Az éghajlatváltozás súlyos és szerteágazó zavarokat okoz a természetben, és világszerte emberek milliárdjainak életére van kedvezőtlen hatással, hiába igyekszünk csökkenteni a kockázatait. Ráadásul ezek a káros hatások azokat sújtják a leginkább – legyen szó emberekről vagy ökoszisztémákról –, akik a legkevésbé képesek megbirkózni velük – derül ki az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) legfrissebb jelentéséből.

"Ez egy szörnyű figyelmeztetés a tétlenség következményeire" – közölte a jelentés hétfői bemutatóján Hoesung Lee, az IPCC elnöke. “Az éghajlatváltozás súlyos és egyre növekvő fenyegetést jelent jólétünkre és a bolygónk egészségére nézve. A most meghozott intézkedéseink meghatározzák majd, hogy miként tudnak majd alkalmazkodni az emberek az egyre súlyosbodó éghajlati kockázatokhoz, és hogy milyen válaszokat ad rájuk a természet."

A Klímaváltozás 2022: Hatások, alkalmazkodás és sebezhetőség című dokumentum az eddigi legátfogóbb jelentés a klímaváltozásról, amelyhez 34 ezer tanulmányon rágta át magát 67 ország 270 kutatója. Többek között megállapítják, hogy az éghajlatváltozás már most súlyos hatással van a földi életre, és azokra az ökoszisztémákra, amelyektől az emberiség függ. Azt is kimondták, hogy

• a klímaváltozással járó szélsőséges időjárás korábban soha nem látott károkat okoz,
• az egyre durvább következmények leginkább a perifériára szorult embereket sújtják,
• az alkalmazkodás már most elkerülhetetlen, de önmagában kevés lesz,
• sokkal-sokkal többe fog kerülni, ha tétlenek maradunk, mint amennyit arra kellene költenünk, hogy mérsékeljük a klímaváltozás ütemét, és amit arra, hogy alkalmazkodjunk az új körülményekhez.

Ezek ugyanis még úgy is jóval kedvezőtlenebbek lesznek, ha sikerül tartani a célként meghatározott legfeljebb 1,5 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedést. Ha viszont ezt átlépjük – akár csak átmenetileg is –, annak még drasztikusabb hatásai, nem egy esetben pedig

visszafordíthatatlan következményei lesznek.

A hétfőn bemutatott 3500 oldalas dokumentum az IPCC négy részből álló hatodik jelentésének (AR6) a második része. A készítők jelzik, hogy már most is érezhetjük az egyre gyakoribb hőhullámok, szárazságok, árvizek, hatásait, amelyek az érintett növények és állatok tűrőképességének határait feszegetik, például fák és korallok tömeges pusztulását okozzák, emellett több millió, Afrikában Ázsiában, Közép- és Dél-Amerikában, Csendes-óceáni szigeteken és a sarkvidékeken élő embert fenyegetnek, nem csak önmagukban, de a miattuk kialakuló élelmiszer- és ivóvízellátási bizonytalanságok révén is.

Kiadta a figyelmeztetést a NASA: a következő 30 évben 100 év klímaváltozását élhetjük át

Az elkövetkező 30 évben akár annyival is megemelkedhet a világtengerek szintje, mint amennyivel az elmúlt 100 évben - jósolja az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) és az amerikai óceán- és légkörkutató központ (NOAA).

A kutatók szerint a viharok, aszályok és áradások által jobban érintett országokban 15-ször többen hunytak el ezek következtében, mint a kevésbé érintett nyugat- és észak-európai államokban. 1970 és 2019 között az extrém időjárás miatti halálozások több mint 91 százaléka fejlődő országokban történt. "Az emberiség fele már most veszélyzónában él a klímaváltozás miatt" – utalt António Guterres ENSZ-főtitkár bevezetőjében arra a bő 3,5 milliárd emberre, akik várhatóan

kénytelenek lesznek elhagyni azokat a térségeket, amelyek 6000 év után válhatnak élhetetlenné.

"Ez a fenyegetés nem a sarkon túl vár ránk, hanem már most milliárdok életére van súlyos hatással" – nyomatékosította az üzenetet Inger Andersen, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának igazgatója.

Sürgős cselekvésre van szükség

Ahhoz, hogy elkerüljük a biodiverzitás és infrastruktúra egyre súlyosabb károsodását, és az életek elvesztését, alkalmazkodásra és ambiciózus, minél gyorsabb cselekvésre, az üvegházhatású gázok kibocsátásának drasztikus csökkentésére van szükség –.emlékeztetnek a jelentést ismertető közleményben a 2030-as – a és 2050-es klímacélokra.

A kutatók figyelmeztetnek, hogy az alkalmazkodás folyamata egyenetlen, és – főként az alacsonyabb keresetű társadalmi csoportokban, felzárkózó országokban – egyre nagyobb a szakadék a konkrét klímavédelmi tettek, és aközött, amit valóban tenni kellene a kockázatok csökkentése érdekében.

A jelentés révén bepillantást nyerhetünk abba is, hogy a természeti környezet mekkora erőforrást jelent nem csak a klímakockázatok csökkentéséhez, de az emberek életminőségének javításához is.

“Az egészséges ökoszisztémák ellenállóbbak az éghajlatváltozással szemben, és olyan életfontosságú szolgáltatásokat nyújtanak, mint például az élelmiszer és a tiszta víz" – mondta Hans-Otto Pörtner, az IPCC II. munkacsoportjának társelnöke a jelentés főbb elemeit ismertetve. A társelnök szerint a természet megóvásával képesek leszünk kiaknázni annak szén-dioxid-megkötő képességét, és felgyorsítani a fenntartható fejlődés folyamatát, de ehhez

meg kell őrizni a földfelszíni, óceáni és édesvízi élőhelyek 30-50 százalékát,

amihez pedig nagy szükség van a megfelelő finanszírozásra és politikai támogatásra.

A kutatók jelezték, hogy a klímaváltozás kölcsönhatásban van olyan globális trendekkel, mint a természeti erőforrások kizsigerelése, a városiasodás, a társadalmi egyenlőtlenségek, az extrém időjárás, illetve a járvány okozta károk, amit mind az emberiség jövőbéli fejlődését veszélyezteti.

“Értékelésünkből kiderül, hogy erre a sokféle problémára együtt kell megoldást találniuk a kormányoknak, a magánvállalkozásoknak és a civil társadalomnak. Közösen kell fontossági sorrendbe állítani a kockázatcsökkentés lépéseit, mindezt úgy, hogy a döntéshozatal és a beruházások során érvényesüljenek a méltányosság és az igazságosság alapelvei. Így tudjuk majd összeegyeztetni a különböző érdekeket, értékeket és világnézeteket – mondta Debra Roberts, az IPCC II. munkacsoportjának társelnöke, aki szerint úgy találhatunk hatékonyabb megoldásokat, ha a helyben élők, őslakosok ismereteit és tudását kombináljuk a tudományos és technológiai eredményekkel és módszerekkel.

A világörökségi helyszínek harmadát fenyegeti a klímaváltozás

Addig nézze meg Velencét, amíg teheti!

A jelentésben részletesen értékelik a városokat a klímaváltozás hatásainak és kockázatainak kezelése, az azokhoz való alkalmazkodás szempontjából, miután az emberiség több mint fele ezekben él. Itt nem csak az emberek életét, egészségi állapotát, megélhetését, de a létfontosságú infrastruktúrákat – mint az energiaellátó- és közlekedési rendszerek – mind fokozottabban veszélyeztetik a hőhullámok, viharok, szárazság, árvizek, illetve a tengerek és óceánok vízszintjének emelkedése.

Az urbanizáció és a klímaváloztás komplex kockázatokat jelentenek, különösen a rosszul tervezett, nyaktörő ütemben növekvő városokban, ahol kedvezőtlenek a szegénységi és munkanélküliségi mutatók, és hiányosak az alapvető szolgáltatások – mondta Debra Roberts, aki szerint ugyanakkor komoly klímavédelmi potenciál is rejlik a városokban: a zöld épületek, a megbízható ivóvízellátás, a megújuló energia, a fenntartható közlekedési rendszerek mind hozzájárulhatnak egy igazságosabb társadalom létrejöttéhez.

A jelentés készítői arra is figyelmeztetnek, hogy a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás sok esetben nem kívánt következményekkel járt, legyen szó természetpusztításról, emberéletek veszélyeztetéséről vagy a káros gázok növekvő kibocsátásról. Ezeket úgy lehet elkerülni, ha a társadalom minden csoportját bevonják a tervezésbe, amit a méltányosságot és az igazságosságot figyelembe véve folytatnak, és a helyben élők, vagy az őslakosok tudására alapoznak.

Miután a klímaváltozás olyan globális kihívás, amely helyi megoldásokat követel, így a kutatók nagy mennyiségben szolgálnak olyan regionális információkkal, amelyek hozzájárulnak a klímabiztos fejlődés megalapozásához. Erről hamarosan külön anyaggal jelentkezünk.

Az IPCC jelentésének talán legfontosabb megállapítása, hogy már a jelenlegi felmelegedési ütem is komoly kihívásokat jelent a klímabiztos fejlődés számára, de ha a felmelegedés mértéke meghaladja az 1,5 Celsius-fokot, az tovább korlátozza a lehetőségeket. Sőt lesznek olyan térségek, ahol el is lehetetlenül az alkalmazkodás, amennyiben ha az átlaghőmérséklet 2 Celsius-foknál nagyobb mértékben növekszik, vagyis

minél gyorsabb cselekvésre van szükség, az intézkedéseknek méltányosnak és igazságosnak kell lenniük, ehhez pedig a megfelelő finanszírozás és politikai elkötelezettség mellett a technológiák megosztására is szükség lesz.