A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Az influenszerügynökségek kirakata olyan, mint egy modern emberpiac: márkák szakemberei mustrálgatják kedvükre, melyik youtubernek vagy tiktokernek a kezében mutatna jobban az üdítőjük, melyik Insta-sztoriba illene inkább a sneakerük vagy az alapozójuk. Aki megtetszik nekik, azt megveszik – persze az ügynökségen keresztül, amely a szolgáltatásért le is fölözi a tarifa jelentős részét.
A zömében huszonéves tartalomgyártók pedig annak függvényében jutnak pénzhez, hogy kapósak-e, azaz hozzák-e az elvárt számokat. A fiatal youtuberek önfeledt játékából vagy némi narcizmussal átitatott önmegvalósításából így lett néhány év alatt kőkemény üzlet. Magyarországon már szabad szemmel is látható összeget, évente mintegy 4-5 milliárd forintot fordítanak a hirdetők az influenszerek megvásárlására, és a bővülés még a romló gazdasági környezetben is eléri az évi 30 százalékot. A portyázó márkatulajdonosok között pedig már ott vadásznak a politikai brandek éllovasai, jelesül az Orbán-kormány megbízottjai is.
