szerző:
Mizsur András

Aláírásgyűjtó akcióba kezdtek az elitiskolák a pedagógus önértékelési rendszer (közkeletű nevén: PÖCS) bevezetése ellen - legalábbis abban a formában, ahogy most tervezik, mindenképpen. Az állásfoglalást vidéki és fővárosi, egyházi, "normál" és egyetemi gyakorló gimnáziumok igazgatói jegyzik. Köztük van a Gimnáziumok Országos Szövetségének elnöke, Szebedy Tas is, aki a Városmajori Gimnázium nevében írta alá a kezdeményezést.

Péntekig több mint 70 iskola igazgatója írta alá az Élenjáró Gimnáziumok Igazgatóinak Grémiuma (ÉGIG) állásfoglalását a pedagógus önértékelési csoportok bevezetéséről. A kezdeményezők remélik, ha összejön elég aláírás (ezeket hétfőig gyűjtik), akkor a közoktatásért felelős államtitkárság felülvizsgálja a szerintük sok sebből vérző, jelenlegi formájában elhibázott rendszer kifogásolt elemeit.

Mert azt maguk az aláíró igazgatók is hangsúlyozták, hogy nem az értékelés létjogosultáságát kérdőjelezték meg. "Egyetértünk azzal, hogy a tervezett külső értékelésekkel együtt (tanfelügyelet, minősítés) az önértékelésnek (intézményi, vezetői, pedagógus) fontos szerepe van a köznevelési rendszer minőségi megújulásában, a hatékonyság, eredményesség javításában” - olvasható az ÉGIG állásfoglalásában.

Az új iskolai külső és belső értékelési rendszer bevezetése ugyanis már zajlik: a pedagógusi munka ellenőrzését az iskolavezetők által felkért önértékelési csoportok végzik majd (ehhez passzintották hozzá a pedagógus jelzőt, innen a nemhivatalos PÖCS elnevezés). Az ellenőrzésekre kétévente kerül majd sor, a csoportoknak pedig, amelyek tagjait az iskolaigazgatók jelölik ki, évente átlagosan mintegy 60-70 ezer értékelést kell majd legyártaniuk.

Önértékelés kell, de...

A petícióként is felfogható nyilatkozatot a HVG középiskolai rangsorában hagyományosan a legjobban szereplő gimnáziumok (összesen 16-an) kezdeményezték. Az egyik szorgalmazója, Moss László, az Eötvös József Gimnázium igazgatója is hangsúlyozta, önértékelésre szükség van, miképp az is rendben van, hogy legyen külső ellenőrzés. De a most bevezetendő rendszerben (ami a tanárok, az intézményvezetők és az egész iskola értékelésére vonatkozik) egy standardizált kritériumrendszer alapján képzelik el az önértékelés mikéntjét: vagyis ugyanazokat a központilag összeállított kérdőíveket töltetnék ki az ország összes nevelési intézményében.

©

Ezzel viszont pont az önértékelés lényege veszne el, mert teljesen értelmetlen összehasonlítani az eltérő helyzetben lévő és különböző célokkal működő iskolák munkáját. “Minden iskola egy külön élőlény. Teljesen abszurd, hogy egy vidéki  általános iskolát  ugyanolyan szempontok szerint mérjenek össze egy pesti gyakorló gimnáziummal” - magyarázta az igazgató, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy a tanintézményeknek eddig is volt értékelési rendszerük. A 2000 óta működő úgynevezett Intézményi Minőségirányítási Programban (IMIP) ugyanis minden oktatási iskola a saját adottságaira szabott paraméterek alapján értékelte a tanárok munkáját.

Ehhez csatlakozva, Barlay Bence, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium igazgatója a hvg.hu-nak elmondta például, náluk már három éve működik egy elektronikus kérdőíves rendszer, aminek kitöltésével a gyerekeknek is lehetőségük van értékelni a tanáraik munkáját. "Így minden tanárnak van saját görbe tükre. A központi önértékelési rendszer kérdőíve viszont köszönő viszonyban sem lesz azzal, hogyan működik a Szent Imre” - fejtette ki az igazgató.

A pilot a kételyeket igazolta vissza

172 iskolában egyébként már élesben is tesztelték a központi rendszert, a pedagógusok becsülettel végigcsinálták az önértékelési folyamattal járó teljes procedúrát; kitöltötték a szükséges kérdőíveket és értékelőlapokat, átnézték a tanmenetet és beültek kollégáik órájára is. Az idézett intézményvezetők azonban úgy tudják, a pilot program  tapasztalatai inkább a pedagógus társadalom kételyeit erősítették meg. “Az iskolákban megdöbbentek, hogy mennyi felesleges kapacitást kötött le az adminisztráció”-  mndta a Szent Imre igazgatója.

Hogy mekkora többletmunkáról van szó, azt jól szemlélteti, hogy Moss László számítása szerint minden évben több száz munkaóra megy majd el az iskolában tanító 80 pedagógus értékelésére, illetve annak dokumentációjára és “amellett még tanítanunk is kell.” A Szent Imrében pedig azzal szembesültek, hogy egy-egy  kollégájuk értékeléséhez 15-17 másik tanárnak kell kérdőívet  kitöltenie, továbbá egymás óráit hospitálni, dokumentumokat elemezni, ami tanáronként  több tíz óra plusz munkaórát jelenthet.

©

A  tantestület ezért úgy döntött, hogy ameddig nem  tisztázódnak az önértékelés folyamatához kapcsolódó feladatok, ők nem vezetik be a rendszert. A pedagógusok leterheltsége közismert, az értékeléssel járó irdatlan mennyiségű papírmunkát pedig a saját tanóráik megtartásán felül kellene elvégezniük az amúgy is kifacsart tanároknak - mindezt persze mindeféle plusz juttatás nélkül.

Arról nem is beszélve, hogy jórész feleslegesen. Ugyanis az öt évenkénti tanfelügyeleti ellenőrzéseken ugyanazokat a paramétereket és indikátorokat vizsgálják, mint a két évente esedékes önértékelésnél. Sőt, a pedagógusok minősítésénél (amikor megállapítják, hogy a pedagógus előre léphet-e a pedagógusi életpályán) szintén ezt a kritériumrendszert alkalmazzák. “Összességében aggódunk az ellenőrzés hitelességéért, hatékonyságáért, úgy gondoljuk, az ellenőrzés hiányánál csak az a rosszabb, ha elhibázott maga az ellenőrzés” - foglalta össze fenntartásait Barlay Bence.

Minek ide központi adatbázis?

Az iskolaigazgatók azt is aggályosnak találják, hogy az értékelési folyamat során az összegyűjtött információkat egy központi adatbázisba töltik fel. „A pedagógus önértékelés eredménye csak az intézményvezetőre és az érintett pedagógusra tartozik. A kollégák bevonása a pedagógusok önértékeléséhez kapcsolódó adatgyűjtésbe, illetve az adatok feltöltése egy központi felületre, súlyos személyiségi jogi és adatvédelmi kérdéseket vet fel. Javasoljuk, hogy az önértékelés hozzáférési lehetősége az intézmények szintjén maradjon” – így az állásfoglalás.

Az Eötvös igazgatója is szkeptikus: “Azt ígérik, hogy csak az érintettek látják majd az adatokat, ám akkor minek a központi adatbázis?” Hozzátette, egy tanár szakmai megítélése első lépésben kizárólag az iskola belügye, nincs szükség “élveboncolásra.” Mint elmondta, a tanárok arról sincsenek meggyőződve, hogy az adatbázisban összegyűjtött bizalmas információkhoz csak arra jogosultak férnek majd hozzá. “Az érettségi tételek kiszivárgásánál már látttuk, hogy nincs feltörhetetlen rendszer.”

©

Az önértékelés rendszerét ugyancsak megvizsgáló Eötvös Károly Közpolitikai Intézet által közzétette elemzés szerint a központi adatbázis céljairól és az adatkezelésről az idevágó jogszabályok alig mondanak valamit. Az sem világos, hogy az Oktatási Hivatalban (az adatbázis kezelője) kik és milyen hozzáférési jogosultsággal rendelkeznek majd, és az sincs kifejtve, milyen alkotmányos célt szolgál az adatok központi adatbázisba rendezése, anélkül pedig nem fogadható el kötelezően elrendelt adatkezelés. Az elemzés arra is kitér, hogy a tanárok személyes adatai így kikerülnek az ellenőrzésük alól, ezáltal kiszolgáltatottá válnak.

A rendszer korántsem kiforott, amit jól mutat, hogy a köznevelési intézmények csak nemrég kapták kézhez az Önértékelési kézikönyv második, már véglegesnek szánt változatát, ami tájékoztató anyagként elvileg az intézmények felkészülését segítené az önértékelések végrehajtásában. Korrekcióra és az állásfoglasásban megfogalmazott módosítások végrehajtására november végig van lehetőség: “nem vágtunk volna bele az aláírásgyűjtésbe, ha nem látnánk esélyt arra, hogy lesz eredménye a kezdeményezésnek. Reméljük, hogy leülnek tárgyalni az érintettekkel” - bizakodott a Szent Imre igazgatója.

A kezdeményező iskolák (Az aláírók az igazgatók)
Budai Ciszterci; Szent Imre Gimnázium, Budapest; ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola, Budapest; Kempelen Farkas Gimnázium, Budapest; Hardi Titusz Pannonhalmi Gimnázium; Egyházzenei Szakközépiskola és Kollégium Pannonhalma; Piarista Gimnázium, Budapest, Révai Miklós Gimnázium és Kollégium, Győr, Deák Téri Evangélikus Gimnázium, Budapest; Szent István Gimnázium, Budapest; ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola, Budapest, Eötvös József Gimnázium, Budapest; ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium, Budapest, Békásmegyeri Veres Péter Gimnázium, Budapest, Lovassy László Gimnázium, Veszprém; Városmajori Gimnázium és Kós Károly Általános Iskola, Budapest; Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, Budapest, Földes Ferenc Gimnázium, Miskolc
Cikk megosztása
Címkék