Márquez novelláját visszadobták, de Salinger és Updike a lap neveltjei voltak – 100 éves a legendás The New Yorker
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé.
A háttér szociológiai pontosságú. A meg nem nevezett ország, ahol a sztori játszódik, az Egységes Össznemzeti Kormányzóság, röviden EÖK, amelyben a polgárháború után lezárták a határokat, ahonnan kiebrudalták a multikat, ahol áru- és áramhiány van, a kórházakban nincs kötszer, jód, az utóbbi egy atomkatasztrófa esetén végzetes lehet. A társadalom végletesen kettészakadt, és senki semmit sem tesz ellene, sőt azt oktatják, hogyan kell a hatóságoknak empatikusan elutasítaniuk a kérelmezőket.
A szegregátumokban folyik a rablás, a fosztogatás, a szegények télen megfagynak a hidegben, az asszonyok az utcán szülnek, puffadt hasú csecsemőiket terméketlen, jómódú nőknek adják örökbe. Akik jobb helyeken, biztonságban élnek, azokra járőrök vigyáznak, a parkokba, üzletekbe csak belépőkártyával tudnak eljutni. A hatalom által monopolizált EÖK-lapokat az oligarchák feleségeinek ékszervásárlásairól, a szegregátumokban élők rémtetteiről szóló információkkal töltik meg, a határokat fenyegető ellenségről közölnek cikkeket, a képeket mesterséges intelligencia készíti.
