Hont András
Hont András
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Mert különben Soros nevet majd a végén.

Magyarországot lassan kezdte elönteni a szar.

Talán a csövek unták meg alantas helyzetüket, és fáradtan váltak el az illesztéseknél, vagy a bennük hömpölygő tartalom vágyott ellenállhatatlanul a felszínre, érezvén, hogy van ott keresnivalója. De azért valószínűbb, hogy mulasztás történt: kispórolták az anyagot, nem volt már elég munkás elvégezni a feladatokat, mert a legalkalmatlanabb is megpattant magasabb napibérért Albániába, esetleg az ellenőröket vesztegették meg – nem tudni pontosan.

Először csak az orrfacsaró szagot lehetett érezni. Az ellenzéki közvélemény lázasan találgatta, hogy a kormány miről akarja elterelni a figyelmet, kormánypárti körökben pedig ferde szemmel méregették egymást, hogy ki volt az, aki ellopta a micsodát, ami miatt most bizonyára szaglászni kezdenek Sorossimicska médiakutyái. „Valami bűzlik Magyarországon” – kapta föl a hírt a világsajtó. „Nem bűz az, csak alternatív illat” – mondta hamiskás mosollyal Lázár János kancelláriaminiszter szokásos csütörtöki kormányinfóján, a parlamentben.

A szar azonban fokozatosan szivárgott a felszínre.

Barna pocsolyák tünedeztek föl itt is, ott is, kellemetlen szagú patakok csordogáltak az utcákon.  Az emberek találgatni kezdték, hogy akkor ez valóban az-e, ami. A belvárosi lakók a brit turistákra, a környezetvédők az autógyárakra, az őrültek a chemtrailre gyanakodtak. Tarlós István meg szabotázsra. Mindenki más csak szerette volna eltüntetni a trutymót, és kezdett egyre idegesebb lenni. „Szarban vagyunk” – állt elő a megfejtéssel egy közepesen népszerű publicista valamelyik portálon.

„Nem kell beszarni” – üzent a Főnök, miközben részt vett a Mészáros Lőrinc alapította gumicsizmagyár átadásán – „a valóság az, amiről beszélünk”. Ezt követően az Origo nagyszabású leleplező sorozatot indított a Párbeszéd nevű mikropárt etikai bizottságának elnökhelyetteséről, a Tények pedig több műsorblokkot szentelt a fájdalomcsillapítók és a cipőpucolás káros hatásainak bemutatására. A közkeletűen csak propagandaminisztériumként emlegetett Miniszterelnöki Kabinetiroda titkos utasítást adott ki a közmédia dolgozóinak, amely szerint szigorúan tilos kiejteni a szarvas, a szardínia, a szaracén, a szarin gáz, a szarkofág és más hasonló szavakat. Az ügyeletes bemondó gondterhelten tanulmányozta a listát, de végül flottul olvasta föl a híreket, megkönnyebbülten nézett a kamerába fölkonferálni a folytatást: „és most szarkasztikus műsorunk következik”. Még a végefőcím előtt kirúgták, az adást lekeverték, és élőben kapcsolták a Bartók rádiót. Ott Sarastro áriája szólt. A sugárzást beszüntették, és a csatornát összevonták a Dankó rádióval.

Egy magát megnevezni nem kívánó, fideszes forrás zsákkal a fején lekapcsolt lámpánál egy félreeső raktárhelyiség padlásán nyilatkozott, miszerint a probléma nem tagadható a végtelenségig, és alsóbb szinteken a felelősség kérdése is fölvethető; majd megijedve saját bátorságától kivetette magát egy émelyegtető tócsába. Mindazonáltal a szar és az elégedetlenség egyre nőtt. „Nem szar az, csak visszatermészetesített műtrágya, ami a jövőben nemzetgazdasági húzóágazat lesz, aki fanyalog, az soros” – fejtette ki ravasz pillantások kíséretében Lázár János a gellérthegyi Citadella előtt tartott kormányinfón.

A szar viszont csak jött, és egyre jött.

Pillanatok alatt megoldódtak a határőrizeti problémák; szomszédaink nemhogy kerítést, de áthatolhatatlan falakat emeltek körbe a határra; ahol a folyók elhagyták az országot hatalmas szűrőberendezéseket és szivattyúkat helyeztek működésbe. „Valamit most már tenni kell”, fogalmazódott meg az igény a kormánytól független civilek körében, és ennek szellemében létrehoztak egy Facebook-csoportot, majd kétfelé szakadtak. Meglepő módon azonban a társadalmi cselekvés e jól bevált formájával nem szűnt meg az elégedetlenség kifejezése, egyre nagyobb lakossági visszatetszést váltott ki, hogy homokzsákok jelentek meg különféle objektumok, lakóparkok, kisvasútállomások, stadionok és luxuséttermek körül. Helyenként spontán tüntetések robbantak ki.

A kormány végre elismerte, hogy valami hiba történt, és annak érdekében, hogy az államigazgatás meg tudjon birkózni a nehézségekkel, változásra és az erőforrások átcsoportosítására lesz szükség. Duplájára emelték a propagandaminisztérium létszámát. „Vége a szarakodásnak” – csapott a Mészáros Lőrinc bútorüzemében gyártott asztalra a Főnök, egyben megjelölte az új irányvonalat is: Magyarországot ellenségei szarral akarják elárasztani, de mi ellenállunk. Beindult a gépezet, és Rogán Antal kiruccant Monacóba vacsorázni.

„Szar ez, szar, ami viszont a brüsszeli bürokraták, a nemzetközi Soros-maffia és a bukott baloldal aknamunkájának köszönhető” – fogalmazott huncut arckifejezéssel Lázár János heti kormányinfóján, a Kékestetőn. A Fidelitas tájékoztatókampányba kezdett, amelyben bemutatták, hogy a kertszépítő egyesületek és az iskolaújságok miként állnak Sorossimicska befolyása alatt. „Az embereknek joguk van megismerni a valódi problémákat” – bugyogta öntudatosan a szája széléig érő szarban valamelyik megjegyezhetetlen nevű, ifjú káder. „Amennyiben a Spar második betűjét »z«-vel helyettesítjük, és a Kika magánhangzóit fölcseréljük, úgy a fekália szinonimáit kapjuk, ebből is látszik, hogy az egész mögött a multik állnak” – írta vezércikkében a Magyar Idők, ám a Főnök hivatalos oldalának lájkolói ezt már réges-rég maguktól tudták.

Csakhogy ébredezett az ellenzék is. Független Értelmiségiek vitasorozatot indítottak „A szarügy hatása az ellenzéki összefogásra” címmel, majd közzétettek egy kiáltványt. Gyurcsány Ferenc egy esti beszélgetős műsorban elárulta, hogy megdönthetetlen bizonyítékokkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy valaki találkozott egy másik valakivel, aki hallott arról, hogy egy harmadik valaki látott egy papírt, amely szerint ez valójában oroszországi importszar, ráadásul lejárt szavatosságú, de az átvételéért lefizették a teljes kormányt, amely összegeket ugandai bankokban tartják színes kavicsokban. Gyurcsány 72 órát adott a Főnöknek tisztázni magát, majd alámerült. A Momentum aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy legföljebb kétszer lehessen elborítani szarral az országot. Gulyás Márton mozgalmat alapított egy új választási rendszar létrehozására, Vona Gábor egy hászid tacskót simogatott, Juhász Péter fütyült, Schiffer András szerint SZDSZ. Egyedül az MSZP politikusai tűntek nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak; boldogan dobálták egymást szarral, már volt hozzá elég alapanyag. Hiába. A Nézőpont Intézet felmérést tett közzé, amelyből kiderült, hogy a szar csökkent, a kormány népszerűsége emelkedett. A kutatásról beszámolt a teljes állami média és a kormánysajtó.

Most már mindenhonnan ömlött a szar.

Gumimatracok, apró ladikok, nagyobbacska csónakok, hatalmas jachtok lepték el az utcák helyét, no meg sörtutajok: fedélzetükön a „one-shot big shit” program keretében idelátogató merevrészeg britekkel. Csekély vigaszt jelentett, hogy hangulatjavító intézkedésként leállították a hármas metrót, és az általános szarban nem lehetett észrevenni Bayer Zsolt publicisztikáit.

Egy kormányzati döntésekre rálátó forrás azt szivárogtatta ki, hogy a korábbi intézkedések nem bizonyultak elegendőnek, ezért újabb, ezúttal radikális lépés következik. „Így igaz” – ismerte el szokatlan nyíltsággal a Főnök távozóban a „Mészáros Lőrinc” Hajóépítő Zrt. ünnepélyes közgyűléséről. Másnap létrehozták a propagandaminisztérium kommunikációjáért felelős minisztériumot. A kampány nagyobb fokozatra kapcsolt, Rogán Antal pedig megreggelizett a Seychelles-szigeteken.

Megjelentek a kifinomult üzeneteket közvetítő „SZAR = SOROS” plakátok, és a CÖF azt fontolgatta, hogy eljött az idő Békemenetet szervezni Soros és Kun Béla ellen. Németh Szilárd egy lakossági fórumon arról elmélkedett, hogy háború van, „és lássuk be, azé a világ, aki teleszarja”. Az Echo tévé főműsoridejében a Századvég most érettségizett szakértője úgy vélte, hogy meg kell vizsgálni az ellenzék felelősségét. Lázár János gúnyosan grimaszolt a kormányinfón, az egyik határon túli település főterén.

A szart nem lehetett föltartóztatni.

Román nacionalisták a jelenségből irredenta törekvéseket olvastak ki, azt hirdették, hogy a magyarok így akarják visszahódítani Erdélyt. A nemzetközi diplomáciában egyre gyakrabban emlegettek különféle evakuálási terveket. Megfigyelő helikopterek érkeztek a Kárpát-medence fölé, de azt tapasztalták, hogy a magyarok egész jól elvannak a szarban, sőt, ha valamelyikük kiemelkedik, a többi visszahúzza. A megfigyelők némileg tévedtek, a nép ugyan tényleg kezdett hozzászokni az új körülményekhez, de egyszer azért kisebb pánikroham lett úrrá rajta: leállt Tibi atya oldala. „Elszaródott az internetem” – kommentálta később az esetet a blogger. Mindenki lenyugodott, és fürdött tovább a szarban és a boldogságban, mivelhogy a magyarok másodikok lettek a női ifjúsági teke Európa-bajnokságon. Az Unióban erről mit sem tudtak, és az illetékes szervek kétségbeesetten próbáltak kapcsolatba lépni a magyar kormánnyal.

„Túl sokáig voltunk mások lélegeztetőkészülékére kapcsolva, amelyekkel az a baj, hogy bár kétségkívül segítik a túlélést, a paciens kötve van hozzájuk” – adott választ a közeledési kísérletre beszédében a Főnök, és közben azon merengett, hogy a búvárpalack-ellátókat elfelejtette Mészáros Lőrinc nevére íratni. „A magyar modell működik, a környező országok már minket másolnak” – utalt a határokon húzódó falra Szijjártó Péter külügyminiszter dél-kínai körútján, ahol a magyar csatornázási technológiáknak igyekezett piacot szerezni. Sajnos a vágóképekről nem lehetett eltüntetni azt, ahogyan a vendéglátók vihognak a háttérben.

Vágó István kiposztolta, hogy a legutóbbi időközi választáson a DK 7,2 százalékot szerzett szemben a szocialisták 5,3 százalékával. (A választást 30 százalékos részvétel mellett 64 százalékkal a Fidesz nyerte, a második helyre az „Inkább a szar, mint ezek közül bármelyik” alulról szerveződő tömörülés jelöltje futott be, utána következett a Jobbik.) Most már az MSZP is elhatározta magát: az elnökség fölkérte a választmányt, hogy készítsen programvázlatot a Választási Bizottság számára, amit az a kongresszus elé terjeszt. A merész eljárást több szoci prominens nyíltan kritizálta.

A szar megállíthatatlanul terjedt.

A magyarokat mindez kevéssé érdekelte, de már kezdte veszélyeztetni az üzletmenetet. Villámgyorsan létesítettek egy tárca nélküli miniszteri posztot a propagandaminisztérium és a propagandaminisztérium kommunikációjáért felelős minisztérium munkájának összehangolására. Rogán Antal befizetett egy űrutazásra, de ragaszkodott hozzá, hogy vigyék magukkal az Onyx séfjét. Lázár János megvetően legyintett a London Eye egyik kabinjában megrendezett kormányinfón.

A Főnök végül rászánta magát, hogy elutazzon Moszkvába. Putyin szánakozva nézett, és kicsit megemelte a vállát, miután gumikesztyűben kezet fogott Európa erős emberével. Nem volt mit tenni. Még kiragasztottak egy csomó „Brüsszel velünk ne szarozzon” plakátot, majd küldöttség indult az EU központjába.

A Második Rendkívüli Szarmentesítő Gigasegély-csomag lehívását követően – az elsőt minden külön értesítés helyett és látszattevékenység közbeiktatása nélkül egyszerűen ellopták – hozzáfogtak a lecsapoláshoz. Megkezdődtek a helyreállítási munkálatok.