Négyezer milliárd dolláros kárt okozott eddig a klímaváltozás, és ez még csak a kezdet

Ha most azonnal leállnánk a termeléssel, akkor is elkerülhetetlenek lennének bizonyos változások. Nem szabad késlekednünk, eljött a befektetések ideje, és most kell megértenünk, mit kell tennünk – véli Georgia Rolfe, a Cambridge Consultants klímaadaptációs technológiákkal foglalkozó szakértője.

Ha nem változtatunk, a klímaváltozás visszafordíthatatlan folyamatokat indít el. Mi a vállalatok feladata ezen a téren?

Az adaptációra és a rugalmasságra való képesség javítása. A cégeket jövőbiztossá kell tenni, vagyis olyan képességekkel kell felruházni, amelyek révén a klímaváltozás okozta bizonytalanságok között is folytatni tudják tevékenységüket. A technológiák közül elsősorban a mesterséges intelligencia, a drónok, az IoT és a biotechnológia emelkedik ki – ezekkel hozhatók létre olyan újítások, amelyek kivezethetnek bennünket a jelenlegi helyzetből, ahol a megszokott rendszerek és megoldások már nem működnek.

Fel kell mérni, hogy egy adott vállalatot milyen kockázatok fenyegetnek, és meg kell találni azokat a részben már ma is létező megoldásokat, amelyek segíthetnek, valamint ki kell fejleszteni azokat, amelyek új problémák megoldására alkalmasak. Mivel a cégek különböző helyeken működnek és más tevékenységeket folytatnak, aligha akad két olyan, amely pontosan ugyanazokkal a kockázatokkal nézne szembe.

Régen kellett az országnak ennyire, hogy essen az eső novemberben: már apokaliptikus forgatókönyvvel is számol a vízügy

Késik a talajok feltöltődése nedvességgel. Az utóbbi egy évben az egyetlen március kivételével minden hónapban kevesebb csapadék hullott a sokévi átlagnál, a talajok mélyebb rétegei kritikusan szárazak, és szokatlan módon még nem indult meg a feltöltődésül. Ha novemberben nem hullik legalább átlagos csapadékmennyiség, akkor apokaliptikus forgatókönyvre készülhetünk a vízügy szerint.

Most van szükség innovációra, amikor a költség és a haszon aránya még kedvező. A számítások szerint a klímaadaptációba befektetett minden egyes euró 2–19 eurónyi hasznot hozhat, az átlagos megtérülés pedig körülbelül tízszeres. A tétlenség ára viszont hatalmas: ha most nem fektetünk be, később ugyanazt az eredményt csak sokszoros költséggel lehet elérni. Most van a cselekvés ideje, és biztos vagyok abban, hogy az innovációval meg tudjuk teremteni a jövő számára szükséges technológiai megoldásokat.

Mi a különbség az adaptáció és a rugalmasság között?

Az adaptáció a tartós, lassan végbemenő változásokhoz való alkalmazkodást jelenti – például ahhoz, hogy évről évre kis mértékben emelkedik a Föld átlaghőmérséklete, vagy fokozatosan csökken a csapadékmennyiség. A rugalmasság ezzel szemben azt jelenti, hogy fel kell készülni a szélsőséges időjárási eseményekre, és képessé kell válni azok következményeinek gyors elhárítására.

Az alkalmazkodás és a rugalmasság kéz a kézben jár: fel kell készülnünk a hosszú távú folyamatokra és a váratlan események kezelésére is. Az elmúlt húsz évben a klímaváltozás közel négyezer milliárd dollárnyi közvetlen fizikai kárt okozott, és az előrejelzések szerint ez az összeg 2050-ig 38 ezer milliárdra nőhet. A jelenlegi károk 60 százalékát a viharok, 27 százalékát az áradások és a szárazságok okozták. Az infrastruktúrát ért károk már most jelentősen akadályozzák a gazdaság működését.

Hogyan segíthetnek a technológiák?

A mesterséges intelligenciával (AI) olyan adatelemzéseket végezhetünk, amelyekre korábban nem voltunk képesek. Segítségével nagy valószínűséggel megjósolhatjuk, milyen jövő áll előttünk, vizsgálhatjuk a különféle forgatókönyveket, és pontosabban felmérhetjük a valós kockázatokat. Az AI a döntéshozatalt is támogathatja, ezáltal rugalmasabbá teheti az ellátási láncokat.

A drónokkal végzett megfigyelések pontos képet adnak arról, mi történik a földeken – akár arról is, hogy mi zajlott le közvetlenül egy rendkívüli esemény előtt. Ezek az adatok azonnal továbbíthatók az IoT-rendszerekbe, ahol az érzékelők segíthetnek a veszélyek előrejelzésében és korai észlelésében.

„Az egyes számú probléma igazából az emberi hülyeség” – Jordán Ferenc hálózatkutató biológus a klímaválságról

Hamarosan már csak katasztrófavédelmi jelleggel tudjuk kezelni a klímaproblémákat – figyelmeztet Jordán Ferenc hálózatkutató biológus. Hogyan lenne esély elkerülni a legsúlyosabbat?

Sokan úgy vélik, már elvesztettük a harcot a klímaváltozás elleni harcot. Ön szerint hogyan állunk?

Sokan úgy gondolják, hogy már késő. Ha most azonnal leállnánk a termeléssel, bizonyos változások akkor is elkerülhetetlenek lennének. Nem szabad késlekednünk – most kell befektetnünk, és megértenünk, mit tehetünk. Igaz, hogy a vállalatok mindig is mutattak némi rugalmasságot, de ma ez a képesség létfontosságúvá vált. A klímaváltozás mindenkit érint, és eljött az idő, hogy az alkalmazkodás stratégiai fontosságúvá váljon a vállalatok, az iparágak és a kormányok számára.

Mennyire készek a cégek a változásra?

Ha a múltat nézem, egyetértek azzal, hogy eddig sokan csak beszéltek a fenntarthatóságról. Most azonban változás látszik. A kötelező fenntarthatósági jelentések és más szabályozások mind a környezeti felelősségvállalást helyezik előtérbe. Emellett az emberek is tudatosabbak lettek: ma már sokkal többen ismerik fel a klímaváltozás következményeit és a megelőzés szükségességét.

Rendelkezésre állnak a megoldások?

Sokkal több innovációra van szükség – szinte minden területen. A mezőgazdaságban, az infrastruktúrában, az egészségügyben és az iparban egyaránt. Gyakran már az is nagy előrelépés, ha egy adott ágazatban bevált technológiát más területen is hasznosítunk.

Mi a helyzet a tagadással és a politikai ellenállással, hiszen sokan akadnak – például Donald Trump amerikai elnök – akik tagadják, hogy az emberi tevékenység okozza a felmelegedést?

Vannak, akik a bizonyítékok ellenére is tagadják, hogy az emberi tevékenység miatt változik a klíma – sőt most az amerikai elnök is ebbe az irányba mozdult. De a kockázatok ettől még valósak, és az üzleti élet szereplői is érzékelik őket. Nem hiszem, hogy bármi is csökkentené a cselekvés szükségességét. Legfeljebb a szóhasználat változik majd: a vitatott kifejezések eltűnhetnek, de a lényeg nem változik – a jövőbiztos megoldások kidolgozása továbbra is elengedhetetlen.

Eddig a vállalatokról beszéltünk, de hogyan alkalmazkodhatnak az egyes emberek?

Ez sok mindentől függ – attól is, ki hol és milyen körülmények között él. Ha valakinek van kertje vagy háza, maga is gyűjthet vizet, és felkészülhet azokra a veszélyekre, amelyek ma a korábbinál nagyobb valószínűséggel fenyegetnek. Érdemes tervet készíteni a kockázatok kivédésére. A technológiai és innovációs megoldások fő felelőssége persze a vállalatoké, de ha ők rendelkeznek a megfelelő rugalmassági stratégiával, az az egyének számára is biztonságot ad.

Optimista?

Igen, hiszek abban, hogy az innovációval megoldhatjuk korunk problémáit – különösen akkor, ha az újítások hasznosságára, megtérülésére és a növekedési lehetőségekre koncentrálunk.

Mi a véleménye a különböző generációk hozzáállásáról? Úgy tűnik, a fiatalabbak inkább hajlanak a cselekvésre.

Valóban, a fiatalabbak tartják életben a tüzet – de az idősebbek között is sokan vannak, akik az első sorban harcolnak. Lehet, hogy azért, mert gyerekeik jövőjéért aggódnak, de lehet, hogy egyszerűen hisznek abban: ez az, amit tenni kell.

Zlinszky János biológus-ökológus: „Először a gödör ásását kell abbahagynia az emberiségnek”

Hiába tudjuk, hova vezet a fogyasztás- és a valós szükségleteinket nézve irreális gazdasági növekedés, mégis erőltetjük. Immár arra készülhetünk, hogy túlfutunk a vágány végén, s a kérdés csak az, mennyire – véli Zlinszky János biológus-ökológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tudományos főtanácsadója.

Hozzászólások