szerző:
Misetics Bálint

Ma tárgyalja az Országgyűlés Házbizottsága azt, az ellenzéki pártok által benyújtott törvénymódosítást, amely megelőzné a gyermekes családok hajléktalanná válását. Amennyiben A Város Mindenkié Csoport által kezdeményezett javaslat sürgősségi tárgyalásához a bizottság nem járul hozzá, úgy a kilakoltatási moratórium májusi lejártával gyermekes családok sokasága kerülhet utcára.

A nyáron azért kellett rendőröket hívnunk egy magánbérleményben élő kisgyermekes családhoz, mert a lakás tulajdonosa különböző módszerekkel zaklatta és fenyegette őket annak érdekében, hogy elhagyják a lakást. A kiérkező rendőrök megkérdezték, hogy van-e bejelentett lakcíme a családnak az ingatlanban – hiszen ha nincs, akkor ki lehet őket lakoltatni; majd megkérdezték azt is, lakik-e kiskorú gyerek a családban – mert ha igen, akkor viszont mégsem lehet őket utcára tenni. A rendőrök mindkét kérdésben tévedtek: a lakcím semmiféle birtokosi jogot nem keletkeztet, így a kilakoltatáshoz sincsen semmi köze; a gyermekes családokat pedig éppúgy ki lehet lakoltatni bárhonnan, mint a gyermekteleneket.

Az eset jól mutatja nem csupán a magánbérleti szektorban uralkodó jogon kívüli állapotokat (vagy a rendőrség gyakori fölkészületlenségét az ilyen típusú lakásügyi jogvitákban), hanem azt is, hogy mennyire elterjedt az a félreértés, hogy gyermekes családokat nem lehet – vagy legalábbis sokkal nehezebb – utcára tenni. Ebből sajnos semmi sem igaz. A végrehajtásról, lakáskiürítésről szóló jogszabályok egyetlen paragrafusban sem foglalkoznak azzal, hogy a kilakoltatás által érintettek között van-e gyermek vagy nincs. Magyarországon ma bárkit utcára lehet tenni, vagyis elhelyezés nélkül kilakoltatni. Gyermekes családokat éppúgy, mint tartós beteg, idős embereket, mozgáskorlátozott vagy fogyatékkal élő embereket – bárkit.

Az önkormányzati törvény szerint a helyi önkormányzatok kötelező feladata a „hajléktalanná válás megelőzésének biztosítása”, de ez írott malaszt csupán, hiszen éppen az önkormányzatok tesznek módszeresen hajléktalanná nagy számban olyan családokat (általában hátralékok miatt), akik korábban önkormányzati bérlakásokban laktak. A gyermekvédelmi törvény – húsz éve – egyértelműen kimondja, hogy „gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani”. Ennek ellenére, mindenki pontosan tudja, aki a gyermekvédelemben vagy például egy családsegítőben dolgozik, hogy – ahogyan ezt egy friss ombudsmani jelentés is feltárta – ez rendszeresen megtörténik, gyakran éppen a családok „nem megfelelő lakáskörülményei” vagy hajléktalanná válása miatt.

Kevés dolog írja le annál jobban a magyarországi közállapotok kegyetlenségét és abszurditását, mint amikor a kilakoltatás előtt álló gyermekes családokat a gyermekvédelem vagy éppen a helyi önkormányzat azzal fenyegeti, hogy „el fogják venni tőlük” a gyerekeket – és így a bajba került családoknak éppen azok elől az állami szervek elől kell menekülniük és elrejtőzniük, amelyek a védelmükre és megsegítésükre lennének hivatottak.

Kevés annál kegyetlenebb gyakorlata van a magyar állam különböző szerveinek annál, mint hogy a család szegénysége, hajléktalansága miatt választanak el gyerekeket a szüleiktől. Ez azonban lényegében egyenes következménye annak, hogy egyetlen jogszabály sem garantálja a kilakoltatás által fenyegetett vagy hajléktalanná vált gyermekes családok elhelyezéshez való jogát. Elvben erre szolgálnának a családok átmeneti otthonai, ezek azonban nyilvánvalóan alkalmatlanok minden erre rászoruló család elhelyezésére – ráadásul az intézményi elhelyezés egyébként sem mindig indokolt, emberséges vagy éppen költséghatékony módszer a családok hajléktalanságának a kezelésére.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a kormánypárt 2015 márciusával megszüntette a hátralékosság megelőzésére szolgáló országos lakásfenntartási támogatást, valamint a hátralékok kezelését lehetővé tevő – és korábban a nagyobb településeken kötelező önkormányzati feladatként előírt – adósságkezelési szolgáltatást, és hasonló sorsra jutott néhány évvel azelőtt a fővárosi rezsitámogatás is.

Ezzel együtt, a kilakoltatás által fenyegetett vagy hajléktalanná vált gyermekes családok elhelyezése már a hatályos jogszabályokból is kiolvasható állami feladat – ezt azonban jelenleg semmi nem garantálja.

Ennek a helyzetnek az orvoslására szolgálna az a rövid törvénymódosító javaslat, amit A Város Mindenkié csoport kezdeményezésére hétfőn terjesztettek az Országgyűlés elé (a Momentum támogatásával) az Együtt, az LMP és a Párbeszéd parlamenti képviselői. A törvénymódosítás egyrészt előírná, hogy a települési önkormányzatok kötelezettsége megfelelő együttes elhelyezést biztosítani a kilakoltatás által fenyegetett vagy lakhatásukat elvesztett helyi kötődésű gyermekes családoknak, másrészt – az önkormányzati bérlakások és a lakáshiteles ügyek esetében – már a lakáskiürítés bírósági elrendelését is megtiltaná abban az esetben, ha az gyermekes családok elhelyezés nélküli kilakoltatásához vezetne.

Jelenleg a téli kilakoltatási moratórium védi a családokat a hajléktalanná válástól – noha ez a védelem sem vonatkozik mindenkire, az önkormányzatok és a végrehajtok pedig alkalmanként a törvényi szabályozást megsértve is kilakoltatnának akár kisgyermekes családokat is. A kilakoltatási moratórium meghosszabbításáról (lényegében a kilakoltatások választások utánra halasztásáról) szóló törvénymódosítást tavaly ősszel egy hét alatt fogadta el a parlament. Ezért aztán, noha a parlament tavaszi ülésszaka igen rövid lesz, a parlamentnek elvben lehetősége volna rá, hogy A Város Mindenkié csoport törvénymódosító javaslatát még a választások előtt megtárgyalja és megszavazza. Ebben az esetben legalább a gyermekes családokat nem lehetne állami felhatalmazással és gyakran karhatalmi erővel hajléktalanná tenni – a májussal lejáró moratórium után sem.

A Házbizottság, az Országgyűlés, illetve a kormánypárti parlamenti többség eldöntheti: egyetértenek-e a gyermekes családok hajléktalanná tételével; egyetértenek-e azzal, hogy gyerekeket családjuk szegénysége, hajléktalansága miatt válasszanak el szüleiktől. Ha szerintük sem szabad utcára tenni gyermekes családokat, és szerintük is érvényt kell szerezni a gyermekvédelmi törvénynek – akkor támogatniuk kell a törvénymódosítást.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!