Klaus: Örülök, hogy fogadhatom önöket a prágai várban, és örülök az eszmecserének, mert tudom, hogy nézeteimet és álláspontomat a sajtó gyakran démonizálja és kifigurázza. Itt a lehetőség arra, hogy álláspontjainkat szabadon és hamisítatlan formában ütköztessük. Én mindig azt mondtam, hogy Csehország számára az EU-tagságnak nincs alternatívája.

Cohn-Bendit: Az ön nézetei (a lisszaboni szerződésről) nem érdekelnek engem. Én azt akarom tudni, mit fog tenni, ha a cseh parlament két háza jóváhagyja a szerződést. Tiszteletben fogja-e tartani a népképviselők demokratikus akaratát? Önnek alá kell majd írnia a szerződést. Továbbá magyarázatot kérek arra, milyen mélységű barátság fűzi önt Ganley úrhoz (az írországi Libertas Párt elnökéhez; e párt elutasítja a lisszaboni szerződést - a FAZ megjegyzése). Hogyan találkozhat ön egy olyan emberrel, akiről nem lehet tudni, kitől kapja a pénzt? A maga tisztségében önnek nem lenne szabad találkozni vele...

Klaus: Meg kell, hogy mondjam, hogy elnökké választásom óta senki nem beszélt velem ebben a stílusban és ebben a hangnemben. Ön itt nem a párizsi barikádon van. Azt hittem, hogy számunkra 19 évvel ezelőtt véget ért az efféle módszerek korszaka, ám látom, hogy tévedtem. Én nem engedném meg magamnak, hogy önt arról kérdezzem, miből finanszírozzák a Zöldek tevékenységét. Mivel a rendelkezésünkre álló fél órában önök is egy ésszerű vitában érdekeltek, arra kérem önt, elnök úr, hogy adja meg a szót egy másik EP-képviselőnek.

Pöttering (EP-elnök): Nem, van elég időnk. Kollégám folytathatja a mondanivalóját, hiszen a jelen lévő EP-képviselők mindegyike azt fogja kérdezni öntől, amit akar. (Cohn-Bendithez fordulva:) Folytassa hát.

Klaus: Ez hihetetlen, ilyesmi még nem fordult elő velem.

Cohn-Bendit: Csak azért, mert én még nem jártam önnél.

(...)

Pöttering: Végezetül szeretnék még valamit mondani - hogy jó szájízzel hagyjuk el ezt a termet. Az, hogy ön a Szovjetunióval hasonlított össze minket, több mint elfogadhatatlan... A mi célunk a szabadság és a demokrácia, az európai megbékélés...

Klaus: Nem hasonlítottam önöket a Szovjetunióhoz, a Szovjetunió nevét ki sem ejtettem a számon. Azt mondtam, hogy ilyen légkörben és ilyen stílusban, mint amilyent ma átéltem, 19 éve nem volt részem a Cseh Köztársaságban. Köszönöm önöknek a lehetőséget, hogy találkozhattam önökkel mint az Európai Parlament képviselőivel. Ez az eszmecsere más jellegű volt, mint amilyeneket az EU-tagállamok elnökeivel és kormányfőivel volt szerencsém folytatni.