Stanley Tucci: Életem az ételeken át
1982-ben, a főiskola befejezése után New Yorkba költöztem. Első lakásom a 76. utcában volt a Broadway és a West End sugárút között. Az Upper West Side néven ismert környék a Lincoln Centertől délre húzódó 59. utcától egészen a 110. utcáig tart, a másik irányban pedig a Riverside Drive-tól a Central Park Westig. Ezen a két főutcán, valamint a kisebb keresztutcákban is kizárólag lakóházak sorakoznak. A két észak–déli főutcával párhuzamosan fut a West End sugárút (szintén csak lakóépületekkel), a Broadway, az Amsterdam sugárút és a Columbus sugárút. Boltokat, éttermeket, edzőtermeket és egyéb üzleteket egyedül ezen az utóbbi három sugárúton, az itt magasodó társasházak földszintjén találunk.
Az Upper West Side generációkon át sok zsidó családnak adott otthont, aminek ékes bizonyítéka volt a környéken működő számtalan zsidó tulajdonú csemegeüzlet és pékség. Rajtuk kívül többnyire munkás- és középosztálybeli családok laktak itt, valamint egy csomó színész (elsősorban színházi színészek, mivel a Broadway alig fél órára volt), akik a hatalmas bérházakban találtak olcsó albérletet. Én egy kicsi, egy hálószobás, első emeleti lakásban laktam – és osztoztam a hatszázhatvan dolláros havi bérleti díjon – akkori barátnőmmel, valamint egy főiskolai barátunkkal hármasban. (Igen, egy szobában aludtunk. Szobában, nem ágyban.)
A nappali teréből nyílt egy szűk kis konyhafülke és egy apró fürdőszoba, amelyeket szerintem utoljára a hatvanas évek közepén újíthattak fel, valamint a fent említett hálószoba. A nappali/konyha tér egyáltalán nem jutott természetes fényhez, mert volt ugyan egy hatalmas ablaka, de az is egy világítóudvarra nézett. Ráadásul erre az ablakra egy biztonsági rácsot szereltek, ami, ha lehet, még nyomasztóbbá tette a helyet. A hálószoba a 75. utca lakóházainak hátsó falára nézett, és bár azon az ablakon ömlött be a fantasztikus napfény, mivel túl közel voltunk a földszinthez, ezt is berácsozták. A Nyugati 76. utca 107. 2D lakása ezért aztán lényegében olyan volt, mint egy hatalmas börtöncella, amit ráadásul hárman alig bírtunk megfizetni.
A Central Park 1982-ben
Françoise De Mulder / Roger-Viollet via AFP
