Magyar a parlamentben: átfogó vizsgálat jön a gyermekvédelemben - ÉLŐ
A miniszterelnök bejelentése szerint miniszterelnöki biztost fognak a témában kinevezni, több gyermekvédelmi vezetőt menesztettek, és kárpótlást kapnak az áldozatok.
Horváth Boldizsár agrármérnök vállalkozása, a Farm2Fork neve azt a szemléletet jelzi, hogy a termelőktől az ételt fogyasztó villájáig látható és fenntartható módon jutnak el termények. A célja pedig az, hogy valódi hidat építsen a hazai termelők és a tudatos fogyasztók – köztük éttermek és magánvásárlók – között. A cég országszerte több mint 80 termelővel dolgozik együtt, közvetlenül tőlük szállít szezonális, friss alapanyagokat. A Farm2Fork emellett Galgahévízen egy több mint 3000 négyzetméteres biokertet is üzemeltet. A helyszín korábban a Molnár Biokert működési területe volt, a tulajdonosa továbbra is Molnár Csaba. Itt leveles zöldek és gyökérzöldségek nőnek fenntartható, vegyszermentes gazdálkodásban. Horváth Boldizsárral beszélgettünk.
A globalizált élelmiszer-kereskedelem miatt ma már szinte bármilyen zöldséghez és gyümölcshöz hozzáférünk egész évben – a szupermarketek polcain a tél közepén is találunk epret és paradicsomot, tavasszal szőlőt. Miért lenne fontos ma, ebben a bőségben újra visszatalálni a szezonalitáshoz, és mit nyerünk azzal, ha akkor fogyasztjuk a zöldségeket és gyümölcsöket, amikor valóban itt van az idejük?
Amikor egy termény az adott szezonjában terem, akkor ízben, tápanyagban és aromában is a legjobb formáját mutatja. A termesztése ilyenkor gazdaságilag hatékonyabb, és a klíma szempontjából is ez jelenti a legkedvezőbb megoldást. Ezzel szemben a szezonon kívül fogyasztott import zöldségek minden szempontból kompromisszumokkal járnak. Hosszú utat tesznek meg, emiatt sokszor éretlenül, azaz gazdasági érésben szedik őket, így tápanyagban és ízben messze elmaradnak attól, ami egy hazai, szezonban termett alapanyagban rejlik. Az ökológiai lábnyomuk közben jelentősen megnő.
A modern élet egyik csapdája, hogy mindenki szeretné kimaxolni a kényelmet és a luxust – sokszor anélkül, hogy belegondolna, ennek mi az ára. Mindig mindent azonnal szeretnénk, lemondásként éljük meg, amikor valami nincs, valamit nem lehet.
Nehéz nemet mondani, amikor a gyerek télen áfonyát kér, nehéz lemondani egy paradicsomsalátáról, és nehéz szembenézni azzal a gondolattal is, hogy bizony vannak dolgok, amelyek szezonon kívül egyszerűen nem olyanok, mint szeretnénk. De szezonális zöldséget és gyümölcsöt enni egyrészt egészségesebb, másrészt olcsóbb is. Nem lenne szabad, hogy lemondásként fogjuk fel, hogy valami éppen nem elérhető. Ez egyfajta visszatalálás is ahhoz az értékrendhez, amelyben tudjuk, mire várunk, és miért. Megtanít rácsodálkozni egy-egy alapanyag igazi ízére. Én például hatalmas szamócarajongó vagyok, de csak szezonjában fogyasztom, a spárgát szintén. Nagyon szeretem, amikor eljönnek ezek a hónapok, jó várni őket, van egyfajta exkluzivitása is annak, hogy csak bizonyos időszakban elérhetőek. Ilyenkor feltankolok belőlük, kiélvezem az ízüket, majd ha lement a szezonjuk, lehet egy újabb terménynek örülni.
Horváth Boldizsár
Balogh Kata
Hogyan lehet segíteni a vásárlóknak abban, hogy tudatosabban döntsenek, és valóban átlátható, megalapozott szempontok szerint vásároljanak élelmiszert?
A tudatosságot ott szükséges kezdeni, ahol a mindennapjaink vannak: az asztalnál és a bevásárlókosárban. Az első lépés, hogy tisztán lássuk a problémákat – ezek egyike az, hogy a termesztés módja és a felhasznált vegyszerek mennyisége többnyire láthatatlan számunkra. Ezek lassan ható tényezők, nem ütik át az ingerküszöböt – csak akkor szembesülünk velük, amikor már egészségügyi problémát okoznak, vagy hirtelen eltűnik egy termény a polcról. A drágulás és a hiány mindig erősebben hat a fogyasztói döntésekre, mint a megelőzés, pedig az utóbbinak lenne a legnagyobb ereje. Sokkal többet kellene beszélni arról is, hogy a több zöldség és gyümölcs fogyasztása nem trend, hanem egészségpolitikai kérdés.
Ha a lakosság tápanyagdús, vegyszerterhelésben alacsonyabb élelmiszert eszik, annak hosszú távon hatalmas egészségügyi megtakarításai vannak. Épp ezért az államnak is lenne feladata ezen a területen: például a zöldségek és gyümölcsök áfájának csökkentése nemcsak a családok terheit enyhítené, hanem ösztönözné a minőségi fogyasztást is.
Vannak országok, ahol a szupermarketek egyértelműen jelzik, minek van éppen szezonja, és a szezonális termények kedvezőbb áron, kiemelten jelennek meg a polcokon. Ez egyszerre vásárlói edukáció és piaci ösztönzés is. Ha ezt Magyarországon is be lehetne vezetni, az már önmagában óriási segítséget jelentene ahhoz, hogy a fogyasztó ne csak ár alapján döntsön, hanem valódi tudással a kezében.
Sokan kezdik újra felfedezni a piacozást, de könnyű elveszni a rengetegben – hogyan tudja a vásárló megbízhatóan megkülönböztetni, hogy közvetlenül termelőtől, vagy kereskedőtől származó árut vásárol? Milyen eszközökkel lehetne ebben segíteni?
