A Project Syndicate-en közzétett tanulmányában Kenneth Rogoff harvardi professzor a gondok közé sorolja, hogy a befektetők nem tudják felmérni, miként hat a növekedésre és a vállalatok profitjára a mesterséges intelligencia. Ezért a következő időszakban igen nagy az esélye annak, hogy visszaesés következik be tőzsdei adásvételekben. Ez egyelőre nem okvetlenül vonatkozik az árakra, de a figyelmeztető jelzések már felvillantak.
Egyre nehezebb nem észlelni a nyomást, ami kezdődik azzal, hogy geopolitikai bizonytalanság tölti el a világgazdaságot. Még ha létre is jön a tűzszünet Ukrajnában, Európa keleti végén nagy valószínűséggel évekig parázslik a feszültség.
Közben Kína lélegzetelállító sebességgel bővíti hadiflottáját, és nem érdekes, hány drónt akar venni az USA – állítólag egymilliót –, Peking bizonyosan többet és jobbat gyárt. Azon kívül ott van Donald Trump amerikai elnök, aki rengeteget rombol, amióta visszatért. És semmi sem utal arra, hogy 2026-ban visszavenne az elszántságából vagy a keménykezűségéből, már ha az egészsége engedi.
Nála minden nap új meglepetéssel szolgál, vagyis arra kell számítani, hogy meghosszabbodik a politikai ingatagság kora. Ráadásul lejár az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnökének mandátuma és a Fehér Ház már bedobta, hogy olyasvalakit akar a helyébe kinevezni, aki vág a kamatokon, még akkor is, ha ez fokozza az infláció kockázatát.
Azaz a következő év sokkal több rizikóval jár, mivel a világban az eladósodottság és az értékpapírok becslése egyre inkább elszakad a gazdasági alapoktól. Arról nem beszélve, hogy jövőre már sokkal jobban lehet érezni a Trump vám- és bevándorlási politikájának hatásait. És amikor a piacok észlelik, hogy lassul a fejlődés, amit várhatóan az árak emelkedése kísér, gyorsan eltűnhet a jelenlegi lelkes közhangulat.
Az EU kénytelen lesz szemben nézni a saját igazság pillanatával. A legjobb forgatókönyv az lenne, ha jelentős lépést tenne a költségvetési unió felé, legalábbis az arra hajlandó tagok bevonásával. Ha ez nem megy, bármiféle komoly reformhoz lényegesen módosítani kell az alapszerződéseket, ideértve elsősorban az egyhangú döntéshozatal elvének eltörlését, mivel az megbénítja a határozatok elfogadását.
Ha képes a szervezet geopolitikai tényezőként fellépni, az euró sokkal nagyobb helyet foglalhatna el a világ pénzügyeiben.
Japán szintén bizonytalansági tényező, pl. azért, mert nem tudni, a tokiói központi bank meddig emeli az alapkamatot. Viszont a dollár várható leértékelődése stabilizálólag hat. Jelenleg ugyanis jócskán túlértékelt. A gyengébb amerikai fizetőeszköz olcsóbbá teszi a dollárban lebonyolított kivitelt a hazai alternatívákhoz képest, és ily módon elősegíti a piacok megnyugvását.
Ezzel együtt inkább arra kell készülni, hogy amikor a befektetők felébrednek január 1-jén, a világgazdaság sokkal ingatagabb lesz, mint az idén volt. És amikor beüt ez a felismerés, senki se lepődjön meg azon, hogy a bizonytalanság önmagát gerjeszti – mutat rá Kenneth Rogoff a Project Syndicate-en.
