Megint eladó a Dunaferr, megjelent az új pályázat

Úgy tűnik, a háttérben mégiscsak lehet érdeklődő a Dunaferr olvasztója iránt is – a nyár végére kiderül, lesz-e még magyar acélgyártás.

Megint eladó a Dunaferr, megjelent az új pályázat

Másodszorra is nyilvános részvételi felhívással fordult a befektetők felé az egykori Dunaferr kohójával bíró Duna Furnace Kft. felszámolója – tudható meg a keddi cégközlönyből.

A tavaly ősszel fizetésképtelenné vált vállalatot, pontosabban annak életképes eszközeiből létrehozandó kft.-t áprilisban egyszer már meghirdette a felszámoló, de akkor nem érdeklődött iránta egyik reménybeli befektető sem. A testvércég, a hengerművel rendelkező Dunarolling Kft. hasonló felhívására ugyanakkor ketten is befutottak: az Ukrajnának is fegyvereket szállító, hadiipari cseh CSG nevű társasághoz kapcsolható csehországi alapítású Dunaferr Steel Rolling a. s., és a kínai állami Hangzhou CIEC Group, amelynek Szingapúrban, Hongkongban, az Egyesült Államokban, Brazíliában és Vietnámban is vannak csápjai.

Habár szakértők szerint a kohót alapanyag híján aligha éri meg újraindítani, minden csak ár kérdése: meglehet, az említett cégek „kettő az egyben” alapon vinnék az egész életképes Dunaferr-örökséget, feltéve, hogy kellően alacsony az ár. (Szakértők szerint annak roppant kicsi a valószínűsége, hogy a kohó iránt hirtelen valaki más is elkezd érdeklődni.)

Nem tartogat sok jót az egykori Dunaferr jövője

Csoportos létszámleépítést jelentett be a Dunaferr utódcégeinek a felszámolója. Mindez előrevetítheti a dunaújvárosi cég sorsát annak ellenére, hogy másodszorra is eladóvá váltak a csődbe navigált Dunaferr életképes részei. Egyre távolabb kerül egymástól a magyar acélipar megmentésének politikai lózungja és a rideg üzleti valóság.

Nagy mozgástere nincs az acélipar fenntartása mellett már többször kiállt kormánynak, ha valóban – s nemcsak a propaganda szintjén – meg akarja menteni az ágazatot. És annak több mint háromezer dolgozóját, akiket ugyan éppen ezekben a hetekben építenek le csoportosan, de ha egyes részlegek netán újraindulnak, sokan munkát kaphatnának azokban.

A Duna Furnace mostani, második meghirdetése igazából nem több, mint egy nagyon halvány reménysugár. Nem feledhető, hogy a kormány egyszer – a mostaninál sokkal jobb helyzetben – elszúrta a Dunaferr megmentését. Két évvel ezelőtt ugyanis az Európa-szerte fizetési gondjairól hírhedt indiai-brit Liberty Steelnek adta el az első ízben 2022 végén felszámolásra jutott Dunaferrből kiszakított életképes részeket. Új élet helyett azonban a Liberty egy év alatt halálközeli állapotba sodorta, és leállította a két dunaújvárosi utódvállalatot, a Duna Furnace-t és a Dunarollingot.

Az értékesítési folyamatot, ahogy két éve, úgy most is a felszámolók menedzselik, ám egy speciálisan az acélműre szabott vészhelyzeti kormányrendelet szerint, és nyilván nem döntenek sem az árról, sem az új tulajdonosról felsőbb rábólintás nélkül. Annál is inkább, mert a felszámolás alatt álló Dunaferr-cégek legnagyobb, esély nélküli hitelezője több százmilliárd forinttal maga az állam. Azt nem tudni, vajon most is lejt-e a pálya valamelyik befektetőjelölt felé, hasonlóképpen, mint annak idején a Liberty irányába. Az előrehozott, permanens kampánykényszerbe szorult kormánynak azonban mindenképp kapóra jönne a Dunaferr újbóli, akár csak részleges felélesztése, legalább addig, amíg a jövő évi választások lezajlanak.

Ami a friss pályázatot illeti, újdonság nincs benne: a befektetőnek 24,6 milliárd forintnyi környezeti kár elhárítását kell vállalnia (a környezetvédelmi hatóság ezt eddig nem sürgette, miután a Liberty – szintén egy kivételező kormányrendelet jóvoltából – megegyezést kötött vele, hogy majd eleget tesz az előírásoknak).

Az új gazdának a Liberty azon korábbi vállalását is tovább kell vinnie, hogy 2027-re megoldja a zöld átállást, és elektromos ívkemencét állít munkába. A több tízmilliárdos, uniós szinten előremutató beruházás szállítói és részbeni finanszírozói az eredeti tervek szerint kínai állami társaságok lettek volna, amelyek változatlanul érdekeltek lehetnek ebben, ha fizetőképes a megrendelő. A felszámoló szerint mindehhez a vállalatnak 800 munkavállalóra lehet szüksége. A pályázóknak 470 ezer eurós biztosítékot kell letenniük, a határidő július 2.

Emlékezetes, hogy a másik, első körben sikeres, a Dunarolling Kft.-re kiírt felhívás másfél milliárdos környezeti kármentesítést és 1,2 millió eurós biztosítékot írt elő, a becsült dolgozói létszám pedig nagyjából ezer fő. Mindkét pályázat sajátossága, hogy a két új, adósságoktól megtisztított utódvállalat, amelyet végül eladhatnak, nem kapja meg a gyártáshoz szükséges valamennyi vagyonelem tulajdonjogát. Apportként építményi jogokat kap 50 évre, illetve egyes építmények és eszközök tulajdonjogát, ám például a vasúti infrastruktúra elemeit nem. Kérdés, mit kezd a felszámoló azokkal? Vélhetően a maradék vagyon az állam, mint legnagyobb hitelező kezébe kerülhet, amely így bizonyos értelemben függőségben tarthatja az ott gazdálkodó új vállalatokat. Vagy akár el is adhatja ezeket a javakat, amelyek annak érhetik a legtöbbet, akinek a működése függ tőlük.

Németh Zsolt

Bár Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter május elejére ígérte a második körös Dunarolling-pályázat megjelenését, amelyen eldőlhet, hogy kínai vagy cseh tulajdonosa lesz az új vállalatnak, a kiírás húzódik. (Az új utódcéget megalapították, Dunai Hengermű néven.) Meglehet, most már érdemes összevárni a Duna Furnace megismételt részvétei felhívásának eredményét. Ha ugyanazok lesznek a jelentkezők, mint a Dunarolling esetében, legalább a kínai vállalat újbóli nemzetbiztonsági átvilágítása megspórolható. Amiből az is következik, hogy legjobb esetben a nyár végére derül ki, kap-e még egy esélyt a magyar acélgyártás. Addig csak tippelni lehet arra, melyik pályázó „fekhet” majd jobban.

A Dunaferr kizöldítésére valószínűleg alkalmas kínai játékos növelné a magyar gazdaság keleti kiszolgáltatottságát és ellenérzést kelthetne Brüsszelben. A cseh céggel rokon ottani hadiipari vállalat ugyanakkor Orbán mumusát, Ukrajnát segíti, közben viszont a magyar kormányfő filozófiájával egybecsengve vallja: a hadiipar nemcsak egy gazdasági szektor, hanem a szuverenitás és a biztonság sarokköve.

Nyitókép forrása: Németh Zsolt