Az Európai Külkapcsolatok Tanácsa (ECFR) kimutatta, hogy egyre kevesebb európai ország tekint megbízható partnerként Amerikára. Saját úton el lehet indulni, viszont a védelmi kiadások és a sorkötelezettség visszaállítása továbbra sem élvez átütő támogatottságot.
Az Európai Külkapcsolatok Tanácsa (ECFR) idén is közzétette a 13 európai országban végzett reprezentatív felmérését, amely az egyes társadalmak közvéleményét vizsgálja nemzetközi politikai ügyekben, azzal a fókusszal, hogy Európa hogyan helyezkedjen el az új világrendben, erről elsőként a Telex írt.
Donald Trump egy évvel ezelőtti hivatalba lépése után szép lassan lecsengett a sokkhatás, de az is nyilvánvalóvá vált – beigazolva a kezdeti félelmeket –, hogy Amerika gyorsan távolodik Európától, és a transzatlanti viszonyban egy olyan törés jött létre, amit nagyon nehéz lesz elsimítani. A kérdés az, hogy merre forduljon Európa – már ha egyáltalán szükség van irányváltásra.
Közel-keleti fegyveres konfliktus és háborúellenes tüntetések árnyékában gyűl össze a 32 NATO-tagország vezetője Hágában. Donald Trump már a csúcs előtt kierőszakolta: öt százalékra kell növelni a katonai kiadásokat, miközben még az előző célt sem sikerült teljesíteni. A többlet katonailag erőssé teheti Európát, de kifacsarhatja a jóléti államot.
Vannak, akik szerint nem. Míg a dél-európai államok inkább látják Amerikát ellenfélnek vagy riválisnak, addig a NATO keleti határán fekvő országok továbbra is szövetségesnek, illetve szükséges partnernek tekintik Washingtont. Utóbbit a magyar társadalom 26 százaléka gondolja, amivel Lengyelország után a második a megkérdezett országok körében. Mellettük a baltiak és az Egyesült Királyság tekint összességében pozitívan Amerikára, a legjobb megítélése viszont Ukrajnában van, ahol a legmagasabb a „szükséges partner” kategória aránya, de összességében csak öt százalék tekint ellenségesen az USA-ra.
Tavalyhoz képest az Egyesült Királyság könyvelheti el az egyik legnagyobb változást. A még mindig relatíve atlantista szigetországban 12 százalékponttal csökkent az Amerikát szövetségesnek tekintők aránya. Nem meglepő módon a kategória „győztese” Dánia, ahol 15 százalékpontot esett a mutató. Kiderült: ha Amerika területi annektálással fenyeget meg valakit, az nagyon nagy mértékben rontja a megítélését, és nemcsak a potenciális áldozat társadalmában, hanem az egész szövetségen belül.
Egyetlen olyan európai ország sem szerepel a felmérésben, ahol javult volna Amerika megítélése. Stagnálásközeli állapot csupán Magyarország, Lengyelország és Bulgária esetében mérhető.
Ezzel összhangban Dániában a legnagyobb a támogatottsága a védelmi kiadások növelésének, amelyet szorosan követ Németország és Észtország. Meglepő módon az „örök érvényű több lábon állás” miatt a második helyet az a Lengyelország foglalja el, ahol a bizalom továbbra is erős Amerika iránt. A katonai kiadások növelésének támogatottságában Magyarország Olaszországgal együtt az utolsók között van – csupán nyolc százalék a szakpolitikát erősen támogatók aránya, de még az erre hajlókkal együtt is kisebbségben vannak.
Amiben viszont utolsó Magyarország, az a sorkötelezettség támogatása: csupán a társadalom 24 százalékának van pozitív percepciója a bevonulás visszaállításáról. A sereghajtók közt van Lengyelország és az Egyesült Királyság is. Franciaországban és Németországban viszont többségi a sorkötelezettség támogatottsága; ezekben az országokban a döntéshozók gondolkodnak is hasonló reformokon.
A zajló hágai NATO-csúcs a védelmi kiadások jelentős növelését irányozza elő, ám –mint korábban Orbán megfogalmazta – az öt százalék tüdőn lövi a magyar gazdaságot. Az indokolt, de túlzott mértékű elvárás a sokadik vívmánya a washingtoni adminisztrációnak, ami szembemegy a magyar külpolitika vélt vagy valós érdekeivel. Az ECFR felméréséből az is kiderül, hogy hogy vélekednek a magyarok a hangsúlyos külpolitikai ügyekről.
