Orbán herbálháborúja: csak kábítás a drogellenes kormánybiztos bevetése

Ha nem tudsz, de nem is igazán akarsz megoldani egy ügyet, érdemi lépések helyett hozz létre egy kormánybiztosi posztot! – ezt a jól bevált politikai receptet követte Orbán Viktor, amikor kinevezte Horváth Lászlót a kábítószer-kereskedelem felszámolásért felelős illetékesnek. Az elnevezésből fakadó cél, a kereskedelem felszámolása is nyilvánvaló illúzió, de nem nagyobb, mint amit korábban álmodott, sőt nemzeti stratégiaként is meghatározott az Orbán-kormány, hogy 2020-ra drogmentessé teszi Magyarországot. Persze nem sikerült, de Horváth új vállalását sem csak a kudarcos előzmények teszik kérdésessé, hanem a személye is.

Bár a fideszes képviselő megbízható káder, hiszen már 1992-ben elhagyta a később a könnyű drogok liberalizációjáért küzdő SZDSZ-t, és átült a Fideszbe, ahol idővel a képviselőség mellett pártigazgatói, majd megyei kormányhivatal-vezetői, sőt szóvivői feladatokat is ellátott, ám a drogtémához vajmi keveset ért. A Fidesznél jó ideje bolsevista trükknek tartott szakértelem hiányában az amúgy történelem-népművelő szakon végzett Horváth már eddig is a legkülönbözőbb területeken próbálhatta ki magát kormánybiztosként: a 2000-es évek elején az életveszélyessé vált martinsalakos házak tulajdonosainak kárpótlását intézte, 10 évvel később a Nemzeti Lovas Stratégiáért felelt, néhány éve pedig a gyöngyöspatai szegregált romákat próbálta – némi sorosozás mellett – rábeszélni, hogy a nekik megítélt kárpótlást ne pénzben, hanem természetben kérjék.

Horváth László kormánybiztos

Facebook

Horváth tehát átlagosan 10 évenként kap valamilyen kormánybiztosi megbízatást, de közte sem hagyják feladat nélkül: 2022 óta például a Mátrai Erőmű ügyeiért, a villamos energia ellátásbiztonságáért felelős miniszteri biztos volt. Ezt kellett félbehagynia most a kormányfő által szabott új megbízatás miatt. A drogellenes harc ugyanis nem várhatott – várt már éppen eleget. Ráadásul nemcsak 2020 óta várt, amikor is kiderült, hogy a még 2013-ban elfogadott Nemzeti Drogellenes Stratégia legambiciózusabb vállalása, miszerint 2020-ra “drogmentes” lesz Magyarország, nem teljesült – annak ellenére, vagy éppen azért, mert abban még az egyházaknak is fontos, “spirituális” szerepet szántak. “A kábítószer-kereskedők megölik a gyerekeket” – Orbán Viktor felismerése féligazság, mert nem csak a gyerekeket öli meg, ráadásul öt évet biztosan késett, de valójában még sokkal többet.

Hajtóvadászat, fertőzött területek, agresszív dílerek – ilyen szavak záporoztak már a kormányfő és a kormánybiztos első munkamegbeszélésén is, amelyről kis propagandafilmet is forgattak: ezen elmélyülten tervezgetett, jegyzetelgetett Orbán és Horváth egy óriási térkép előtt, és olyasmiket hümmögtek, hogy “Nógrád, Heves, Borsod (…) Ezek a legfertőzöttebbek? (…) ki kell jelölni beavatkozási helyszíneknek (…) kell plusz élőerő”. De vajon miért csak most? Hiszen láthatóan eddig nem volt sürgős sem Orbánnak, sem másnak a cselekvés, eddig nem zavarta a kormányzatot, hogy a kábítószer-kereskedők megölik a gyerekeket. Ahogy az se, hogy Magyarország 2020 óta sem vált drogmentessé, ahogy ígérték. Mégse készített a tanulságokat levonva a kormány új drogellenes stratégiát. Arra viszont 2020 óta volt idő, hogy készüljön Nemzeti Horgászturisztikai Stratégia, Nemzeti Vallásturizmus Intézkedési Terv és Nemzeti Kerékpáros Stratégia. Pedig  

évente biztosan kevesebben halnak meg horgászás és kegyhelylátogatás közben vagy biciklitúrákon, mint a kábítószer-használattal összefüggésben. 

Sokkal többen halnak meg viszont a mértéktelen alkoholfogyasztással és az alkoholizmussal összefüggő betegségekben, az alkoholizmus visszaszorításáért mégsem küzd a kormány. Olyannyira nem, hogy a kormány(párt) még népszerűsíti is az alkoholfogyasztást: korábban az otthoni pálinkafőzés nemzeti identitásképző erővé emelésével és már-már alapjoggá tételével, legújabban pedig azzal a vitatható lépéssel, hogy egymilliárd forintos alapból a falusi kiskocsmákat támogatják arra hivatkozva, hogy az ezer fő alatti településen ezek a műintézmények (kocsmák, bárok, borozók) jelentik “a falu lelkét” – hozzá kell tenni, hogy ha így van, csak azért, mert a kistelepülésekről már jóval a posták előtt kikoptak a kultúrházak és könyvtárak, ha egyáltalán voltak. 

A fentiek alapján a vidéket ellepő dizájnerdrogok – Orbán szóhasználatával “kotyvalékok” – elleni kemény kormányzati fellépés is csak a parlamenti választás elé időzített kampányfogás, intézkedéslufi, csupán egy politikai termék. A szándék maradék komolyságát maga a kormány veszi el azzal, hogy Orbánék annyira “zéró toleranciát” hirdetnek a kérdésben, hogy az alkotmány szintjén fogják kimondani a kábítószer-használat tilalmát, vagyis lényegében beleírják – a Pride négy fal közé száműzésével egyetemben – a Fidesz-kétharmad által amúgy is politikai röpiratként használt és az aktuális mondanivalóhoz igazítva módosítgatott Alaptörvénybe, hogy: “a drog rossz, értem?”.