„Nem úgy fekszel le, mint Magyarországon, hogy gyomorgörcsben vagy akkor is, ha jól élsz” – így érzik magukat a Spanyolországba települt magyarok

Jött egy spanyol nyelvű üzenet a madridi szállásadónktól egy nappal az érkezés előtt. Gyorsan beraktuk a fordítóba, kiderül, hogy csak szeretné megtudni, mikor tervezzük átvenni a szállást. Automatikusan angolul válaszoltam. Másnap már a kapuban álltunk, de csak nem sikerült bejutni a csengőt nyomkodva. A telefonban a hölgy spanyolul kezdett el hadarni, illetve azt mondogatta, hogy „no English”. Végül átadta egy férfinak a hívást, akivel annyit sikerült megbeszélnünk, hogy várjunk pár percet. Ezután a nő jött le elénk, és elkezdődött a jó hangulatú pantomimezés.

Tipikus spanyol helyzet, ami elsőre meglepett minket: egy szállásadó, aki Spanyolország fővárosának frekventáltabb részén üzemeltet lakást, egy szót sem tud angolul. Pár nap kintlét után rájöttünk, hogy ez általános az országban, igaz, Barcelonában, ahol nagyon sok a külföldi, valamivel többet gyakorolhattuk az angol nyelvet. Turistaként nem is annyira zavaró, hogy hallgathatjuk a heves, lelkes spanyol beszédet, a potenciális kiköltözőknek azonban már lényeges szempont, hogy mennyire lehet elboldogulni felsőfokú spanyol nyelvtudás nélkül.

Abba már kaptunk némi betekintést, hogy milyen az élet a szomszédos Romániában, és lebontottuk a Finnországgal kapcsolatos sztereotípiákat is. A Spanyolországban töltött pár nap után pedig arra lettem kíváncsi, milyen magyarként élni egy turistaparadicsomként ismert országban, amelynek gazdag történelmi múltja és lenyűgöző kultúrája van, ahol garantáltan jó tapasokat lehet enni, és kiülhetünk a tengerparta egy kis sangríával, ugyanakkor a nagyvárosi életforma is elérhető. Figyelembe véve azt a szempontot is, hogy Spanyolország a közelmúltban sűrűn szerepelt a hírekben éppen a túlzott turizmus okozta feszültségek miatt – a vendégek dömpingjének egyik életet nehezítő mellékhatása például, hogy elszabadultak az ingatlanárak, aminek a leküzdésére jelentős szigorításokat fontolgat a spanyol kormány.

Sok emberrel beszélgettem az ország különböző pontjairól, hogy átfogó képet kapjunk a helyzetről, és statisztikákat is gyűjtöttem. Az egyik legfontosabb tanulság, hogy Spanyolországban a lakhatás, a munkavállalás és a mindennapi élet nagyban függ attól, hogy az ország melyik részén, melyik tartományában telepedik le az ember.

„Háromezer euróval jöttünk ki”

„Jobb, mint magyarként Magyarországon.” „Jó lesz kijózanítani az otthoniakat” – néhányan tömören csak ennyit válaszoltak, amikor a kinti életükről kérdeztem őket, de azért szerencsére nagyon sok segítőkész emberrel tudtam beszélni, akik részletesebben is megosztották a tapasztalataikat.