Schmidt Mária: "Évtizedekkel ezelőtt fel kellett volna venni Ukrajnát és Oroszországot az unióba"

Az Európai Unió jól indult, de az utóbbi időben már nagyon félre ment – nagyjából így lehetne összefoglalni Schmidt Mária, NER egyik kedvenc történésze, korábbi többszörös kormánybiztos és a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet főigazgatója, illetve Világi Oszkár, a MOL-csoport vezérigazgató helyettesének és igazgatósági tagjának beszélgetését, amelyet Petri Bernadett a közigazgatási és területfejlesztési minisztérium miniszteri biztosa vezetett szombaton az esztergomi MCC Feszten.

A beszélgetés eredeti témája szerint az előadók arra keresték a választ, hogy lehet-e még Európa globális tényező és ha igen, milyen átalakulás árán. A néha kissé csapongó panel megfejtéséekben nem igazán bocsátkozott, a rendelkezésre álló egy órát nagyjából arra használták fel, hogy elmondják: rossz irányba haladnak a dolgok.

„A jelenlegi elit alkalmatlan, tehetségtelen és lövése sincs arról, hogy mit kéne tennie, csak kapaszkodik a székébe” – foglalta össze a beszélgetés vége felé Scmidt Mária a mondanója lényegét. Majd hozzátette, reméli, hogy az unió polgárai felismerik ezt és kiszavazzák a mostani vezetőket pozíciójukból. „Az embereknek elegük van az unió tehetségtelen vezetőiból, elegük van abból, hogy Ursula von der Leyen SMS-ezik és megállapodásoka köt a fejük felett” – fogalmazott.

A beszélgetést Petri onnan indította, hogy Európa egykor nem csak földrajzi fogalom, hanem a vilárend szíve volt, ami a 20. század során megfordult. Ennek a folyamatnak a mélypontján hozták létre az Európai Uniót, amiről viszont egyre egyértelműbben látszik: nem képes megbírkózni a 21. század kihívásaival. Ma már az unió – mind gazdasági, mind kulturális értelemben – már csak árnya önmagának, foglalta össze.

Ennek okára Schmidt Mária két megfejtést is adott. Az egyik szerinte, hogy a magas életszínvonal és a „sűrűre szőtt” szociális háló miatt az unió polgárai, vezetői elkényelmesedtek, nincs bennük annyi politikai, gazdasági ambíció, mint más államok esetében. A beszélgetés egy későbbi pontján ennek politikai vonzatával kapcsolatban hozzátette azt is, hogy az Unió jelenlegi vezetői nem a reálpolitikát tekintik irányadónak, hanem minden döntés mögött ott húzódik az ideológia.

A többi országban nem ez van. Az Egyesült Államokban – főleg, amióta Trump vezeti – csak a reálpolitika, az erő és érdekérvényesítés van. Semmi elkendőzés meg demokrácia meg ilyenek nincsenek.

A másik oka Európa leszakadásának Schmidt szerint egyszerűen az elit alkalmatlansága, amit Donald Trump amerikai elnökkel folytatott vámtárgyalások alatt is bemutattak.

Világi Oszkár ezzel kapcsolatban arról beszélt, hogy távolról nézve az Unió egy sikeres projekt, hiszen a megalakulása óta jelentősen nőtt a szövetség GDP-je és például kutatás fejlesztésre is az Egyesült Államok mögött a második legtöbbet költötte, viszont mindez nem ad teljes képet.

Az Unió meglátása szerint leginkább egy olyan családi házra hasonlít, amit idővel többgenerációs, többcsaládos házzá bővítenek, mindig csak az éppen felmerülő igények szerint toldozgatva, foldozgatva. „Mi ennek az eredménye?” – tette fel a kérdést, majd meg is válaszolta azt: „A ház kívülről eklketikussá válik, belül káosz van, aki pedig megpróbál rendet tartani az sem tud.” Meglátása szerint egységes piacról egyaltalán nem beszélhetünk, amíg például a bankokra minden egyes tagállamban más szabályok vonatkoznak.

A kutatás fejlesztési költésekről pedig csak annyit mondott, hogy hiába, ha a kínaiak jóval kevesebb pénzből is jelentős versenyelőnyre tettek szert, legfőképpen az elektromos autók piacán – pedig az európai államok is ebbe ölték a pénz nagy részét.

Bár a megfejetésekre sok idő nem jutott, a beszélgetés során az egyértelművé vált, hogy a résztvevők sokkal egységesebb szabályozást és sokkal szorosabb együttműködést tartanának kívánatosnak. Világi Oszkár például példának hozta, hogy lehetnének olyan regionális kórházak, ahol akár 4-5 ország veseproblémás betegeit látnák el, ami azt eredményezné, hogy ez az intézmény sokkal hatékonyabb lehetne a mostani kórházaknál, sokkal több szakértelmet tudnának itt tömöríteni.

Schmid Mária pedig tett egy meglepő állítást is, mely szerint „Évtizedekkel ezelőtt fel kellett volna venni Ukrajnát és Oroszországot az unióba, mert akkor lenne egy olyan európai térség, amely önállóan fel tud lépni.” Helyette szerinte az volt a nagyhatalmak és főleg az Egyesült Államok érdeke, hogy megossza a néhai Szovjetuniót és Németországot. Így ma az Unió vezető gazdasága az utóbbi, ami viszont sorra hozza a rossz döntéseket. 

„Németország nem adott jó választ a Covid-válságra, a migrációs válságra – hiszen elárasztották migránsokkal egész európát – nem adtak jó választ a gazdasági kihívásokra az atomellenességgel és a zöld energia propagálásával” – sorolta, majd hozzátette: mivel von der Leyen személyében már az Uniónak is német vezetője van, ezért mindezeket a rossz döntéseket rákényszerítették az EU-ra.

Mindez ráadásul szerinte vissza is ütött az USA-ra, hiszen így most Oroszország Kínával és potenciálisan Indiával szövetkezik, ami viszont már erősebb lesz a nyugati hatalmaknál, Európa pedig lényegében így járt a legrosszabbul.

A beszélgetés végén Petri még megkérdezte a résztvevőket, hogy szerintük milyen regény lenne ma Európa. Mind Világi Oszkár, mind Schmidt Mária egyetértett abban, hogy talán leginkább Kafka művei, azon belül is a Per írná le legjobban a mai Európát. Schmidt Mária aztán ehez még hozzátette: próbáljuk meg valamilyen kalandregénnyé alakítani, aminek aztán jó lesz a vége.

Schmidt Mária korábban többször is tett meredek kijelentéseket. Tavasszal erős kritikát fogalmazott meg a Magyar Tudományos Akadémiával szemben, amikor a kutatók állást foglaltak Orbán Viktor poloskázós beszédével szemben. Még szintén a tavasszal, saját, Látószög névre hallgató blogján tett közzé írásában amellett érvelt, hogy a bucsai mészárlást az ukránok követték el.

A nyáron pedig a Magyar Nemzetnek adott terjedelmes interjújában a külpolitikai témák mellett jutott hely arra is, hogy kifejthesse a véleményét Magyar Péterről (aki szerinte csupán virtuális jelenség) és a mostanában egyre inkább előkerülő „luxizásról” is elmondja a véleményét. Az egyébként leggazdagabb magyarok közé tartozó Schmidt ezt annyival el is intézte, hogy

Ne haragudjon, nem vagyunk egyformák. Biztos, hogy nem adnék ki vagyonokat táskákért.