Az egész magyar pártrendszernek jót tenne, ha az ellenzék pártjai külön-külön és együtt is vezetve lennének, és az Orbán Viktor által képviselt vezetésfelfogás mellett megjelenne egy másmilyen is, írja szerzőnk. Vélemény.
Az ellenzéki előválasztási kampány egyik legérdekesebb kérdése a politikai vezetésről szól. Nem arról, hogy ki tud radikálisabb rendszerváltó programot felvázolni (van jelentkező bőven) – ezzel ugyanis az ellenzéki jelöltek még semmit nem mondtak a legfontosabbról. A legfontosabb az, hogy az egyes jelölteknek van-e vezetői képességük.
Természetesen ez a kitétel máris indoklásra szorul. Hiszen maga a kifejezés („politikai vezetés”) a politikatudomány vitatott kategóriája. Sok kollégánk úgy véli, hogy a vezetés a mai világban messze nem a legfontosabb része egy politikus repertoárjának. Ráadásul az ellenzéki térfélen hagyományosan ódzkodnak is a vezetéstől. Amíg a magyar pártrendszer stabil nagy pártja volt az MSZP, ott láthattuk a vezetéssel szembeni óriási fenntartásokat.
Leggyakrabban kiabálással, sértegetéssel, káromkodással és becsmérlő fenyegetéssel találkoznak a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet dolgozói, de előfordul, hogy a hozzátartozók vagy a betegek leköpik, megrúgják, fellökik vagy szexuálisan inzultálják őket – derül ki a dolgozókat érő erőszakról szóló kutatásból.
A rendelkezés alól csak olyan kiemelt cégek mentesülnek, mint a MÁV vagy az MVM.
Arról is beszélt, ha szemmel lehetne ölni, Brüsszelben egy sortűzzel elintézték volna.
A kormánypárt támogatottsága pedig mélyponton van.
Ha erre nincs jó válasz, a százezres menet csak színes emléknek lesz jó.
A Messinai-szoros alig pár kilométer, ennél jóval hosszabb hidat is képesek már építeni a szakemberek.
A légitársaság szerint még este tíz óra előtt újra felszállhatnak.
