Miért kötelező a karácsonyi munkaszünet, akár hiszünk, akár nem?
Miért hirdet az állam kötelező munkaszüneti napot a nem hívő, illetve különböző hiten lévő polgárok számára karácsonykor? Lenne-e mód arra, hogy ki-ki egyénileg vegye ki szabadságát hitének, életfelfogásának megfelelően? Vélemény.
Egyetlen olyan nap van az Európai Unióban, amely valamennyi tagországban munkaszünet: ez december 25-e, vagyis karácsony első napja. Karácsonykor és a két ünnep közötti időszakban az európaiak többsége, keresztény hívők és nem hívők, illetve sok esetben más vallásúak is, szeretteik körében, ünnepléssel és pihenéssel töltik a szabadnapokat. Magyarországon egy nagy adag töltött káposzta és egy mákos bejgli után leheveredve sokan hálát adunk azért, hogy nálunk ez a világ rendje. Ilyenkor kevesen gondolkodnak el azon, hogy mi teszi annyira természetessé, hogy a karácsony mindenki számára kötelező szabadnapot jelent.
Idén novemberben ismét heves viták bontakoztak ki itthon arról, hogy december 24-ét is kötelező szabadnappá nyilvánítsák-e, sőt egyes kiskereskedelmi láncok, köztük a Lidl, a Rossmann, a Libri, a Penny, a Mountex, a Jysk, az OBI, a Diego és az XXXLutz is közölte, hogy valamennyi üzletét zárva tartja szenteste napján.
Amíg a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete által képviselt munkavállalók a szabadnap oldalán álltak, a munkáltatók másképp látták: a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) például úgy vélte, hogy a zárva tartás gyengítené a gazdaságot. Érvük megegyezett a kormány álláspontjával, amely szintén gazdasági érvek mentén vetette el az ötletet, immár sokadjára.
A kérdést politikai és gazdasági szempontból mi is alaposan megvizsgáltuk, arra az alapvető kérdésre azonban akkor nem kérdeztünk rá, hogy egy szekularizált államban mi indokolja, hogy vallási ünnepek kötelező szabadnapként szerepeljenek a naptárban.