Paul Lendvai: Magyar Péter nagyon veszélyes Orbán hatalmára

HVG: Új könyvét hónapok óta folyamatosan ünneplik Ausztriában. Hogy sikerült ezt elérnie?

Paul Lendvai: Sok szerencsével, szorgalommal, két feleség segítségével. Túléltem 1944-et, megszöktem, amikor elvittek a halálmenetben Ausztria felé. Aztán amikor 1953-ban lecsuktak mint trockistát, Sztálin időben meghalt, majd Rákosi is megbukott. Jött Nagy Imre, felülvizsgálták az internáltak ügyeit, s így ki tudtam szabadulni. Szerencse volt 1956-ban, hogy amikor a házunkat szétlőtték, én lent voltam a pincében. Szerencsének tartom azt is, hogy a párttagságom miatt Kanada és Amerika visszautasította a bevándorlási kérelmemet. Nekem akkor Ausztriában már volt barátnőm, autóm, egész jól éreztem magam.

HVG: „Majdnem baráti” kapcsolata – ahogy Bécsben fogalmaznak – Bruno Kreiskyvel, Ausztria legendás kancellárjával már több volt, mint szerencse. Nemde?

P. L.: Még külügyminiszter volt, amikor az első nagy interjút készítettem vele. 1964-ben Kádár Jánossal találkozott Budapesten, oda is elkísértem. Az 1970-es kancellári győzelme után felkért, hogy írjam meg az életrajzát. Szoros kapcsolat alakult ki közöttünk, ami az egész életemet formálta. Ő mindenről és mindenkiről beszélgetett velem.

HVG: Mit jelent magyarnak lenni Ausztriában az Orbán-korszakban?