Boldog hírre virradt a színházi világ január 15-én: a Közbeszerzési Értesítőből ekkor bányászta ki az Átlátszó, hogy a Terrorelhárítási Központ (TEK) saját bejáratú színház- és sajtóterme megújul. A kommandósok 25 millió forint értékben fejleszthetik audio- és vizuáltechnikai rendszereiket, hogy még jobban elmélyülhessenek Sztanyiszlavszkijban vagy a method actingben.

Hogy mikor érkeznek az új TEK-es Brandók, Al Pacinók, Dustin Hoffmannok, Eizensteinek, nem tudni, a TEK nem válaszolt a szervezet drámatudományi törekvéseit firtató kérdéseinkre.

A TEK által elnyert összeg egy nagy, kőszínházi struktúrában aprópénz, ám a kis, alternatív színházak sokkal kevesebbért is ölni tudnának. Amikor 2015 elején Bodó Viktor rendező bejelentette, hogy a folyamatos finanszírozási küzdelem miatt befejezi a Szputnyik Hajózási Társaság, rengeteg külföldi és magyar szakmai elismerést begyűjtött független színházi műhelyt, azt nyilatkozta, hogy „ha nem biztosítottak a kellő körülmények, akkor mi ezt nem csináljuk tovább. Olyan kompromisszumokat kellett volna kötni, amiket én már emberileg nem tudtam vállalni. Kirúghattam volna a csapat felét, vagy megfelezhettem volna a fizetéseket, csak azért, hogy túléljünk”. Az állami támogatást úgy jellemezte: „mindig nagyon késve írták ki a pályázatot és nagyon késve érkezett meg a pénz, egyáltalán nem volt tervezhető” és „ugyanazon a kicsi pénzen kell nagyon sokaknak osztozniuk”. A Szputynik 2013-ban 26, '14-ben 28 millió forintot kapott működésre.

Válaszolt viszont a TÁP színház, mégpedig a következőket: „Üdvözöljük a kormány szándékát, hogy mindenhol, mindenkinek legyen (modern) színháza, és egyúttal csatlakozunk az Operát Felcsútra mozgalomhoz! Sajnos anyagilag egyelőre nem tudunk hozzájárulni a fejlesztésekhez, mert a 9 milliós éves támogatásunkat elviszi a Rezsi!”

A kis, alternatív színházak évek óta tengődnek. Ahogy megírtuk, egy részük abból él, hogy külföldi koprodukciókat vállal, a hazai támogatás csak a fennmaradásra elég, az új produkciók forrásait nem teremti meg. Egy éve született cikkünkben már arra panaszkodtak a társulatok, hogy mindenki a rendszer összeomlását várja, pattanásig feszülnek az idegek. A kényszerűségből befogadó színházként működő Jurányi Házat vezető Kulcsár Viktória pedig arról beszélt, ha nem lehet előre tervezni az állami bevételekkel, márpedig nem lehet, akkor az nem segít a társulatoknak eléggé, és továbbra is állandó bizonytalanságban tartja őket.

Ebben a filléres napi gondokkal küszködő színházi világban különösen élesen szól a TEK színházi támogatása.