Seres László
Seres László
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Magyarországon a törvényeket mindenkinek be kell tartania. Kivéve a kormánynak.

Egyelőre még nem az állampárt, csak az állampárt által eltartott pszeudocivil egylet lengette be egy politikai párt betiltását, de ne tévedjünk, ami ma még egy pszeudocivil izé előretolt véleménye, az holnapra már állampárti akcióterv, plakátkampány, kormányprogram. Az alapjogok lenézéséért felelős Alapjogokért Központ persze kicsit előreszaladt, egyelőre még nem a betiltás a tét, csak ügyészségi nyomozás folyik a Jobbik ellen, "számvevőszéki ellenőrzéssel kapcsolatos kötelezettségszegés vétségének gyanúja" miatt.

Még az is lehet egyébként, hogy nem betiltani akarja a pártállam a Jobbikot, csak a vizsgálat idejére, tehát év végéig, sőt, egészen a választásokig napirenden tartani az "ügyét". Az ügy pedig az, hogy a Jobbik nem hajlandó elszámolni gyanús pénzeivel, plakátszerződéseivel, nem tesz eleget adatszolgáltatási kötelezettségeinek, ergo be- és kiszámíthatatlan, jogsértő, és különben is Soros. Illetve Simicska. A Fidesz külön felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarországon a törvényeket mindenkinek be kell tartania,

de nem vette észre a helyzet komikumát,és nem tett a kijelentés mögé röhögő szmájlit, ellenben az ügyészi vizsgálatot megelőlegezve "illegális pártfinanszírozási botrányról" delirált. A Jobbik mindezt, teljes joggal, "a diktatúra kiterjesztésének, a szabadságjogok korlátozásának" nevezte, az LMP pedig szolidaritásból az alapjogokért valóban küzdő TASZ-hoz fordult (dacára annak, hogy a Jobbik alig két éve, még a Fidesz előtt eltakarítandó problémának tartotta a TASZ-t). De mi is történt itt néhány nap alatt, és miért indulhatunk ki abból, hogy ez nemcsak egy párt, hanem mindannyiunk szabadságjogait fenyegeti?

Az történt, hogy az Állami Számvevőszéknek – magától, bármiféle külső sugallat nélkül – egyszer csak eszébe jutott, hogy a szokásos kétéves (2015/16-os) pártgazdálkodási kontrollt a Jobbik esetében kiterjesztené az idei első félévre is, úgyhogy levélben felszólította a pártot, hogy lesz szíves. Egy augusztus 10-i értesítés után szeptember 28-án, csütörtök délután küldött egy mailt a Jobbiknak, hogy másnap, tehát pénteken reggel 9h-kor jönne hozzájuk a központba. Aznap, amikor – ezt az ÁSZ-nál is tudták – a párt gazdasági igazgatója szabadságon volt. A Villányi úti irodaház reggel 9-kor zárva volt, az ÁSZ pedig 10-kor egyszerűen lezárta a vizsgálatot, akárcsak azt a webes felületet, amelyre a Jobbik feltölthette volna a kívánt doksikat. A náluk kedden személyesen megjelenő jobbikos képviselőket pedig egyszerűen elhajtották, ellenben feljelentették a pártot az ügyészségnél.

Tehát még egyszer, mi is történt itten?

Az történt, hogy az ÁSZ egyáltalán nem volt kíváncsi a Jobbik elszámolására. Ha kíváncsi lett volna, akkor két munkanappal később is befogadja a Jobbik papírjait. Az ÁSZ az ügyészséggel együtt egy állampárti lejárató kampányra szerződött alkalmi és erősen fenyegető jelleggel, holott ilyesmi távolról sem található a munkaköri leírásában. Az pedig, hogy azt állítja, "kockázatelemzést" végzett, melynek során "indokoltnak" látta a soron kívüli helyszíni ellenőrzést, és különben is,

amúgy is elvárható, hogy egy közpénzekből működő párt folyamatosan ellenőrizhető legyen,

nagyjából a cinizmus teteje. És nem is vicces, hiszen ezt a cinizmust bármikor alkalmazhatják egy nekünk tetsző párttal szemben is. Vagy csak nettó velünk szemben, egyénileg. "Amúgy is elvárható", mi? Kedves ÁSZ, drága ügyészség, mi még tudnánk mondani közpénzből működő pártot (és pszeudocivil egyletet), amelynek ilyen szigorú kontrollja, folyamatos ellenőrizhetősége több mint indokolt lenne.

És akkor még nem is beszéltünk Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter rendkívüli rendeletéről, amely immár az adóhatóságot is mozgósítja az állampárti kampányra: a jövőben a NAV hajthatná be azt a pénzt, amellyel jogszabálysértés miatt csökkentik egy párt költségvetési támogatását. Adott esetben akár nullára is, és akkor már betiltani sem kell.

Okra sincs igazán szükség, amikor elég egy jól szituált ürügy: itt vannak például a Jobbik által felvásárolt plakáthelyek, amelyekre a párt felhelyezte saját plakátjait. De senki nem számol a spanyol inkvizícióval, mármint a kivezényelt kormányhivatali emberekkel, akiknek kiadták, hogy munkaidőben, közszolgálati tevékenységi körükben szépen szedjék le vagy fessék át a központi hatalomnak nem tetsző politikai üzeneteket. Ez az ügy pl. simán végződhet a Jobbik központi anyagi lenullázásával.

Eljött az ideje annak, hogy politikai szim- és antipátiára tekintet nélkül mindenki, akinek számít a jogállamiság minimuma, kiálljon a Jobbik állami ellehetetlenítése ellen. Ami itt van, az nem jogbiztonság. Nyilván nem könnyű azoknak a szólás- és cselekvési szabadságát védeni, akiknek amúgy gyűlöljük a szólás- és cselekvési szabadságát (hadd ne idézzem ide a párt elmúlt 15 évének számos fénypontját a cigányozástól a parlamenti zsidólistán át a Magyar Gárdáig), de nincs is sok választásunk. A fideszes állampárt éppen most, az orrunk előtt, egy sokunknak nem tetsző párton gyakorolja, hogyan bánik majd el mindenkivel, aki kicsit is kihívást jelenthet a számára. Módszerei ismertek: a pártelnök lebuzizása és levadászása éppúgy az eszköztár része, mint a most előjövő nyilastempózás, románhírszerzőzés, simicskázás.

Hol voltak ezek az emberek, amikor Simicska még a Fideszt támogatta? Hol voltak, amikor a Jobbik orosz és iráni kapcsolatait kellett volna tényfeltárni? Ja, hogy azóta a Vona pórázáról beszélő főnök van jóban Iránnal és pláne az oroszokkal? Hol volt ez a sok antifasiszta, amikor tenni kellett volna a gyűlölet ellen? Ja, hogy azóta a főnök kiáll az őcsényi pogromhangulat felelősei mellett? Hogy kulturális és politikai üzeneteiben már behozta, sőt, sok tekintetben le is hagyta a lassan normalizálódó Jobbikot? Az más. Neki lehet.

Amíg hagyjuk.