Az én hetem: Karafiáth Orsolya a békét és az igazságot keresi a borsóleves fölött
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Karafiáth Orsolyának most ebből a készletből kellett ihletet merítenie: alásszolgája, euromagány, fegyverben, gyüttmentek, három.
Euromagány – Nagyon valószínű, hogy Donald Tusk alakít kormányt Lengyelországban. Legendásan rossz a viszonyuk Orbánnal, a magyar miniszterelnök még jobban elszigetelődhet az EU-ban.
Fegyverben – Két hete tart az izraeli-palesztin háború, amely a Hamász terrorakciójával indult október 8-án – és egyáltalán nem látszik a vége. Izrael folytatja a Gázai övezet elleni rakétacsapásokat, közben településeket evakuál az ország északi részén. Az ENSZ szerint katasztrofális a humanitárius helyzet Gázában. Kairóban békecsúcsot tartottak 34 ország, sok arab állam, nemzetközi szervezetek, valamint az EU és Németország részvételével, Izrael, és tulajdonképpen az USA nélkül. Londonban százezres tüntetést tartottak a palesztinok mellett.
Gyüttmentek – Szadán forgatott Földes András, miután a nógrádi falut "megszállták" a pestiek. Annyian költöztek ki, hogy magániskola is nyílt a gyerekeknek. De milyen ott így az élet?
Három – Megvan az új magyar szupersztár, Azahriah, aki egymás után három koncertet is ad a Puskás Arénában. Az első két koncertre azonnal elkapkodták a jegyeket, a harmadik is teltházas lehet. A három koncert összesen 2 milliárdos jegybevételt hozhat.
Ma borsólevest főztem, leheli egy barátnőm a telefonba. Majd hozzáteszi, hogy azért, mert ennyit legalább ő is megtehet ma a békért. Talán viccel, remélem, mert nem az az ember, aki rajta tartja a kezét a történelem ütőerén. Kiderül aztán, hogy a Daily Maverick gasztrorovatának napi idézeteiből táplálkozik a gondolat,
Make peas, not war.
Persze, régi a vicc, de én azt sem ismertem, hogy God shave the queen, amivel a húgom válaszolt fáradtan, amikor elétártam a jelmondatot. Mindenestre mindig lenyűgöz, amikor az aktuálpolitika leszivárog a háziasszonyokig. A lenyűgöződés után viszont jött a döbbenet, sokkolt az érzés. Hogy mindannyian ugyanabból főzünk. És hányingerem lett.
Megkapom a képet ismerősünkről, Arielről, akit Ciszjordániába küldtek, ott van talpig fegyverben. Ha lenne kedvem megjegyzéseket tenni, megjegyezném, hogy mennyivel jobban tetszett a military cucca egy pesti romkocsmában. A hírt, hogy besorozták, már tudjuk pár napja. Ariel! Egy merő élet, világutazó, és pompás nőcsábító. Most sehol nincs a megszokott mosolya, furcsa selfie, de már az ukrán-orosz háború óta megszoktuk, hogy akár a frontról is küldenek képeket. Mi történik az arcukkal? Mi lesz velük? Fiatal fiúk, Ariel külön lefotózza a sátrat, a hatalmas katonai bakancsát, vonásait kicsit homályossá teszi a vakító nap. Rossz helyről fotózza magát. De nem is lehet jó helyen, nincs jó hely.