Mitől olyan veszélyes a közepes fejlettség, és mit tehet ellene például Magyarország?
6 perc
2022.04.27. 05:00
Sokszor olvashattuk a választás utáni elemzésekben, hogy Magyarországot a közepes fejlettség csapdája fenyegeti, de a háború kezdete óta arról is többen beszéltek, hogy Oroszország hosszú évekre elvágta magát a lehetőségtől, hogy kitörjön ebből a csapdából. A közgazdaságtan egyik divatos elméletéről van szó, amely meglepően fiatal, és nagy a vita arról, pontosan hogyan számszerűsíthetőek a megállapításai - abban van csak egyetértés, hogy a probléma létezik.
Ahhoz képest, mennyire sokan foglalkoznak a közepes jövedelem csapdájával, ez egy kimondottan új közgazdasági fogalom. A mögötte lévő jelenségre korábban is felfigyeltek, de ezt a konkrét problémát csak 2007-ben vetette fel a Világbank egy kiadványa. A két szerző, Indermit Gill és Homi Kharas arról írt: van a fejlettségnek egy olyan szintje, amikor egy ország már nem elég szegény ahhoz, hogy az igazán alacsony bérek jelentsenek számára versenyelőnyt, de túl nagyot kellene változtatnia a gazdaságpolitikáján ahhoz, hogy a gazdagabbakkal fel tudja venni a versenyt.
Akárhogy is soroljuk be az egyes országokat, a gond oka ugyanaz: a szegény országok versenyelőnye egészen másból fakad, mint a gazdagoké, a kettő közötti átállás nagyon nehéz. Egy darabig versenghetnek egymással a szegényebb államok, hogy ki tud minél olcsóbb munkaerőt kínálni, és ezzel valóban magukhoz csábíthatnak befektetőket, de ha már megindult ebből egy növekedés, akkor annak az ütemét fenntartani egy idő után már nem lehet csak ezzel.
Ahhoz, hogy egy ország igazán fejlett legyen, innováció kell, jobb oktatás, és ez előbb-utóbb azzal jár, hogy magasabb fizetésekre van szükség, hiszen egyébként külföldre menne bárki, aki képzett, így viszont eljön az az idő, amikor eltűnik a korábbi előny egyik fő oka. Ez például mostanában India nagy problémája, de a maga szintjén sok közép-európai állam, így Magyarország is ezzel a dilemmával küzd: annak is köszönhetően lett jobb itt az élet, hogy a gazdagabb helyek összeszerelő műhelyévé és SSC-központtá váltunk, viszont ha továbbra is szeretnénk fejlődést, akkor pusztán ez már nem lesz elég.
Sok közgazdász nem szereti, ha ezen a ponton nagyon szigorúan precíz mutatókhoz kötik, mi számítson közepes jövedelemnek (vagy közepes fejlettségnek – már ebben is vita van, hogy pontosan hogyan kellene nevezni ezt). Akik szerint megéri valamilyen számszerűsítéssel próbálkozni, azok a Világbank közepes jövedelmi besorolását szokták használni: a szervezet minden évben megadja, mi számít közepes jövedelemnek, méghozzá úgy, hogy az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem legyen 1000 és 12 ezer 2011-es értékű dollár között.