Olaszország sok magyar család számára kézenfekvő választás, ha külföldi nyaralásról van szó: autóval is könnyen elérhető a tengerpart, az árak még mindig viszonylag megfizethetők, és nehéz ellenállni a dolce vita életérzésének a maga pastáival, Aperol Spritzeivel, sziesztáival. Ami az utóbbit illeti, Magyarországon a spanyol kifejezés vált általánossá, de Olaszországban ezt a délutáni pihenőidőt régióktól függően például riposónak, pennichellának vagy pisolinónak hívják.
De vajon milyen élményekre számíthatunk, ha nem csak nyaralnánk, hanem életvitelszerűen laknánk az országban? Románia, Finnország, Spanyolország, az USA és Svájc után – ezúttal Olaszországban élő magyarokat kerestünk meg, és arra kértük őket, meséljenek a mindennapjaikról.
Biztos volt benne, hogy Olaszország lesz az otthona
Petra a beszélgetésünk előtt felkészített arra, hogy ő rajong Olaszországért, és bár tudja, hogy sokan elégedetlenek az országgal, tőle egy rossz szót sem fogok hallani róla. Nagyjából tartotta is a szavát, és abban is igaza volt, hogy vegyes beszámolók várnak rám.
Petra eredetileg egy egy hónapos nyelvtanfolyamra érkezett Riminibe, de azonnal tudta: itt szeretne élni. Akkoriban Magyarország még nem volt az Európai Unió tagja, így egy évig kellett várnia a vízumra. Addig sem tétlenkedett: Budapesten elvégzett egy idegenvezetői tanfolyamot, majd 2002-ben beiratkozott a Bolognai Egyetem turizmus-menedzsment szakára, aminek Rimini a központja. Az egyetemi éveiben lett anya, de azt mondja, minden kihívás ellenére is biztos volt benne, hogy Olaszország az ő otthona.
Imádok itt élni. Ha bármi nehézségem van, csak kimegyek a partra, megnézem a napfelkeltét, sétálok egyet. Ez olyan érzést ad, amit semmi más nem tud pótolni
– meséli Petra, aki Kecskemétről származik, az Alföldről, amit szerinte Olaszországgal szemben a por és a szomorúság határoz meg. Az emberek arcán odahaza ritkán látott mosolyt, és mindig úgy érezte, valami hiányzik.
A Rivazzurra strand Riminiben
Alessandro Bremec / NurPhoto / NurPhoto via AFP
