Június 1-jén az elnökválasztást csekély többséggel a jobboldal jelöltje, Karol Nawrocki történész nyerte. Nem kétséges, hogy a kormánypártok jelöltjének, a liberális Rafal Trzaskowskinak a veresége a kormány csökkenő népszerűségének a következménye is volt, aminek oka, hogy a kabinet a választási ígéretei jelentős részét nem tudta teljesíteni, részben az eddigi elnök, Andrzej Duda miatt. Donald Tusk miniszterelnök ezért azonnal bizalmi szavazást kért a parlamentben, és bár ezt megnyerte, a koalícióban továbbra is feszültségek mutatkoznak. Tusk át is alakította a kormányt.
A kormánypártok közötti ellentétek megnehezítik, hogy elárasszák kész törvényekkel az államfőt, akinek el kellene döntenie, mit vétóz meg. Így viszont ő maga akar törvényjavaslatokat benyújtani.
Ezekhez, például az szja-mentes összeghatár amúgy későbbre a kormány által is tervezett felemeléséhez persze a kormánynak kellene előteremtenie a költségvetési fedezetet. Többször akarja összehívni az úgynevezett kabinettanácsot (ez a lengyel alkotmány szerint az államfő elnökletével tartott kormányülés, amelyen azonban döntéseket nem lehet hozni), jobban bele akar szólni a védelem- és az energiapolitikába, a külügyekbe. Bár Donald Tuskot nagyon rossz miniszterelnöknek tartja, azt mondja: nem veszi ő el a kormány jogait, de aláírni csak azt a törvényt fogja, amellyel egyetért. Hírek szerint háttértárgyalások folynak arról, hogy az új elnök mit hajlandó elfogadni a kormány törvényjavaslatai közül.
Nehezíti a helyzetet, hogy a kormány és parlamenti többsége nem tartja alkotmányosnak azt a bírói testületet, amely megerősítette az elnökválasztás eredményét. Ezért felmerült, hogy el kellene halasztani a beiktatást. Szymon Holownia, a képviselőház elnöke, a Lengyelország 2050 nevü jobbközép kormánypárt vezetője ezt úgy értelmezte, hogy puccsra akarták rábeszélni, bár nem világos, hogy ki. Az ötlet elvetélt, de az ellenzék vizsgálatot követel.
Karol Nawrocki a beiktatási beszédben szólt ugyan a kormánnyal való együttműködésről, de kijelentette: nincs jogállam, rendszeresen megsértik az alkotmányt. Vagyis az évek óta folyó nagy vitában egyértelműen távozó elődje és a fő ellenzéki párt álláspontjára helyezkedett, hiszen a mostani parlamenti többség éppen a jogállam helyreállításának tartja azt, amit másfél év óta tesz, és éppen Andrzej Duda elnököt vádolta folyamatos alkotmánysértéssel.
Az új elnök az állampolgárok hangjaként a kormány ígéreteit akarja számonkérni, például az új központi repülőtér vitatott ügyében. Támogatta a hadsereg erősítését, bírálta az EU hatáskörbővítését és elutasította az eurót. Fellépést ígért az illegális migráció ellen.
Tusk minderre úgy reagált, hogy el fog boldogulni az új elnökkel is. Világos határokat akar szabni az alkotmányra hivatkozva, amely kimondja: az ország bel- és külpolitikáját a kormány határozza meg. A köztársasági elnök az állam legfőbb képviselője és szuverenitásának őre, de a külpolitika terén együtt kell működnie a kormánnyal. A gyakorlatban rengeteg konfliktus lehetséges, mert a fő ellenzéki párt, a Jog és Igazságosság, amelynek támogatásával Nawrocki elnök lett, nagyon szeretne visszatérni a kormányzáshoz, és politikusai ennek elősegítését, vagyis Tusk megbuktatását várják az államfőtől, aki azonban nagyon kemény hangú szerdai beszéde ellenére lehet, hogy párton kívüliként ennél árnyaltabb önálló arculatot akar kialakítani. Másfelől a miniszterelnökkel szemben valóságos hadüzenettel ér fel, hogy az elnöki hivatal nemzetbiztonsági irodájának élére azt a Slawomir Cenckiewicz nevű történészt állította, aki a 2023-as választás előtt Tuskot el akarta tiltani az indulástól.
Kemény politikai harcok várnak tehát Lengyelországra. Az államfői beiktatás érdekessége volt, hogy vendégként megjelent a szejmben a szélsőjobboldali volt román elnökjelölt, George Simion.
