„Zeng az egész környék, ha az udvaron ordibál valamelyik gyerekkel” – mit tehet a szülő óvónői bántalmazás esetén?

Az utóbbi időben a közbeszéd fókuszába került a gyermekvédelem kérdése, de máig elég nagy a zavar abban a tekintetben, hogy mi is konkrétan a gyerekvédelmi rendszer feladata (amikor valamiért ki kell emelni a családból a gyereket és az államnak kell gondoskodnia róla – ennek problémáiról itt írtunk például részletesebben), illetve milyen védelem és jogok illetik meg „normál családban” élő – óvodás, iskolás – gyerekeket.

A kormány például könyvek fóliázásával, kiállítások elzárásával és plakátokkal, nemzeti konzultációkkal próbálja „védeni” a gyerekeket – nyilván, politikai hasznot remélve a hangzatos intézkedésektől. Orbán Viktor a legszigorúbb gyerekvédelmi törvényt ígéri, noha a szakemberek szerint épp a jogszabályi háttérrel nincs nagy baj, annál inkább annak betartatásával. (És most tekintsünk el a vezéráldozatokhoz is eljutó kegyelembotránytól.)

A jogszabályok adottak

Ezeknél azonban sokkal fontosabb volna, ha az állam által fenntartott, a gyerekek jóllétét szolgálni hivatott szektorok, intézmények tudnának úgy működni, hogy azok megfeleljenek a gyerekek védelméről szóló jogszabályoknak, egyebek között a gyerekek védelméről szóló törvénynek vagy az ENSZ 1989-ben Magyarország által is aláírt Gyermekjogi Egyezményének, vagy csak, mondjuk, az óvodai alapprogram és a közoktatási törvény gyerekek jogairól szóló passzusainak.