A Covid-19-járvány okozta hullámzás, az európai és kínai aszálytól kezdve a világ számos sarkában tomboló tűzvészeken át a pusztító pakisztáni és dél-afrikai árvizekig példátlan klímakatasztrófák, az Oroszország ukrajnai inváziója nyomán is egekbe szárnyaló élelmiszer- és energiaárak – egy sor önmagában is kihívást jelentő globális válság árnyékában kezdődik vasárnap az ENSZ 27. klímacsúcsa (COP27) az egyiptomi Sarm es-Sejkben.

A résztvevő közel 200 ország küldöttjeit és vezetőit a fenti eseményeken kívül egy sor, a csúcstalálkozó kezdetére időzített jelentés is emlékezteti a minden korábbinál hatékonyabb klímavédelmi együttműködés szükségességére a közel két héten át, november 18-ig tartó csúcstalálkozón.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) szerint például messze nem elegendőek az üvegházhatású gázok csökkentésére eddig vállalt célok a globális felmelegedés kordában tartására. A jelenlegi szakpolitikákat követve 2,8 Celsius-fokkal fog emelkedni a föld átlaghőmérséklete, de még ha az eddig nem megvalósított újabb ígéretek is megvalósulnak, akkor is csak 2,4-2,6 fokosra sikerül csak leszorítani a melegedés mértékét.

Ahhoz viszont, hogy a melegedést az ideálisnak és elérhetőnek tekintett 1,5 fokos határon belül sikerüljön tartani, a jelenlegi kibocsátás-csökkentés mértékét további 45 százalékkal kellene növelni – figyelmeztettek október végén.

Túry Gergely

A jelentést vészjósló adatokkal támasztotta alá a Meteorológiai Világszervezet, amely szerint az üvegházhatású gázok koncentrációja tavaly átlag feletti emelkedést mutatott , és többször is rekordot döntött – jelenleg a szén-dioxid koncentrációja 149, a dinitrogén-oxidé pedig 124 százalékkal magasabb, mint az iparosodás előtt. Jelentésükben azt is jelezték, hogy Európa kétszer olyan gyorsan melegedett az elmúlt három évtizedben, mint a világ többi része.

Azt tehát megmutatták a csúcstalálkozó résztvevőinek, hogy mit lebegjen a szemük előtt a tárgyalások és egyezkedések során, de vajon mire figyeljen egy kívülálló? Mik lesznek a legfontosabb témák, mi körül várható konfliktus, és mi alapján dönthetjük el, hogy sikeres volt-e a klímacsúcs, ha az esetleg megszülető megállapodások, intézkedések hatásait csak évek után észlelhetjük? Kezdjük talán a kulcstémákkal!

Ki és mennyivel száll be a károk és veszteségek kompenzálásába?

A károk és veszteségek kifejezés a klímaváltozás okozta olyan hatásokra utal, amelyek annyira kiterjedtek és súlyosak, hogy nem lehet hozzájuk alkalmazkodni, vagy elérhetetlenül bőséges (anyagi) erőforrás okra lenne szükség kivédésükhöz. Ilyenek például a mezőgazdasági termelést ellehetetlenítő, akár éhínségekhez vezető aszályok, a pusztító árvizek – mint legutóbb Pakisztánban – vagy az óceánok emelkedő szintje, ami miatt szigetországok tűnhetnek el a felszínről.

Ugyan az ilyen támogatásokról szóló megállapodások hivatalosan nincsenek napirenden, de a leginkább érintett fejlődő országok népes csoportja – közük Kína – szeretné felvetetni. Erről az első napon lehet döntés, de ha nem sikerül napirendre venni, az az egész csúcstalákozóra rányomhatja a bélyegét – figyelmeztet a World Resource Institute. A BBC szerint ugyanakkor Európa és az USA nyitott arra, hogy hivatalos megbeszélések legyenek a témában, de nem valószínű, hogy konkrét anyagi elkötelezettséget vállalnak.

A kérdéses pénzeszközökkel kapcsolatban tavaly Glasgow-ban tavaly arra jutottak, hogy párbeszéd indul róluk, és 2024-ig lesz megállapodás. A leginkább érintettek azonban türelmetlenek, és minél gyorsabb segítséget sürgetnek.

Tiltakozók a résztvevőket ábrázoló maszkokkal a glasgow-i klímacsúcson 2021 őszén

AFP

Több pénz kell az alkalmazkodáshoz (is)

Itt azokról a forrásokról van szó, amik révén az érintett országok alkalmazkodni tudnak a megváltozott körülményekhez. Az IPCC a források minél hamarabbi növelését és folyósítását szorgalmazza, miután egyre súlyosabbak a klímaváltozás hatásai. Glasgow-ban a fejlett országok megígérték, hogy a 2019-es szinthez képest 2025-re megduplázzák – körülbelül 40 milliárd dollárra – ezt az összeget, de ennek pontos megvalósulása még nem látszik. Ahogy az sem, miként biztosítják, hogy a segítség eljusson a leginkább segítségre szoruló helyi közösségekhez, de ezekben a kérdésekben van lehetőség előrelépésre a Vörös-tenger partján.

Még mindig nem elég bevállalósak a kibocsátás-csökkentési célok

Már tavaly is napirenden volt, hogy a korábban 2030-ig vállalt kibocsátáscsökkentési céloknál jóval ambíciózusabbakat tűzzenek ki az országok. Olyanokat, amelyek jobban illeszkednek a felmelegedés 1,5 fokos szintjen tartásához. Volt, aki már tett lépéseket ebbe az irányba – India, Ausztrália, Indonézia és Egyiptom – másoktól a csúcstalálkozó előttre várták, hogy új célokat jelentenek be, de Mexikó, Törökország, Vietnam és Chile egyelőre adós ezzel. A BBC emlékeztet, hogy a 193 ország közül összesen 24 ország módosította célkitűzéseit.

Ezzel kapcsolatban komoly aggodalmakat kelt, hogy sok jelentős kibocsátó nem hogy nem vállalt újabb célokat, de a korábbiakat is elengedni látszik az ukrajnai orosz invázió nyomán kialakuló energiaválság nyomán. Elég csak az európai szénerőművek újranyitására, vagy a földgázellátás új forrásainak biztosítására gondolni. Az Ember Climate elemzőközpont becslése szerint csak idén télen 48 milliárd dollárt költenek az európai kormányok új fosszilis infrastruktúra kialakítására és új lelőhelyek kiaknázására. Pedig már két éve arra figyelmeztettek szakértők, hogy ha a kontinens tartani akarja a másfél fokos határt, akkor egyáltalán nem kellene már a gázinfrastruktúrára költeni.

Még mindig késésben egy évi százmilliárd dolláros ígéret

A fejlődő országok egyre türelmetlenebbek, mivel a fejlettek által a klímavédelmi intézkedések támogatására 13 éve megígért, éves szinten 100 milliárd dolláros forrás biztosítása egyelőre várat magára. A kérdéses összeget már 2020-ban el kellett volna érni (és 2025-ig biztosítani minden évben), de 2020-ban csak 83,3 milliárd dollárnyit raktak össze, és az idén biztosított 94,5 milliárd dollárnyi forrás is csak megközelíti az eredeti ígéretet. A beígért 100 milliárd dolláros határ átlépése talán jövőre ha megvalósul – az eredetihez képest 3 éves késéssel.

Veres Viktor

Teljesítése kritikus kérdés, hiszen jelzi, mennyire érvényesül a globális szolidaritás, de fontos a bizalomépítés szempontjából is, és komoly szerepe van abban, hogy felgyorsítsa a klímavédelmi lépéseket a fejlődő országokban.

A COP27 alatt dönteni kell majd róla, pontosan hogyan költik majd el ezt az összeget jövőre, de tárgyalni kell arról is, hogy 2025 után – amíg az eredeti ígéret szól – mennyivel növelik majd meg. Megfelelő elköltésének módjára jó példa lehet Dél-Afrikáé, amely tavaly több fejlett ország segítségével dolgozott ki egy 8,5 milliárd dolláros igazságos energiaátmeneti programot.

No, és mi lett a tavalyi hangzatos vállalásokkal?

Glasgow-ban egy sor, nagy figyelmet keltő közös vállalást tettek a csúcs résztvevői, egyebek mellett, hogy

• megfékezik a metánkibocsátást – amely a szén-dioxidnál sokszor nagyobb mértékben járul hozzá a felmelegedéshez;
• megállítják és visszafordítják az erdőirtást – többek között a szén-dioxid megkötése érdekében;
• felgyorsítják a kőszén kivezetését;
• felkérik az érintetteket a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának kivezetésére.

Elfogadták a Glasgow-i klímaegyezményt, aki sokat várt, csalódott lesz

Volt, aki nagy elvárásokkal várta a Glasgow-i klímacsúcs végét, mások emelni igyekeztek a tétet, de úgy tűnik, ezeknek nem felelt meg az ENSZ 26. klímakonferenciája. Megkötöttek néhány ígéretes megállapodást, de a kibocsátás-csökkentési vállalások szerények maradtak, és a záróegyezményt is felpuhították.

Sarm es-Sejkben meg kell mutatniuk a résztvevőknek, hogy mire jutottak a teljesítés során, és fel kell tárniuk az esetleges akadályokat.

Hol lesznek konfliktusok, és mi utalhat a sikerre?

Konfliktusok természetesen leginkább a pénznél lesznek érezhetők. A BBC kélt fő frontvonalat vázolt fel: észak és dél, gazdag és szegény között. Utóbbiak dühére – előbbiek már fentebb részletezett megvalósulatlan ígéretei és a kibocsátási célokról való elmaradásuk miatt – António Guterres ENSZ-főtitkár is felhívta a figyelmet. Szerinte a konferencia lakmuszpapírja az lesz, hogy mire jutnak az országok a károk és veszteségek témájában.

Elemzők is arra hívták fel a figyelmet, hogy a klímacsúcs sikerét a szolidaritás és az elszámolhatóság érvényesülésén lehet majd lemérni.

A találkozóra várhatóan az USA és Kína közötti fagyos viszony is rányomja majd a bélyegét. A két vezető hatalom a BBC szerint korábban háttéralkukkal igyekezett elősegíteni a kompromisszumok létrejöttét, de úgy tűnik, Kína felhagyott azzal, hogy a klímaügyet külön válassza az egyéb világpolitikai témáktól, különösen miután Nancy Pelosi augusztusban ellátogatott Tajvanra.

Az utcán ugyanakkor úgy tűnik, nem számíthatunk nagy akciókra. A klímacsúcsokat rendre kísérő látványos tilatkozások és a nyomásgyakorlás ilyetén módja el fog térni a megszokottól – erről a HVG hetilapban és a hvg360-on olvashat részletesebben.

Azt viszont, hogy a csúcstalálkozót az afrikai kontinensen tartják sokan tekintik pozitív üzenetnek: a földrész mindössze a klímaváltozásért felelős gázok 3 százalékának kibocsátásáért felel, miközben halmozottan érintik a felmelegedés következményei.