Őrült sebességgel forogtak a világegyetem első csillagai

Óránként 1,8 millió kilométeres őrült sebességgel forogtak a világegyetem első csillagai - derítették ki német asztrofizikusok, akik a Nature legújabb számában tették közzé tanulmányukat.

Ezek a forgócsillagok nem sokkal a 13,7 milliárd évvel ezelőtt bekövetkezett ősrobbanás után "jöttek a világra". A jelek szerint masszív óriások voltak, amelyek tömege minimum nyolcszor haladta meg a Napunkét. "Önpusztító" módon éltek, s fiatalon, "mindössze" 30 millió évesen fejezték be evilági pályafutásukat. E csillagokban lejátszódó nukleáris fúziós reakciók "teleszórták" a világegyetemet a héliumnál nehezebb első elemekkel - olvasható a Space.com (www.space.com)  csillagászati hírportálon.

A potsdami Leibnitz Asztrofizikai Intézet kutatói Christina Chiappinivel az élen a világ egyik legnagyobb távcsőrendszere, a Chilében működő Európai Déli Obszervatórium (ESO) nagyon nagy teleszkópja (VLT) segítségével galaxisunk legidősebb gömb alakú csoportját, az NGC 6522-es katalógusjelű gömbhalmaz által kibocsátott fényt vizsgálták. Nyolc olyan öreg csillagot fedeztek fel benne, amelyeknek szokatlanul magas volt a stroncium- és ittriumszintje.

Az asztrofizikusok szerint ez viszont csak úgy lehetséges, ha a kérdéses égitestek forgócsillagok lennének. A tudósok számításai szerint ezek felületi forgási sebessége elérhette az óránkénti 1,8 millió kilométert. "A Napunk óránkénti 7200 kilométeres sebességgel forog, a Tejútrendszer masszív csillagai pedig óránkénti 360 ezer kilométeres sebességgel" - jegyezte meg James Tumlinson amerikai csillagász.

Ez az iszonyatos forgási sebesség a külső és belső gázrétegek összekeveredését okozhatta, amelyek egyébként nem "vegyülnek". Emiatt bekövetkező nukleáris reakciók sokasága hozta létre a radioaktív neont, amely neutronokat bocsátott ki. Utóbbiak, összeütközve a vassal és egyéb nehézelemekkel hozták létre a stronciumot és az ittriumot. A forgócsillagok halála után ezek az elemek eljutottak a csillagoknak életet adó felhőkbe, majd a csillagokba. Így kerülhettek az NGC 6522 katalógusjelű gömbhalmaz csillagaiba is.

E felfedezésből arra lehet következtetni, hogy a forgócsillagok drámai módon változtatták meg világegyetemünk arculatát. Így például a gyors forgási sebességnek köszönhetően a feltételezettnél sokkal korábban képződtek és jutottak ki az univerzumba a nehéz elemek. A forgás miatt sokkal gyakoribbak voltak a gammakitörések, univerzumunk legnagyobb erejű robbanásai is.

A gyors forgás miatt ezek a csillagok valószínűleg sokkal fényesebben ragyogtak, mint lassúbb társaik. Ez viszont megmagyarázhatja a korai univerzumban lezajlott rejtélyes reionizációt: A hidrogénatomok, amelyek áthatották az egész világegyetemet, az ősrobbanás után 400-900 millió évvel újra ionizálódtak, protonok és ionok keverékét alkotva.