Spiró György: „Budapest léte az elmúlt két évszázadban, az ostromot kivéve, soha nem volt ekkora veszélyben”
9 perc
2025.06.12. 18:00
A főváros tönkretétele az ország létét veszélyezteti – erre a következtetésre jutott az író, aki a Fogság megjelenésének 20. évfordulójára a könyvhéten a Táncsics Mihály családja és a XIX. századi Magyarország mindennapjait feltáró, újabb történelmi nagyregénnyel jelentkezik.
Miben különbözött a két mű megírása azon túl, hogy a Fogság fölött másfél évtizedig görnyedt, a Padmalyt pedig három és fél év után befejezte?
A Fogság jó száz oldallal hosszabb, és arra is várni kellett, hogy a kutatáshoz szükséges anyagok megérkezzenek a külföldi könyvtárakból, most viszont a források többsége megtalálható volt a neten. Persze féltem, hogy az Arcanumot előbb-utóbb megveszi az állam, és a hozzáférést netalán korlátozza. Attól is tartottam, hogy közben a kiadót esetleg eladják, és nem biztos, hogy más kiadóknak kell egy hosszú regény. 2022 januárja elején kezdtem foglalkozni a témával, hat hét múlva kitört az orosz–ukrán háború. Akkor megálltam, és eltűnődtem, vajon érdemes-e nekem ebbe a témába óriási munkát beletennem, mert az világos volt, hogy nagy meló lesz.
Tartott attól, hogy a háború átcsap Magyarországra?
Ez a kérdés felvetődik, mint ilyenkor mindig. De azon is gondolkoztam, vajon a reménybeli olvasóim nem lesznek-e teljesen elfásulva, mire elkészül a könyv. Képesek lesznek-e nemhogy egy regényt, de egy néhány oldalas művet is elolvasni? Efelől ma sem vagyok megnyugodva. Az én nemzedékem meg a nálam húsz-harminc évvel fiatalabbak még olvasnak, ha kevesebbet is, mint régen, de a fiatalabbakkal nem szerettették meg az olvasást. Akik olvasnának, azok egy része elment külföldre. Ők már nehezen vesznek magyar könyvet a kezükbe, az ő gyerekeik pedig már egyáltalán nem. Akik a fiatalok közül idehaza mégis olvasnak, többnyire nem azt a fajta irodalmat szeretik, amit én annak tekintek.
A Fogság főhősének, Urinak kölcsönzött néhányat a saját tulajdonságai közül. Szükség volt ilyesmire a Padmalyban is?
Urit rövidlátónak írtam meg, ezzel magamat és az olvasót is megkíméltem attól, hogy a kétezer évvel ezelőtti Rómát, Jeruzsálemet, Alexandriát részletesen leírjam. Nagyszerű rekonstrukciók léteznek ezekről a városokról, de én csak az érzetet kívántam felkelteni az olvasóban, hogy mindent lát ebben a környezetben. Mondják, úgy szokták olvasni, mintha filmet néznének, de ez illúzió. Viszont
a Padmalyban kizárólag valós személyek szerepelnek, akiknek az alakját igyekeztem reálisan felidézni.
Van, akinek csak a nevét említem, másoknak valamilyen teljesítményét, és közelebbről azokat, akik közvetlenül hatottak a Táncsics házaspár egészen elképesztő életére.