szerző:
Lévai Júlia
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Orbán pénzkunyerálásán a sajátjai is felháborodnak. Nem elegen, de már akadnak.

Orbán kalapozó levelével kapcsolatban van itt egy fontos mozzanat: hogy ugyanis erről a levélről mi, gyarló nerenkívüliek kizárólag azért tudhatunk, mert néhányan a nerlakók közül elkezdtek kisúgni nekünk.

(Ha valaki nem tudná: Orbán pénzt kérő levelét csak olyanok kapták, akik visszaküldték az előző NER-levélhez mellékelt, kérdőívnek nevezett beszervező ívet. Vagyis címüket is megadva aláírták, hogy kapcsolatban akarnak állni a kormánnyal, és ezzel mintegy regisztrált NER-tagokká váltak. Most ezek közül néhány ember abszurditásként tette közzé, hogy a miniszterelnök tőle kér pénz a pártja kampányára.)

Ilyen kisúgás eddig még nem volt. És bár azt nem tudhatjuk, hányan küldték vissza a NER-tagsági jelentkezésüket, sőt, még azt sem, hogy általában is pontosan hányan minősülhetnek nerlakóknak, egy dolgot azonban látunk: ha csak egy hajszálrepedésnyire is, de megtört a fideszes tömb rezzenetlen és tökéletesnek látszó egysége. Akadt közöttük négy-öt ember, aki kikiabálta az addigi bezártságából, hogy számára itt valami nagyon nincs rendben. És bár a polgári autonómia védelme most csupán az anyagi érdekek védelmére korlátozódik, miközben az orbáni rendszer által ugyancsak megtámadt morális és kulturális érdekekről szó sem esik, ez így is biztató. Ráadásul megtiszteltetésnek tekinthetjük, hogy a kisúgók minket, nerenkívülieket is beavattak végre egy problémájukba. Sajnos azt eddig egyikük sem fogalmazta meg, hogy valójában miért is okozott benne visszatetszést a levél, viszont mi éppen ezért azzal tudjuk viszonozni a bizalmukat, hogy beleképzeljük magunkat a helyükbe.

E kísérlet során pedig az alábbiakat tapasztalhatjuk:

A levél gerincét egy olyan szöveg alkotja, amely gyakorlatilag az élet-halál harc állapotát rajzolja fel. E szerint Magyarország rettentő veszélybe került, mert egy Soros nevű ember nyílt támadást intézett hazánk ellen, egy jól kiépített ügynökhálózattal, valamint a brüsszeli bürokraták és a magyar ellenzék hadseregeivel a háta mögött. (Úristen, tényleg, mennyien lehetnek, és ráadásul nem is mérhetjük fel őket, hiszen a háttérben, titokban szerveződnek!!!) Soros támadásának lényege, hogy idegeneket (sötétbőrűeket és másvallásúakat – ó, irgalom atyja, ne hagyj el!) akar elképzelhetetlen mennyiségben ellenségekként betelepíteni az országba. (Az ilyesmi tényleg egyetlen ember műve szokott lenni!) Ráadásul ezzel két célja is van: egyfelől fel akarja számolni a teljes európai kultúrát, benne kiemelten a magyart, amely kizárólag a (közismerten dresszúrázásra is alkalmas) kereszténységgel azonos (mi egyébbel is lehetne?!). Másfelől ennek jegyében meg akarja dönteni azokat a nemzeti kormányokat, amelyek ezt a keresztényi azonosságot képviselik.

Magyarország ezzel elveszítené azokat a gazdasági eredményeit, amelyet a nép összefogásának köszönhetően ért el, a 2010-es, Orbán szerint csőd közeli állapotának meghaladásával. Vagyis Soros és hálózata igazából gazdasági veszélyt jelent Magyarország számára, amit itt már nem is kellett részletesebben kifejteni, hiszen napnál világosabb.

Aki tehát idáig ért a levél olvasásában, és nem jutott eszébe, hogy a leírtakat akár fenntartásokkal is kezelhetné, annak szeme előtt most egy végveszélyben álló ország képe áll ott, középpontjában a minimum vérzivataroktól agyonáztatott Fidesszel, amint éppen egyedüli héroszként száll szembe a Soros vezette iszonyatos hadseregekkel.

Az ilyen nerlakó nyilván már csak a saját megbecsülése jegyében is azt várná, hogy valami rendkívüli, nagyszabású célhoz kérjék a támogatását, hiszen mégiscsak a haza megmentéséről van szó! És mostanában már az óvodásoktól is aknavetők és bombabiztos védőruhák támogatását kérik. Akkor bizonyára neki is valami hasonló kaliberű felszereléshez kell majd hozzájárulnia.

De csalódnia kell, mert ezután mégsem valami ilyesmi következik. Semmi megtiszteltetés! Egy ennél sokkal prózaibb indokkal kell szembenéznie: a miniszterelnök arra kéri az általa felajzott nerlakókat, hogy egy közönséges kipostázási, maximum kiplakátozási akciónak legyenek a támogatói! Szerencsétlen nerlakónak ezt kell olvasnia az addig minden ízében drámai levél végén:

„…támogassa a Fidesz kampányát annak érdekében, hogy FELHÍVÁSUNKAT MINDENHOVÁ ELJUTTATHASSUK”!

Szóval neki azért kell belenyúlnia a pénztárcájába, hogy a Fidesznek legyen elég pénze a közönséges felhívásait tartalmazó plakátok, médiahirdetések, esetleges további levelek költségeire! Szóval a miniszterelnök igazából bélyegre kér tőle egy kis zsebpénzt! Miközben abban a zsebben – eddig az ő büszkeségére is – már szinte az egész média ott van, a Postával együtt!

Nem csodálkoznék, ha az ilyen, megalázott helyzetbe került nerlakó most már azt is észrevenné, hogy hiszen ezek fogalmazni sem tudnak: a mondat első felében még egyes szám harmadik személyben beszélnek a Fideszről, a másodikban viszont többes szám első személyre váltanak, miközben a feladó Magyarország Kormánya, a levél aláírója pedig egy személyben Orbán Viktor. Ami pedig épp hogy több fogalmazási bukdácsolásnál: világosan mutatja, hogy aki ezt írta, annál miniszterelnök, párt és kormány egy és ugyanaz, vagyis az illető totális hatalomban gondolkozik. Ám ennek kritikája már maga lenne az állampolgári öntudatosság csimborasszója, erről most ne ábrándozzunk. Egyelőre örüljünk annak, hogy tehát a nerlakók közül néhányan immár a többieket is észrevették. Hogy eszükbe jutott: nemcsak ők alkotják ezt az országot, hanem élnek itt még mások is – szintén tagjai ugyanannak a népnek. És reménykedjünk. Hiszen innen már csak néhány lépés kell annak felismeréséhez, hogy egy nép tagjai között az igazi választóvonalak sosem ott húzódnak, ahol azokat egy hatalom közéjük behúzza. Ezért igazából nincs olyan, hogy egy nép egyik fele nerlakó, a másik meg nerenkívüli. Hiszen épp most látjuk, hogy amikor a NER istenével támad bajunk, akkor csak a másik térfélre súghatunk át, felülről senki sem fog a segítségünkre sietni. És láttunk már olyat, hogy a sok súgásból egyszer csak kiáltás lett, és az már valami. Arra már érdemes várni, még ha nem is holnap fog bekövetkezni.