szerző:
- esel -

Kit érdekel Simicska? Ez hadüzenet. Mindannyiunknak, miheztartásunk végett.

Budapest, IX. kerület, Soroksári út: íme, az oszlop, hol nemzet süllyed el (szégyenében). Jön a Fővárosi Önkormányzat teherautója, vele a melósok, és egyszeriben hirdetőoszlop lóg a levegőben, valakinek épp felemelik és elszállítják a magántulajdonát, és ha minden jól megy – márpedig higgyük el: minden jól fog menni – akkor az illető mind a 761 darab, 600 milliós összértékű oszlopa lógni fog. Amíg szakszerűen be nem helyezik a teherautóba, irány a történelem süllyesztője.

Ne tévesszen meg senkit, hogy az illetőt történetesen Simicska Lajosnak hívják, aki úgy összeveszett a rendszer működtetőjével, hogy tavaly az elképzelhető legnagyobb nyilvánosság előtt legecizte, leügynöközte, majd elment szánkózni. Ez az oszlopháborús történet nemcsak őt és az üzletét fenyegeti, sőt aki kicsit is ismeri a NER-t, pontosan tudja: ez hadüzenet. Mindannyiunknak, miheztartásunk végett.

"A Mahir-oszlopok ügye tehát arról szól, hogy míg a főváros jogszerűen intézkedik, addig Simicskáék cége törvényt sért" – írta a dubajozó Habony Árpád lapja a dubajozó Simicska Lajos hirdetőoszlopairól, markánsan eligazítva az olvasót a jogállamiság helyes értelmezéséről. Helyes értelmezése a jogállamiságnak az, hogy egy tíz éve, 25 évre kötött szerződést olyan alapos okkal mondanak fel, hogy "felmerül a jó erkölcsbe ütközés miatti semmisség", és hát a legszebb, hogy

a főváros a lehető legrövidebb időn belül képes legyen a jelenleginél hatékonyabban fellépni a közterületek jogszerű használata, valamint az önkormányzati érdekek érvényesítése érdekében.

Simicska hirdetőoszlopai tehát tíz év után elkezdtek a jó erkölcsbe ütközni, kiderült róluk, hogy úgy jogszerűtlenek, ahogy vannak, és mint ilyenek akadályozták a fővárost a jogszerű használatban. Az ügy olyannyira kiemelten fontos VIP-üggyé vált, hogy karácsony előttre külön összehívták a közgyűlést, ahol egyetlen napirend pont volt: S. Lajos polgártárs megleckéztetése. Dacára annak, hogy Simicskáék novemberi fellebbezése miatt január 11-én bírósági tárgyalás lett volna hivatott tisztázni a helyzetet.

Az önkényes (ön)kormányzati lépések miatti jogi vita kellős közepén egyszer csak megszólalt két, abszolút nem illetékes is. Egyrészt Kocsis Máté önkormányzati és rendészeti tanácsnok, aki szerint a Mahir őrző-védő cége akár "elveszítheti a tevékenységére vonatkozó engedélyét" is, holott eddig nem tudtuk, hogy ő rendelkezhet privát cégek felett. Másrészt Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági (!) főtanácsadója, aki megállapította, hogy "a főváros között polgári jogi vita van, amelybe a kormány nem avatkozik bele", de a dialektika jegyében azért közölte:

ha szükségük van a karhatalom segítségére a Mahir hirdetőoszlopainak elszállításához, akkor a rendőrség megadja a támogatást (...), a rendőrség által is biztosított munkálatok akadályozása már belbiztonsági kérdés.

Még az is lehet, hogy mindez teljesen jogszerű. Sok minden jogszerű, amivel nem kell élni, sőt könnyen lehet, hogy a hatalom formálisan jogszerű fellépéseinek száma még szigorú checks and balances esetén is végtelen – de számos okból nem él velük. Ettől élhető egy demokrácia, már ha nem illiberális. Az immár a fővárosban is teret nyert putyini modell azonban jogot alkot és tipor, önkényeskedik, a pixisből kiesett oligarcha védőit belbiztonsági problémáknak nevezi, és az illető magántulajdonát fenyegeti. És ezzel mindannyiunkét, jó reggelt.

Amikor a belbiztonsági problémákat elvitték, ön nem szólt, mert nem belbiztonsági probléma? Nyugodjon meg, még lehet. Nem önön fog múlni.

Cikk megosztása
Címkék