Tamás Ervin: Védhetetlen öngólok

Eddig csak Gulácsi Péter érezhette magát kellemetlenül, hogy hallgat és nem vállal szolidaritást Hrutka Jánossal, aki pedig nem csupán védelmébe vette, hanem tulajdonképpen igazat is adott neki, hogy szót emelt a szivárványcsaládok diszkriminálása ellen. Most Dárdai Pálnak kínos, hogy a Hertha elküldte a klubtól a vele régóta együtt dolgozó kapusedzőt, Petry Zsoltot, amiért az ki tudja miért látta szükségét annak, hogy hitet tegyen a bevándorlás-politika ellen és egyben közölje – nem érti, miért kellett Gulácsinak, az RB Leipzig kapussztárjának együttérzéséről biztosítania a homoszexuális, transzvesztita és egyéb nemi identitású embereket az őket ért támadások miatt. Petry a Magyar Nemzetnek azzal magyarázta álláspontját, hogy a sportembernek az a dolga, hogy sportoljon, magyarán a kapus védjen, és ha véleménye is van valamiről, azt ne vigye a nyilvánosság elé, hanem tartsa meg magának, mert ezzel akarva-akaratlanul politizál, megosztja híveit, lefarag abból az idolból, amit teljesítményével jogosan megszerzett.

Tétele elfogadhatatlan, ráadásul a kapusedző észre sem vette, hogy nyilatkozatával maga is megszegte ajánlását, olyasmibe és úgy avatkozott bele, amitől óvta kollégáját. De ez nem volt neki elég, lendületbe jött és kifejtette: nem is érti, hogy Európa miként képes ilyen mélyre süllyedni, ahol most van. „A bevándorláspolitika nálam az erkölcsi leépülés megnyilvánulása.” Tette ezt Petry egy olyan országban, szorosabban véve egy olyan futballcsapat mezében, ahol több nemzet több színű társasága veszi körül, s egy tősgyökeres német akár őt magát is nevezhetné jöttmentnek, aki jobban tenné, ha nem rontaná a Hertha BSC-nél a levegőt.