Portré a hokikapussal

© Túry Gergely

És akkor még nem is említettük a mindig sokat követelő mérnök-főkönyvelő szülőpárost. Az Sz-szel írt családnév - "még Kanadában is ragaszkodtam hozzá, hogy így jelenjen meg" - így válik az ő esetében minőségjelzővé is. Ami a hokira vonatkoztatva azért nem csoda, mivel már ötévesen fény derül különleges adottságaira, amit a Fradi különféle csapataiban csak tovább tökéletesít. De nem ragad le ennél, mert felfedezi a színi világ is: számtalan szinkronfeladat mellett a Józsefvárosi Színház Indul a bakterház produkciójának Bendegúz főszerepében is produkálhatja magát. Az ilyetén párhuzamos utak csak 1997-ben, 17 éves korában - már magyar bajnokként - válnak el: ekkor eleget tesz egy német hokicsapat hívásának, és ott, majd öt évig Kanadában él. Az első magyar hokisként eljut a kanadai szuperliga, az NHL előszobájáig, ahol tíz éles meccsen már a kispadon is ülhet. Közben, amikor csak teheti, erősíti a magyar hokiválogatott vitézkedését a világbajnoki zónaversenyeken. Az elmúlt évadban a kanadai hokikáosz hazahajtotta, és akkor a debreceni úgynevezett divízió l-es világbajnokságon a torna kapusává választották. Bár "a hokikapusok pályafutása akár negyven évükig is eltarthat", ő máris gondol a távolabbi jövőre, sportmenedzserséget tanul a Testnevelési Egyetemen.

Emellett teniszezik, biciklizik, de főként "ott vannak a lovak a nagytarcsai lovasfarmomon, és bár van lovászunk, magam is törődöm az állatokkal". S hogy ne csak minden az izom legyen, "szeretnék megtanulni basszusgitározni is. Jogot is végzett zenetanár bátyám tanít, és azt tervezzük, hogy remekül doboló unokatestvérünkkel együtt dzsessztriót alakítunk."

- Fura, hogy miközben igazi sztár, a bennfenteseken kívül aligha ismerik fel az utcán, hiszen amikor szerepel, mindig egy ronda maszk takarja el a vonásait. Éles ellentétben áll ez egykori színészkedésének exhibicionizmusával...

- Ha nem viselném, és eltalálna egy korong, menten szörnyethalnék. Máskülönben a színészet és a jégkorong is művészet a maga nemében. Mindkettőnek az a feladata, hogy kiszolgálja a közönséget. Egy a lényeg: a néző érezze jól magát.

- Joggal húz párhuzamot, próbálta mindkettőt. Tegyük hozzá, nem túl gyakori, hogy művész miliőből, a tanulmányi előmenetelre, zeneoktatásra is odafigyelő családból érkezzen valaki a hoki - hogy úgy mondjuk - férfias világába. Cukkolták más hátterű csapattársai?

- Tény, hogy kezdetben nehezen fogadtak el. Beképzeltnek tituláltak, pedig megpróbáltam csendben maradni, ami nem is esett nehezemre, hiszen itthon olyan nevelést kaptam, hogy ne szaladjon el velem a ló. Ma úgy látom, hogy a srácokból az irigység beszélt.

- És legalább kárpótolta az iskola? Ahol jó tanuló volt...

- Sokat hiányoztam a meccsek, de a színházi próbák és előadások miatt is. Így ott meg ezt nem nézték jó szemmel, de leginkább azt, hogy a tanárok megértők voltak, és talán egy kicsit kivételeztek is velem. Képzeljék csak el, amikor az Indul a bakterházban szerepeltem, másfél hónapig hiányoztam.

- És ilyen sikeres színészi múlt után csak úgy ukmukfukk tudott váltani? Min múlt?

- Kaptam egy ajánlatot Németországba. Egy évet adtam magamnak: ha beválok, maradok a hokinál, ha nem, jövök haza, és a színészetet folytatom.

- Mit szólt a szeretni, de a hűtlenkedőket nagyon utálni is képes Fradi-család?

- Nagy dráma volt. Nem is váltunk el szépen. Leértékelték, amit addig elértem. Igaz, csak néhány ember, de tizenhét évesen ez kifejezetten rosszul esett, és nem értettem, miért nem örvendenek, ha a soraikból valakit külföldre hívnak. Maguk értik?

- Még sosem voltunk fradisták. Akik haragudtak önre, nyilván kárörömmel konstatálták, hogy Kanadába érve - bár ott volt a tűz közvetlen közelében - csak nem tudta beverekedni magát még egy éles NHL-meccs erejéig sem...

- Keserűség még sincs bennem. Ellenkezőleg. Mert mint első magyarnak nagy megtiszteltetés volt, hogy jó néhány előkészületi meccsen védhettem a világ legrangosabb bajnokságában, aztán meg valóban hosszú időn át, tíz mérkőzésen ültem a kispadon. Ott ugyanis már csak a szerencse kérdése, hogy az ember bekerül-e, vagy sem. Nekem nem volt: a kapusunk olyan szenzációs szériát fogott ki, hogy ha én vagyok az edző, én sem cserélem le.

- Azt hallani, hogy épp az ilyen jó kapusok miatt tervezik módosítani a hoki játékszabályait. Például a több gól érdekében növelni a kapu méretét. Mit szól, mik vannak!?

- Szerintem a feléből sem lesz semmi. Hozzáteszem: szerencsére, mert nem hiszem, hogy egy jól működő játékon helyes volna bármit is változtatni. Ez így jó, ahogy van.

- Tessék, ifjú ember, és már konzervatív. A magánéletében is? Merthogy már jócskán nősülő korban van, aztán még se asszony, se gyerek. Se magyar, se kanadai...

- Nem volt kanadai, nem volt emigráns, van viszont magyar. Igaz, nem feleség, de a kint töltött idő zömében velem volt. A nősüléssel ugyanis még várnék. Egyelőre a jövőmet szeretném tisztán látni.

- A jövő viszont mindig sokesélyes. Ez persze az önök dolga. Annyit azért csak megkérdeznénk: nyilván odakinn még a tartalékok is jobban kereshetnek, mint az itthoni éljátékosok: hogyan sáfárkodott a jövedelmével? Mibe fektetett?

- Nem voltam soha pénzorientált. De van egy lovasfarmom Nagytarcsán, szép környezetben, saját hobbilovakkal, ahol bértartást is vállalok. Az utóbbi időben erre költöttem.

- És ezt csak úgy távolról, befektető tőkésként nézi? A lovakhoz ugye sok idő kell...

- Családomban mindenki szereti az állatokat, mert jó a közelségük. Talán hat éve, hogy a bátyám elkezdett foglalkozni a lovakkal, utána vágtam bele én is.

- Mint vállalkozó sok mindent a saját bőrén érezhet a kapitalizmus mostani magyar változatából, amiről nyilván van véleménye, ahonnan csak egy ugrás a politika. Ilyen nevet - ha pártemberek lennénk - biztosan igyekeznénk megnyerni. Szerepelni is szeret - nem akarja hírnevét e téren is kamatoztatni?

- Eddig csak egy, a magyar sport támogatására életre hívott alapítvány hívott, nevét azonban ne kérdezzék. El is mentem egyik előadásukra, mert úgy vélem, bármi történik a magyar sport érdekében, minden jó. Amíg ugyanis külföldön összetartás van a sportban, nálunk a széthúzás dívik. És ez nagyon zavar.

- Nem tehetünk róla. Úgy mondják: török átok. Pedig a hokiban biztosan jobbak vagyunk náluk. És a politikusság? Amire az imént kérdeztünk...

- Nem politikus vagyok, hanem sportoló. Ha váltanék, bohócot csinálnék magamból. Azt vallom, a suszter maradjon a kaptafánál.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN