Volt, aki nagy elvárásokkal várta a Glasgow-i klímacsúcs végét, mások emelni igyekeztek a tétet, de úgy tűnik, ezeknek nem felelt meg az ENSZ 26. klímakonferenciája. Megkötöttek néhány ígéretes megállapodást, de a kibocsátás-csökkentési vállalások szerények maradtak, és a záróegyezményt is felpuhították.
Bár már az elején volt, aki figyelmeztetett, hogy nem szabad túl sok elvárást támasztani az ENSZ Glasgow-i klímacsúcsával szemben, most mégis többen adtak hangot csalódottságuknak a COP26 eredményeit látva.
Az elvárás arra vonatkozott, hogy a résztvevő államok vállaljanak ambíciózusabb kötelezettségeket annak érdekében, hogy sikerüljön 2050-ig 1,5 Celsius-fok alatt tartani a Föld átlaghőmérsékletének emelkedését az ipari forradalom előtti értékekhez képest. A tanácskozást megelőzően sorra jöttek ki a jelentések, amelyek arra figyelmeztettek, hogy egyre inkább szorít az idő, és sokan igyekeztek emelni a tétet, David Attenborough például átható erejű előadásban, de egyelőre úgy tűnik, a résztevőknek nem fog sikerülni megfelelni az elvárásoknak.
Október 31-én kezdődik az ENSZ klímacsúcsa, az idén Glasgow-ban megrendezett COP26. A kéthetes csúcsra óriási figyelem hárul, mert egyre több jelentés lát napvilágot arról, közel sem elég az, amit eddig vállaltak az országok azért, hogy ne legyenek katasztrofális következményei a klímaváltozásnak. Összegyűjtöttük, mit kell tudnia a COP26-ról.
Antonio Guterres ENSZ-főtitkár pénteken reggel már arról beszélt, hogy az 1,5 Celsius-fokos célkitűzés lélegeztetőgépre került, de előtte pár nappal Barack Obama volt amerikai elnök is arra figyelmeztetett, hogy a legtöbb állam nem teljesítette még a hat évvel ezelőtti párizsi klímaegyezményben vállalt céljait sem.
Guterres üresen kongó ígéretekről beszélt, “amikor a fosszilis iparágak még mindig dollárbilliós támogatáshoz juthatnak”, és hogy az eddig vállalások “messze vannak az elégségestől”, pedig
Mindannyian tudjuk, hogy többet kell tenni.
A tanácskozás záróegyezményét péntek reggelre már fel is puhították, így a fosszilis energiahordozók kivonására vonatkozó felszólításból például kérés lett, és szabadabb értelmezésre is teret adtak a fosszilis iparág támogatásának visszafogásáról szóló részben.
A szombat este bejelentett végleges megállapodás értelmében inkább csak a remény maradt fenn, hogy végül sikerül majd másfél Celsius fokban korlátozni a felmelegedést, és ezzel elkerülni a klímakatasztrófát.
Bár a megállapodás a BBC szerint az első, amely kifejezetten a szén felhasználásának a csökkentését tervezi, az ígéretek nem elégségesek. A Reuters szerint még a jelenlegi vállalásokkal is 2,4 Celsius fokkal nőhet a felmelegedés mértéke az évszázad végéig. Ráadásul néhány ország – köztük India, Kína, Dél-Afrika – követelésére felpuhították a szöveget, melybe a konkrétabb „kivezetés” helyett a „csökkentés” került be.
Ugyanakkor a dokumentumban szerepel, hogy az országok jövőre újra találkoznak, mégpedig Egyiptomban, és további vállalásokat tesznek a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, annak érdekében, hogy a felmelegedés ne haladja meg a másfél fokos határértéket. Az eddigi gyakorlat szerint az államok ötévente újították meg az ígéreteiket, de ezúttal egy év múlva teszik ezt meg.
A szénről való lemondás és a még rendszeresebb találkozásokon kívül a megállapodás harmadik kulcsfontosságú területe, hogy a fejlődő országok az eddiginél nagyobb pénzügyi segítséget kapnak az átállásra. A fejlődők azonban úgy érzik, hogy még mindig nem eleget. Az éves támogatás még mindig nem éri el a korábban ígért évi 100 milliárd dollárt, holott az átállási költségeik ennek a többszörösére rúgnak. A fejlődők amiatt is csalódottak, hogy a konferencia nem oldotta meg az úgynevezett „veszteség és kár” kérdését. A kifejezés a szélsőséges időjárás okozta pusztításra utal, márpedig az éghajlati anomáliák a szegényebb országokat sokkal jobban és gyakrabban sújtják, mint a gazdagokat. A jelek szerint a világ gazdagabb fele nem hajlandó állni a viharok, tüzek, áradások és egyéb időjárási katasztrófák okozta károkat a szegényebb régiókban.
Megfigyelők azonban úgy vélték, hogy az intenzív egyeztetések miatt a tervezettnél egy nappal később véget ért tárgyalások a nézeteltérések és az ellentétek ellenére alapvetően jó hangulatban zajlottak. Ami azt mutatja, hogy az együttműködés szelleme jó ómen lehet a jövőre nézve.
Mindazonáltal az ambíciózusabb vállalásokban sem törték magukat az államok. Magyarország is kényelmesen hátradőlt, pedig a kutatók elemzései azt jelzik, hogy a jelenlegi vállalások - amennyiben valóban végre is hajtják ezeket az országok - teljesülése esetén 2,4 Celsius-fokkal fog emelkedni a Föld átlaghőmérséklete, vagyis a klímaváltozás súlyos következményeivel kell szembenéznünk majd.
Néhány, Áder János államfő által a hét elején bedobott, jól hangzó aduval már letudta bejelentéseit Magyarország a Glasgow-i klímacsúcson. Többre a COP26 kapcsán nem is igazán számíthatunk, de valójában túl alacsonyra tettük az első (2030-as) lécet a klímaharcban. Így bár előrelépés, hogy törvénybe foglaltuk a 2050-es klímasemlegességet, erőlködés lehet a vége. Botár Alexát a Magyar Természetvédők Szövetsége programvezetőjét faggattuk arról, mit várhatunk Magyarországtól a klímacsúcson.
A tanácskozáson ugyanakkor több kérdésben történt, nem is egyszer előremutató megállapodás.
Kína és az USA például mindenkit meglepett azzal a bejelentéssel, hogy megegyeztek: már ebben az évtizedben közös klímavédelmi erőfeszítéseket tesznek, többek között a metán- és szén-dioxid-kibocsátás visszafogása vagy a tiszta energia felé tartó átmenet területén.
A metánkibocsátás csökkentéséről külön egyezség is született az USA és az EU vezetésével. Több mint 80 ország írta alá, hogy 2030-ig globálisan 30 százalékkal csökkentik a szén-dioxidnál sokszor károsabb gáz kibocsátását.
Több mint 80 ország írta alá a metánkibocsátás csökkentésére vonatkozó globális célkitűzést, jelentette be Joe Biden amerikai elnök a glasgow-i klímacsúcson. A csatlakozók még ebben az évtizedben 30 százalékkal csökkentenék a szén-dioxidnál sokszorosan károsabb gáz kibocsátását, amivel 0,2 Celsius fokot nyeshetnének le a felmelegedésből.
Ennél kevesebben, de 40 ország így is vállalta, hogy felhagynak a szénalapú energiatermeléssel (a gazdagabb államok 2030-ig a szegényebbek 2040-ig), és nem építenek több szénerővűvet. Ebből a megyezeésből azonban fájóan hiányoznak a legnagyobb felhasználók, mint az USA, Kína, Ausztrália vagy épp India, csatlakozott ugyanakkor a nagy szénszennyező Lengyelország és Indonézia (ők a 2040-es határidőt vállalták).
A világ nagyhatalmai arról is megállapodtak, hogy 2030 után nem vágnak ki több erdőt, ehhez még az amazonasi erdőírtásért sokat kritizált Brazília is csatlakozott - kérdés persze, hogy 2030-ra vajon mennyi erdő marad az Amazonas-medencében, ahol 2020 augusztusa és 2021 júliusa között évtizedes rekordot döntött a fapusztítás. Bár az is igaz, hogy szeptemberben húszéves mélypontra süllyedt ez a folyamat.
| Repülők és tilatkozók |
A klímacsúcsot, mint minden hasonlót, folyamatos akciók kísérték a helyszínen, a természetvédők és klímaaktivisták ezekkel igyekeztek noszogatni a világ vezetőit a valós klímavédelemre és az egezményekben meghatározott célok teljesítésére. Glasgow-ban több tízezres tüntetést szerveztek, amelyen magyar klímaaktivisták is jelen voltak. A csúcstalálkozó kezdetekor többen felhívták a figyelmet, hogy a klíma megmentése érdekében összegyűlő vezetők 400 magángéppel érkeztek a helyszínre. Áder János magyar köztársasági elnök, aki maga sem volt elégedett a tanácskozás menetével, honvédségi különgéppel utazott. Ezt Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter azzal kommentálta a hvg.hu-nak, hogy nem szereti az álszentséget, és a katonai gépeknek úgyis van kötelező óraszámuk, amit le kell repülniük. Igaz, ha üresen repülnek, akkor nem adnak lehetőséget politikai támadásokra. Szerinte azonban nem az a legfontosabb, hogy egy államfő ne repülhessen a klímacsúcsra, hanem az, hogy az adott ország teljesítse a vállalt kötelezettségeit. |
Ezen felül sikerült egy 130 billió dolláros alapot összegyűjteni a klímaváltozásért kevésbé felelős, de a következményei által drasztikusabban sújtott szegényebb országok támogatására - a kibocsátás-csökkentéshez és a felmelegedés kövekezményeihez való alkalmazkodáshoz -, de ez sokak szerint nem lesz elég. Még úgy sem, hogy több mint tízszererese a korábban erre a célra ígért évi 100 milliárdos támogatásnak. A kétkedőket erősiti, hogy ez utóbbinak már tavaly el kellett volna indulnia, de most úgy néz ki 2023 előtt nem valósul meg.
A Bank of England egykori vezetője 130 000 milliárd dolláros zöld alapot kalapozott össze Glasgowban, az ENSZ környezetvédelmi világkonferenciáján. A párizsi gazdasági lap, a Les Échos annak nézett utána, hogy mi ebből a realitás.
Létrejött egy globális szövetség is (Beyond Oil & Gas Alliance - BOGA), amelynek tagjai vállalták, hogy igazságos és irányított átmenettel számolják fel az olaj- és gáztermelésüket. A támogatók szerint a szövetség létrehozás fordulópontot jelent, ugyanakkor egyelőre nem tülekednek az államok, hogy csatlakozzanak a Dánia és Costa Rica vezetésével létrejött összesen 11 tagú összefogáshoz. A tagok között ráadásul többen nem is állami jogú szervezetek: a vezetőkön kívül benne van Franciaország, Új-Zéland, Svédország, Írország, Görögország, Portugália, illetve egyes országrészek, így Kalifornia, Quebec kanadai tartomány, valamint Wales. Ők arra vállalkoznak, hogy konkrét dátumot tűzzenek ki olaj- és gázkitermelésük leállítására, új koncessziók kiírásának korlátozására, illetve hogy egyéb, a Párizsi klímaegyezménynek megfelelő lépéseket tegyenek.
A legfontosabb azonban az lett volna, hogy olyan mértékben jelentsenek be új kibocsátás-csökkentési célokat a tagállamok, ami elég ahhoz, hogy tartani lehessen az 1,5 Celsius-fokos célt. Ettől azonban továbbra is messze vagyunk. A BBC által idézett elemzések szerint a csúcstalálkozó előtti kibocsátás-csökkentési vállalások teljesítése esetén 2030-ig 52,4 gigatonna üvegházhatású gázt bocsátanánk ki, a csúcstalálkozón tett vállalások nyomán ez 41,9 gigatonnára mérséklődött, ám az 1,5 Celsius-fokos célhoz a kibocsátásoknak nem szabadna meghaladniuk a 26,6 gigatonnás értéket 2030-ig.
Úgy tűnik tehát, hogy nem sikerült a látványos előrelépés. Ez azonban még nem jelenti azt ,hogy elbuktuk a klímaváltozás elleni harcot, ez nagyban múlik majd azon is, hogy miként alakul a vállalások teljesítése az előttünk álló évtizedben.
Tévedünk, ha azt hisszük, hogy ha nem történik látványos előrelépés az ENSZ hétvégén kezdődő klímavédelmi világkonferenciáján, a COP26-on, akkor elbuktuk a klímaváltozás elleni harcot – mondja a hvg.hu-nak adott interjújában a csúcson többször részt vevő Huszár András, a Green Policy Center alapító-igazgatója. Szerinte paradox helyzetben vannak a politikusok, akiknek kevéssé kifizetődő azt mondani, hogy ők védték meg a világot az összeomlástól, ha a világ nem is omlott össze, mint egy extrém időjárási esemény után a helyszínre sietni, fényképezkedni, és bejelenteni, hogy milyen segítséget nyújtanak a természeti csapás által sújtott övezetnek.
A világ egyik legsürgetőbb problémája a környezet védelme, a klímaválság, a fenntarthatóság. Ezekre nekünk különös figyelmet kell fordítanunk, ezért kiemelt helyen is kell kezelnünk. Innen új alrovatunk címe is: Zhvg.
A találkozó azonban egyelőre nem jött össze, mivel a neki szánt csomagot otthon hagyták, ezért vissza kellett menniük Székesfehérvárra.
Első látásra semmi gyanús nem volt a hagyományos indiai édességben.
