Több fényt, több árnyékot címmel rendezett kiállítást a Mai Manó Ház az 1970-ben Párizsban elhunyt magyar–francia fotóművész, Rogi André (született Klein Rózsa) műveiből. André Kertész első felesége jelentős életművet hagyott hátra, mégis szinte teljesen feledésbe merült.
„Rogi Andrénak köszönhetem, hogy még mindig úgy nézek ki, mint egy nő”
– így köszönte meg az írónő Colette azt a portréfotót, amit a magyar fotós készített róla 1947-ben. Az író – az első nő, akit Franciaország állami temetésben részesített – akkor már 74 éves, köztiszteletben álló, ismert és elismert alkotó volt. Hozzá hasonlóan Rogi André rengeteg híres művészt örökített meg, de bármennyire elégedettek voltak is a porték alanyai, Rogi André viszonylag ismeretlen fotográfus maradt, akiről máig kevesen hallottak.
Ezen szeretne változtatni a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház Több fényt, több árnyékot – Rogi André 1900–1970 című kiállítása, amelyet a művész születésének 125. évfordulójára időzítettek. „Ideje végre tisztelegnünk Rogi André munkássága előtt, akinek művészete máig nem kapta meg a kellő elismerést. Budapesten, a szülővárosában arra is megragadhatjuk az alkalmat, hogy elmerüljünk a késő húszas és harmincas évek Párizsának különleges világában” – írja a kiállítás társkurátora, Kerstin Stremmel művészettörténész, aki a szerencsés véletlennek köszönheti, hogy megismerkedett Rogi André munkáival.
Túlélte önmagát és még mindig nem halt meg egészen az internet hőskorának keskenysávú, telefonfüggő, analóg kapcsolatfelépítése. Hogyan is működött a modem, és mi volt az akusztikus csatoló?
Földes András riportja Munkácsról.
A hánykolódó gép sötétbe borult fedélzetén sikoltoztak az utasok.
Kis magyar abszurd – írja Hadházy Ákos.
Egyre jobban hasonlít a valóság az 1984-re.
„Meglátom majd, hogy kinek a hibája.”
