Folytatódik Magyarország ipartalanodása, és ez különösen kellemetlen annak a kormánynak, amely az ország újraiparosítását tűzte zászlajára. Augusztusban az ipar kibocsátása 4,6 százalékkal volt kisebb az egy évvel korábbinál, az előző hónaphoz képest 2,3 százalék a mínusz. A kabinet iparpolitikájában központi szerepet játszó akkugyártás éves alapon 10 százalékkal esett, míg a járműgyártás 20 százalékkal. Így az ipar termelése a 2021-es szint 92 százalékát sem érte el.
Az ipar hozzájárulása a gazdasági növekedéshez 2020 óta jórészt a negatív tartományban mozog. Márpedig minél lassabban nő a GDP, annál kisebb költségvetési mozgástér nyílik a kormányzat előtt. Magyarországon az ipar a GDP 23–27 százalékát adja – ez megfelel a szlovák és a lengyel szintnek. Az ágazat súlya a 2010-es évek közepe óta csökken, nemcsak Magyarországon, hanem a többi visegrádi országban is, sőt az egész EU-ban.
Az ipar tehát egyre kevésbé járul hozzá ahhoz, hogy a kormányzati költségvetési hiányt és az államadósságot a gazdaság ki tudja nőni. Mindez – az Orbán-kormány állításával ellentétben – nem új, és különösen nem az orosz–ukrán háborúhoz kapcsolódó fejlemény, hanem egy, már a pandémia előtt elindult folyamat.
