A „határidőre szülni” pszichés nyomása
A születendő gyermek: öröm, ajándék, egy új élet lehetősége. A születendő gyermek: hitelképesség, lakásvásárlási lehetőség, plusz egy szoba. Magyarországon egyre többen az utóbbi összefüggésben (is) gondolnak jövendő babájukra, mivel az állami támogatások így próbálják megfordítani a kedvezőtlen demográfiai trendet. De túl szociológiai, gazdasági és politikai megfontolásokon: ez az ösztönzés milyen pszichés következményekkel járhat egy fiatal házaspár életében, kapcsolatában?
Minden bizonnyal sokféle érzés kavarog azokban, akik aláírják a babaváró hitelt, hiszen egy alapvetően érzelmi, értékalapú döntésbe – a gyermekvállalásba – ezáltal gazdasági megfontolások keverednek.
Ráadásul a „Tényleg akarunk-e gyereket, vagy csak a pénzért vállaljuk?” kérdéshez szinte rögtön hozzákapcsolódik a szorongás is: „Mi lesz, ha nem tudjuk teljesíteni az elvárt gyerekszámot határidőre?”. Aligha ideális dilemmák egy kismamának vagy pici gyermeke(ke)t nevelő párnak az egyébként is szerteágazó hétköznapi gondjaik közepette.
Arról nem beszélve, hogy a „határidőre szülni” pszichés nyomása éveken keresztül árnyékot vethet a kapcsolatukra, a családi életükre. Ezt pedig tovább nehezítheti az a belső feszültség, ami olyankor alakulhat ki, amikor a szülők nem teljesen meggyőződésből vállalták a gyerekeket, ám a világra jöttük után már próbálják meggyőzni magukat ennek az ellenkezőjéről.
Ez a kognitív disszonancia könnyen vezethet elfojtáshoz vagy túlkompenzáláshoz. Igaz, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a sikeres gyerekvállalás komoly erőforrássá válhat, és pozitív élményként kompenzálja az esetleges korábbi stresszt, lelkiismeret-furdalást.
Olvassa tovább a cikket a HVG Pszichológia 360-on! Az első hónapban az előfizetés csak 5 Ft. Bővebben a lapról itt. Böngésszen egyedülálló pszichológiai Tudástárunkban!