Tudták, hogy az alkoholfogyasztás javíthatja az ember képességét, hogy idegen nyelven beszéljen? Hogy az emberek sokkal magabiztosabbá válnak, ha azt hallják, hogy valaki intelligensnek nevezi őket? Vagy hogy nagyobb egészségi kockázat nélkül lehet növelheti a jóllakottság érzetét az, aki kis adagban teflont eszik? Ilyen, és ehhez hasonló csodálatos kutatások kapták a 2025-ös IgNobel-díjakat. Sajnos közgazdasági IgNobelt idén épp nem osztottak ki, pedig az elmúlt évek győzteseitől már megtudhattuk azt, hogy
- nem a legtehetségesebb fog meggazdagodni, hanem akinek a legnagyobb mázlija van,
- hatékonyabban dolgozik az, aki a főnökéről mintázott vudubabát szurkálja,
- nagyot nőhet egy ország GDP-je, ha beszámítjuk a statisztikába a maffiát,
- és persze minél korruptabb egy ország, annál kövérebbek a kormányának tagjai.
Az 1991 óta évről évre kiosztott IgNobel-díjak a legtöbb más tudományágban olyan kutatásokat díjaznak, amelyek viccesen hangzanak, de mégis valami fontos dologról szólnak, nem csoda, hogy a tudósok közül azok, akikben van kellő adag önirónia, rettentő büszkék, ha elnyerik ezt a díjat. A közgazdászokkal viszont sokáig igazságtalanul rosszul bántak. Éveken át tőzsdekrachok okozásáért és bankcsődökért járt a díj, mire végül rájöttek, hogy ebben a témában is született már nem egy olyan mű, amely megfelel az alapfeltételeknek: elsőre megnevettet, másodjára elgondolkoztat. Az egyik első volt ezek közül a 2001-es győztes, amikor a Michigani Egyetem két közgazdászprofesszora, Joel Slemrod és Wojciech Kopczuk előállt azzal, hogy bebizonyították, az emberek hajlandóak a kedvezőbb adózási feltételekért cserébe elhalasztani a saját halálukat.
Abszurd, de komoly
Igen, ez elsőre abszurdnak hangzik – de egy teljesen komoly kutatásról van szó, és van bőven igazsága, sőt, olyan dolgokat is megtanulhattunk belőle, amelyek fontosak lehetnek bármelyik ország politikusainak, amikor az adószabályokon dolgoznak.