Az emberi lény mindenekfelett a hatalom és a státus megszerzésére törekszik – állította a reneszánsz Machiavelli, és a modern kutatások (például David McClelland vizsgálatai) valóban bizonyítják, hogy a magasra emelkedettek motivációja a hatalom. Ha még sokan egyetértenének is vele, azért azóta elméleti szinten is kiderült, hogy alapvetőbb szükségleteink is vannak: Walter Bradford Cannon amerikai fiziológus, neurológus 1926-ban vezette be a homeosztázis fogalmát arra, hogy a folyamatosan változó külső környezetben az élet alapfeltétele a szervezet belső, viszonylag állandó egyensúlyi állapotának a fenntartása. A belső késztetést hívják szakszóval drive-nak, amely alapvetően a szervezet általános energetizálásáért felel. Ugyanakkor nincs köze az irányításhoz, így nem határozza meg, hogy a szervezet mit csináljon az adott szükséglet kielégítésére, de a cselekvést ellátja hajtóerővel. Léteznek primer drive-ok, amelyek a lét- és fajfenntartás hajtóerőit adják (éhség, szomjúság, szexualitás, alvás). Ezek velünk született késztetések, amelyek közül mindig az erősebb a meghatározó: egy légyottért sokan teszik kockára az életüket, ugyanakkor a konnektorba nem dugunk szöget. A félelem magától az áramütéstől már tanult viselkedés, ez csak másodlagos drive.