El kell szakadjunk attól a téves elképzeléstől, hogy a szexuális felvilágosítás egyetlen alkalmi találkozást jelent 13 évesekkel, amivel felkapcsoljuk a gyerek fejében a villanyt, és attól kezdve mindent tud, amit tudnia kell, mert megvolt ez a felnőttbeszélgetés
– figyelmeztet Stáhly Kata, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány gyermekjogi szakértője, amikor az EUrologus arról faggatja, hol tart Magyarországon az intézményes szexuális nevelés.
Már az alapkoncepció is terhelt, hiszen a Nemzeti Alaptanterv (NAT) és a kapcsolódó kerettantervek a „családi életre nevelés” részeként írják elő a „szexuális nevelést”. Több tantárgyba beágyazva, főként biológia- és egészségtan órákon találkozhatnak a diákok a szexualitásra vonatkozó információkkal. Hogy ez pontosan mit jelent, kihez mennyi és milyen információ jut el, milyen minőségű nevelésben részesül, az nagyon tanár- és helyzetfüggő. A NAT előírja, hogy az iskolának foglalkoznia kell a szexuális kultúra kérdéseivel, és ez a kötelezettség a kerettantervi dokumentumokban is megjelenik. Hogy milyen pszichoszociális háttérrel, egyéni fejlettséggel, személyiséghez kötődő jegyekkel érkezik a diák az oktatási intézménybe, és ott milyen személyre szabott nevelésre lenne szüksége – ez már nem része a hazai oktatási stratégiának.
https://hvg.hu/360/20241214_hvg-viszik-magukkal-lacsny_eva_szexualterapeuta_interju-felvilagositas_onbecsules
A tényszerű, teljes körű felvilágosítást akadályozza a 2021-es „gyermekvédelmi” törvénycsomag. Ez például tiltja minden, az LMBTQ-emberekre vonatkozó információ tárgyalását kiskorúak jelenlétében, tabusítja a szexuális kisebbségek megjelenését a társadalomban. Ennél is nagyobb probléma, hogy
a kormány a szexuálisnevelés-órákat csak „nyilvántartásban szereplő” civil szervezeteknek engedélyezi, de ilyen nyilvántartás azóta sem létezik. Ez szakértők szerint azt jelenti, a témában illetékes civil szervezeteket de facto kiszorította a rendszer
– ahogy anno az Európa Tanács Velencei Bizottságának elemzése is megállapította. Némileg javított a fenti helyzeten a Belügyminisztérium kapcsolódó, 18/2025. számú rendelete, amely elvben nyitottabb a civil szervezetek felé és lehetővé teszi bizonyos szerződéses feltételek mellett a pedagógiai célú tevékenységet. A valóságban azonban ez kifejezetten a „szexuális felvilágosító foglalkozások” feletti kontrollt igyekszik megteremteni.
Szintén hazai fejlemény, hogy idén június 5-én az Európai Bíróság főtanácsnoki véleményében az uniós joggal ellentétesnek minősítette a magyar jogszabályok LMBTQ-tartalmakat korlátozó rendelkezéseit, leginkább a diszkrimináció tilalmára és az alapjogok (emberi méltóság, magánélet, véleménynyilvánítás szabadsága) sérelmére hivatkozva. Ebben az ügyben az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárása zajlik.
A Hintalovon Gyermekvédelmi Alapítvány szakértője az EUrologus kérdésére úgy fogalmaz: „valójában nem is szexuális felvilágosításra, hanem hosszú távú szexuális nevelésre lenne szükség már az óvodás kortól. Ebben a rendkívül kiszolgáltatott korban kell és lehet megtanítani a gyerekeknek, hogy a saját testük felett csak ők rendelkezhetnek, és nem érhet hozzá illetéktelenül más.” A szakértő szerint
Magyarországon a gyermekek testi integritásának sérelme olyan súlyos, hogy nemcsak a gyermeknevelő intézetekben, oktatási intézetekben, a családi abúzusokkal terhelt környezetben gyakori, de még a hazai gyermekgyógyászatban dolgozók sincsenek teljesen tisztában az alapelvekkel.
Ha van szexedukáció, akkor nálunk – szerencsés esetben – a menstruációs tanácsadásra, a fogamzásgátlásra, az óvszer használatra korlátozódik. Pedig ennél jóval több mindenre lenne szükség. Stáhly hangsúlyozza: a szexualitás jóval több, mint szexuális aktus. Az énképtől az önbizalmon át a jó és rossz „titkok” kezeléséig széles skálán mozog, mi mindent érint a szexuális érettség vagy éretlenség. A kisgyerekkorban is releváns ún. bugyiszabály ismeretétől a szexuális útkeresés és a nemi identitás kérdéséig mindent érinteni kellene – támogatva ezzel a gyermekek és fiatalkorúak teljes körű fejlődését.
Stáhly arra is emlékeztet, hogy ideális esetben az aktív szexuális életet élő felnőtteknél folytatódik a szexualitással kapcsolatos tanulás.
Gyermekkortól tanulni kell a szabad döntés módjait, és ahhoz, hogy konszenzusos intimitást élhessenek meg a felnőttek, ezeket a korai életszakaszban megszerzett információkra és készségekre kell alapozni – fogalmaz a szakember.
https://hvg.hu/elet/20240424_jambor-eszter-testsuli-szex-szexedukacio-felvilagositas-szexpozitiv-szemlelet-tabu-kommunikacio
Stáhly szerint a hazai szexuális nevelés magyarországi helyzetében az különösen visszás, hogy ugyan már 1990-ben ratifikáltuk az ENSZ gyermekjogi egyezményét, de az abban foglaltak ma sem teljesülnek. Pedig a dokumentum szerint a szexuális nevelést a szülőknek és az állami intézményeknek az állam támogatásával kell biztosítaniuk a gyermekek számára. Az egyezmény 18. cikke előírja, hogy a részes államok megfelelő segítséget nyújtsanak a szülőknek a gyerek nevelésével kapcsolatban rájuk háruló felelősség gyakorlásához. Az iskolák és más intézmények tehát segítői, támogatói a nemi nevelés folyamatának – nem pedig kizárólagos „végrehajtói”.
Ez az oka annak, hogy Magyarország serdülőkori szexuális és reproduktív egészségi mutatói 2020 és 2025 között a kelet-közép-európai átlaghoz képest is kedvezőtlen képet mutattak, és éles kontrasztban vannak a nyugat-európai országok adataival.
Az Eurostat és a Világbank nyilvántartása szerint Magyarországon a 15–19 éves lányok körében ezer főre 17 szülés esik évente. Az EU-átlag mindössze 6–7 körül mozog. A legalacsonyabb értékeket olyan országokban mérik, ahol a szexuális nevelés átfogó, kötelező – például Hollandiában (1,9), Dániában (1,1) vagy Olaszországban (2,8) –, míg a legmagasabbakat ott, ahol a szexuális nevelés korlátozott vagy szülői hozzájáruláshoz kötött, mint Romániában (33,8) és Bulgáriában (39,1).
A Egészségügyi Világszervezet (WHO) által koordinált HBSC-felmérés (Health Behaviour in School-aged Children) 2021/2022-es adatai azt mutatják, hogy
Európa-szerte – így Magyarországon is – jelentősen visszaesett a kondomhasználat a 15 éves, szexuálisan aktív fiatalok körében a 2014-es felméréshez képest.
A magyar tanulók adatai az európai trendbe illeszkednek: kevesebb fiatal védekezik rendszeresen, és nő azok aránya, akik semmilyen fogamzásgátló módszert nem alkalmaznak. Ez különösen aggasztó egy olyan országban, ahol a szexuális nevelés órák száma korlátozott, és a külső szakmai szereplők iskolai belépése nehézkes.
A fertőző betegségek európai megfigyelő központjának 2023-as jelentése szerint a szifilisz és más szexuális úton terjedő fertőzések (STI-k) aránya az Európai Unió legtöbb országában növekszik, de Magyarország ebben is a felső sávban helyezkedik el. 12,6 bejelentett szifiliszes esetet regisztrálnak százezer lakosra vetítve, ami az uniós átlag több mint kétszerese, és a trendek folyamatosan romló képet mutatnak.
https://hvg.hu/360/20250729_60-ev-felettiek-szexualis-uton-terjedo-betegsegek-Europaban
A magyar példa rendkívül aggasztó, de az elrettentő statisztikák mögött európai trend látszik: ott, ahol a szexuális nevelést ideológiai vagy vallási okokból korlátozzák, hasonló a helyzet.
Litván diákok harca, gondok Romániában
A katolikus többségű Horvátországban a gyermekek és fiatalok mintegy 80 százaléka az internetről szerzi szexuális ismereteit. A horvát esélyegyenlőségi ombudsman, Višnja Ljubičić szerint a helyzet kifejezetten aggasztó. Ráadásul itt az átfogó szexuális nevelés a mai napig nem is került be az nemzeti alaptantervbe. Svédországban viszont már at 1940-es években bevezették, 1955-ben pedig kötelezővé tették a szexuális felvilágosítást, és ma már az óvodában kezdődik a szexuális nevelés.
Litvániában, ahol egyébként az alaptanterv része a szexuális nevelés, civil és szakmai mozgalom indult a módszertan korszerűbbé tételére. A diákönkormányzatok folyamatosan követelik, hogy igazítsák a szexuális oktatást a mai generáció igényeihez: „Frusztráltak vagyunk, mert az órákat lekezelően, lenéző módon tartják, mintha nem lennénk elég érettek ilyen dolgokra” – figyelmeztetnek a vilniusi egyetemisták.
Románia egészen különleges helyzetben van. Itt ugyan nemzeti-liberális, szociáldemokrata kormány van hatalmon, de a szexuális oktatás mégis súlyosan korlátozott. Daniel David oktatási miniszter elutasította a szexuális nevelés önálló tantárgyként való bevezetését, mivel az erről szóló vita „túlideologizálttá vált”. Ehelyett „egészségügyi nevelést” ír elő a tanterv, amit a biológiaórákon biztosítanának. „Ideológiailag nem elfogult, rendkívül pragmatikus és természetes” információátadást vár el a román oktatásügy, de
a gyakorlat azt mutatja, hogy a szexuális nevelést elmulasztják vagy korszerűtlenül és alacsony színvonalon biztosítják az iskolák. A háttérben az ortodox egyház megszorításai, valamint az abortusz és az LMBTQ-közösség ellen évek óta folytatott kampánya áll.
Görögországban – amely szintén ortodox állam – a szexuális nevelést az igen tágan értelmezett „jólét” tantárgy részeként folytatják, és ez magában foglalja a környezetismeretet, a „társadalmi tudatosságot és felelősségvállalást”, valamint a „kreativitást és innovációt” is. Mivel a tanárok szabadon választhatják meg, hogy ezek közül mely témákat tanítják, és mennyi időt szánnak a választott területre, a szexuális nevelés gyakran kimarad – összegzi az Efsyn görög híroldal.
Belgiumban kötelező a szexuális nevelés, de ez Flandriában, Vallóniában és a német nyelvű közösségben különböző módon valósul meg. Flandria az alaptantervbe integrálja a nevelési programot, és hangsúlyt helyeznek az intim kapcsolatokra, a beleegyezéses szexuális viszonyokra, valamint a szexuális sokszínűségre vonatkozó információkra. Ezzel szemben Vallónia egyszerűen csak kétórányi oktatást ír elő évente.
Lengyelországban ellenzékbe szorult a konzervatív szexnevelés
Hasonlóan Magyarországhoz a katolikus Lengyelországban hosszú ideig az egyetlen ilyen jellegű tantárgy a „családi életre való felkészítés” volt. A 2025. szeptemberi tanév kezdetével bevezettek egy új, nem kötelező órát, az „egészségnevelést”. Ez a tantárgy a szexuális egészségre is kiterjed. Az ellenzékbe szorult nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) párt szakértői tiltakoznak az újítás ellen, mert úgy vélik, „káros tartalmakkal terheli a gyerekeket, többek között a szexualitás elválasztását a szerelemtől, a házasságtól és a családtól. Illetve az abortusz egészségügyi szolgáltatásként való népszerűsítését és a nemi ideológia terjesztését szolgálja.”
A Lengyelországban különösen nagy befolyással rendelkező katolikus egyház szintén elítélte az új tanórát mint „családellenes” nevelést és „a nemek közötti egyensúlyt romboló” programot, amely szerintük „erkölcsileg rombolja a gyermekeket”.
A 2025/2026-ös tanév kezdetén Franciaország is bevezette a nemek közötti egyenlőségről, a beleegyezésről és a szexuális nevelésről szóló kötelező órákat. Élisabeth Borne oktatási miniszter kezdeményezésére a reform célja, hogy jobb oktatást biztosítson, ezzel segítse a nők és lányok elleni szexuális erőszak elleni küzdelmet. Az új szabályozás Franciaországban is felháborodást váltott ki a konzervatív csoportok körében, és a reform elleni petíciót több mint 80 ezer ember írta alá.
Ausztria jó példával jár elöl
Ausztriában viszont a szexuális felvilágosítás az általános iskolától kezdve része a tantervnek, emellett bizonyos kötelező tantárgyakba is beépítik. Az iskola típusától függően a szexuális felvilágosítás olyan tantárgyakba integrálódik, mint a biológia és a környezetvédelem, a vallás, a pszichológia és a filozófia.
Odaát elvárás, hogy a gyermekek és serdülők olyan információkkal és készségekkel rendelkezzenek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy felelősségteljesen viselkedjenek önmagukkal és másokkal szemben is. Az iskolák maguk dönthetik el, hogy a szexuális nevelést saját oktatóik végzik, vagy külső, minőségbiztosított civilszervezetek szakértőit veszik igénybe. Az osztrák oktatási minisztérium külön intézményt hozott létre, hogy a szexuális nevelés minőségbiztosítását, felügyeletét el tudja látni.
https://hvg.hu/elet/20170418_gyerek_szexualis_felvilagositas_testkep_szulo_szex_neveles
Ez a cikk a PULSE projekt keretében készült, amely egy nemzetközi újságírói együttműködést támogató európai kezdeményezés. Közreműködők: Anton Baer & Francesca Barca (Voxeurop, Franciaország), Folk György (HVG/Eurologus, Brüsszel), Kim Son Hoang (Der Standard, Ausztria), Leva Kniukštienė (Delfi, Litvánia), Lisa Nimmervoll & Marina Kelava (H-Alter, Horvátország), Ștefania Gheorghe (HotNews, Románia), Desislava Koleva (Mediapool, Bulgária), Giota Tessi (Efsyn, Görögország).
Nyitókép: AFP / Dirk Linder
-
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
