Egy spanyol közvélemény-kutató, a CIS felmérése szerint ma minden ötödik spanyol ma úgy gondol vissza a Franco-diktatúrára, hogy a rezsim „jó volt”, vagy „jobb volt”, mint a ma működő demokrácia. A Franco halálának ötvenedik évfordulójára készített felmérés megkérdezettjeinek 21 százaléka úgy véli, a mai viszonyok „rosszak vagy sokkal rosszabbak” az akkoriaknál.
A CIS két csoportot vizsgált alaposan: az ezredforduló után született generációt, amelynek tagjai számára Franco egy „mém”. Az ő szüleik azokban az években születtek, amikor a diktátor meghalt, tehát már tőlük is csak másodkézből származó információkat kaptak a diktatúra működéséről. Ezzel a nemzedékkel, amely a „Franco-mémeken” és vicceken, rémmeséken nőtt fel, az apák generációja sikeresen elfogadtatta, hogy „régebb minden jobb volt”, stabilabbak és kiszámíthatóak voltak az életkörülmények.
A másik vizsgált csoport 75 évnél idősebbeké. Ők 1950 körül születtek, és életük jelentős részét a az 1975-ben véget ért Franco-rezsimben élték le. Saját tapasztalataik, emlékeik vannak diktatúra évtizedeiről. Ezzel együtt szerintük is jobbak voltak az életkörülmények akkor, mint most, de megbízhatóbbnak és kiszámíthatóbbnak tartják a demokratikus intézményrendszert, mint a Franco-diktatúrát.
A nemzedékeken átívelő Franco-nosztalgia magyarázata az El Confidencialnak nyilatkozó Enrique Javier Diez Guitérrez kutató szerint az, hogy az európai államok többségében van egyfajta „antifasiszta konszenzus”, a fasiszta illetve náci múlttal való szembenézés része az iskolai oktatásnak (Franciaországban, Németországban vagy Olaszországban). Ez a fajta intézményes társadalmi szembesítés, a Franco-diktatúra múltjának tudatosítása Spanyolországban nem történt meg, a legfiatalabb nemzedék tényleg a mémekre és hallomásokra hagyatkozhat iskolai tanórák helyett. A mai spanyol kamasz szlengben bevett kifejezés a nagy, védelmező testvérre, a „Franco tesóra” való hivatkozás.
José Antonio Alcoceba, a madridi Complutense Egyetem munkatársa úgy nyilatkozott: a megfelelő oktatáspolitika elmulasztásához, a fasiszta múltat feldolgozó tanrend hiányához hozzájárult az utóbbi években a tudatos radikalizálás, irányított dezinformáció. A társadalmi megosztás és konfliktuskeltés leghasznosabb terepe a spanyol szélsőjobb számára az osztályterem – emlékeztet a kutató. Az ezredforduló után, a 2010-es években megjelenő, gyorsan népszerűvé váló szélsőjobboldali párt, a Vox tudatosan használja Franco emlékét, a Franco-rezsim identitáspolitikáját, retorikáját. Annak a generációnak, amely a Vox megjelenésével vált politikailag aktívvá, a Franco-korszak hívószavai váltak kulcsfogalmakká. A CIS felmérés adatai szerint a Vox mai szavazóinak 61 százaléka a Franco támogatójaként határozza meg magát.
A most tapasztalható fordulat sokkoló. Utoljára 17 évvel ezelőtt készült ilyen átfogó felmérés a Franco-diktatúra megítéléséről. Akkor a megkérdezettek 85 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a jelenlegi demokrácia jobb, mint a diktatúra, ma ez az arány, a teljes társadalomra levetítve 33 százalék. Azt, hogy az idősebb generáció is megengedőbbé vált Francóval szemben, és – legalábbis egzisztenciális szempontból – a mainál jobb tapasztalatokra emlékszik vissza, azzal magyarázzák, hogy az elmúlt fél évszázadban teljesen átalakult a spanyol társadalom szerkezete. 13 millió fővel élnek többen ma Spanyolországban, mint a diktatúra idején, és az azóta eltelt évtizedek alatt kellett kialakítani a jóval szélesebb társadalmi rétegeket több kevesebb sikerrel kiszolgáló, jelenleg működő szociális ellátórendszert.
Teljesen más társadalmi folyamatok árnyékában, más típusú diktatúrát maga mögött hagyva hasonló utat jár be a román társadalom is. A Ceausescu-rezsim bukása óta három és fél évtized telt el. És bár Nicolae Ceausescu kivégzését 1989-ben egy ország ünnepelte, ma a lakosság 60 százaléka úgy véli: a diktatúra idején jobb életkörülmények voltak, mint jelenleg. Az INSCOP közvélemény-kutató cég munkatársa, Remus Stefenac arra figyelmeztet, bár évek óta követhető a Ceausescu-korszak iránti nosztalgia erősödése, az utóbbi hónapokban ugrásszerűen nőtt a diktátor népszerűsége, ez pedig a Romániában folyó dezinformációs háborúval magyarázható. A 29 évnél fiatalabb romániaiak 45 százaléka véli most úgy, hogy Nicolae Ceasescu „jó vezető” volt.
Cristian Parvulescu politológus szerint az utóbbi években a George Simion féle AUR párt neo-ceusizmussal, kódolt Ceausescu-nosztalgiával toboroz híveket. Az AUR ahhoz hasonlóan használja a Ceausescu-korszak nacionalista retorikáját és erősíti a román diktátor iránti szimpátiát, mint ahogyan a Vox a Franco-diktatúra emlékével mozgósít. A negatív trendek mérséklése érdekében Romániában a mostani tanévtől a végzős középiskolai osztályok számára kötelező a diktatúra történetének oktatása.
Nyitóképünkön Francisco Franco a hatvanas években készült képen. Fotó: AGENCIA TORREMOCHA / AFP
Ez az összeállítás a Pulse európai média együttműködés keretén belül készült a spanyol El Conficencial és a román Hotnews.ro tartalmainak felhasználásával.
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
