Testképzavar, víziszony vagy gyerekkori negatív megjegyzések is állhat annak hátterében, ha valaki utál strandra menni. Milyen szerepe van a (közösségi) médiának az efféle szorongásaink kialakulásában? Mi a különbség a valódi és a képzelt testképzavar között? Hogyan lehet kezelni a strandiszonyt? És mit kérdezzünk magunktól, ha nem szívesen megyünk vízpartra?
Az ideálisnál több kilót felszedett gyerekek nemcsak az iskolában stigmatizálódhatnak, hanem otthon is. Milyen téves elképzelések vezetik ilyenkor a szülőket, és hogyan lehet igazán segíteni?
Ne féljünk időt tölteni önmagunkkal, hiszen elakadásaink megoldása és boldogságunk kulcsa az önismeretből fakad. De miért nem tanítják nekünk az önismeretet, és hogyan kellene hozzáfogni? Mit tanulhatunk gyermekkori sérüléseinkből és a szüleinkkel való kapcsolatunkból?
A stressz olyan, mint a rosszul nevelt vendég: nemcsak bejön, hanem át is jár egyik szobából a másikba. Ha a munkahelyen rossz napunk volt, előbb-utóbb megtalálja az utat az otthoni vacsoraasztalig.
Szinte bizonyos, hogy valamennyire irracionálisan foguk viselkedni egy repülőtéren és a repülőgépen, mert annyiféle stresszor és szokatlan hatás ér ott minket – a kérdés inkább csak az, mennyire bolondítjuk meg mindezt még alkohollal is. De miért rúgják fel egyesek repülés előtt és alatt a legalapvetőbb társas normákat is? A szorongás vagy a felszabadultságérzés „borít meg” jobban? Mi az oka az általános reptéri dezorientáltságnak? És miért helyezkednek el az üzletek és éttermek a haladási irány jobb oldalán?
A nyugati orvostudomány egészen a közelmúltig sem a diagnózisnál, sem a gyógyításnál nem vette figyelembe, hogy az emberi test nem egymástól független részek egésze. Az pedig, hogy az agy, a bél és a bélben élő mikroorganizmusok sem külön-külön működnek, hanem folyamatosan kommunikálnak egymással, egészen forradalmi felismerésnek számít.
Ezek azok a pillanatok, amelyek meg is változtathatják a szemléletmódunkat, akár annyira is, hogy felelősséget érzünk, illetve vállalunk a közösségünkért, a bolygónkért.
A felnőtté válás útján fontos tapasztalat lehet, ha elengedjük a serdülő gyerekünket a barátaival nyaralni, fesztiválozni, de a döntés előtt mindenképpen fontos tisztázni vele a potenciális veszélyeket és a kereteket. Honnan tudjuk, mennyire bízhatunk meg benne? Mikor kell engedni, és mikor nemet mondani egy nyaralásra? Hogyan lehet segíteni a jobb döntések meghozatalában? És mit kell tenni, hogy a szüleivel is szívesen töltsön nyáron időt?
A kamaszoknak sokkal nehezebb korlátot állítani, mint a kisebb gyerekeknek. Néhány kommunikációs megoldás azonban segíthet – nemcsak az adott ügyben, hanem a kapcsolatunkon is.
A biztonságérzet, a kötődés és az emlékek folytonossága számít, vagy inkább a halmozódó költségek, a nyomasztó FOMO és a megszokottság unalma? Ezek a dilemmák is felmerülhetnek bennünk nyaralóvásárlás előtt – a pénzügyi szempontokon túl. De miért okozhat problémát a hedonikus alkalmazkodás? Mennyit számít a vasárnap esti dugó az autópályán? És milyen lélektani terhei vagy csapdái vannak egy egyszerű hétvégi háznak?
Felnőtt életünkben sok célunk lehet: az elképzelt hivatás, házasság, gyerekek, kertes ház, autó és a többi. A legtöbb ember erre vágyik, de vajon legbelül mi is ezt szeretnénk? És ha megvan mindez, akkor miért nem vagyunk boldogok?
Sokkal könnyebb elkezdeni meditálni, mint gondolnánk, és valószínűleg életünk sokkal több területén érezhetjük ennek jótékony hatását, mint azt sejtjük. De hogyan formálja a lelkünket és egészségünket a rendszeres elcsendesedés és elmélkedés? Van-e helyes testtartás és ülőpozíció eközben? Meditációnak számít-e az ima? És mi köze a meditációnak a kávézáshoz vagy a fogmosáshoz?
A mindfulness egyik legújabb hajtása az a fajta szexterápia, amely arra helyezi a hangsúlyt, hogy tudatosan legyünk jelen az erotikus együttlétben. A módszert siker és boldogság övezi.
Ma a mindfulness az orvostudomány egyik legintenzívebben kutatott témája. Egyre több a tudományos bizonyíték, amely alátámasztja azt a több ezer éves tapasztalatot, hogy a meditáció jót tesz testnek-léleknek és igen alkalmas a mindfulness gyakorlására. Nézzük élettani hatásait!
A gyermek személyisége, a családi környezet hatása, de akár a közös étkezések „élménytelensége” is állhat a válogatás hátterében. Milyen jelentősége van a testi érzetek tudatosításának az evési szokások kialakításában? Mennyit számít, hogy miként étkeztek a szülők gyerekkorukban? És mit nem szabad csinálni, ha mégis válogatós lenne a gyerekünk?
Megfelelő körülmények között szinte bárki hajlamos lehet arra, hogy tévhiteket és összeesküvés-elméleteket kövessen, nem csoda, hogy manapság már az elitben is egyre többen hangoztatnak efféle nézeteket. Mi az a tévhittölcsér és hogyan lehet lecsúszni benne? Miért hajlamosabbak a szemléletbeli eltévelyedésre azok, akik anyagi gondokkal küszködnek vagy narcisztikus személyiségek? Melyik három kérdéssel leplezhetjük le a tévhiteket? És mi köze a kényszeres kézmosásnak a bűnbakkereséshez?
„Vigyázz a gondolataidra, mert szavakká válnak” – tartja a híres mondás, és itt még nincs vége. A szavakból tettek, a tettekből szokások, a szokásokból mintázatok lesznek, a tovagyűrűző hatások pedig mederbe terelik egész életünk alakulását.
Ébren töltött időnk felében lélekben nem ott vagyunk, ahol éppen vagyunk. Figyelmünk elkalandozik, problémákon rágódunk: ez vezetőként különösen kellemetlen tapasztalat. A tudatos jelenlét gyakorlásával nemcsak jobban tudunk összpontosítani a munkában, de végre jelen lehetünk a pillanatban is.
Bele se kezdjünk egy nyilvános beszédbe, ha nem tudjuk egy mondatban összefoglalni a fő üzenetünket. Mik a leszuggesztívebb előadók tulajdonságai? Milyen képességeket és eszközöket kell elsajátítani, hogy mi is hatásos beszédeket tarthassunk? Hogyan lehet érzelmet kiváltani a közönségből? És mit tegyünk, ha belesülünk az előadásba?
Az érzelmileg elérhető, támogató, dicsérő szülő sokat segíthet, hogy a gyereke ne roppanjon össze az érettségivel, felvételivel járó stressztől. Mi nyomasztja ilyenkor a diákokat? Miért fontos a mentalizáció, illetve B és C terv készítése? Milyen viselkedés esetén érdemes szakembert felkeresni? És mi a teendő, ha az érettségi reggelén a gyerek bepánikol és nem akar elmenni vizsgázni?