A hét célpontja: Grönland
A Venezuela elleni támadástól megrészegülve Donald Trump még az eddigieknél is hangosabban követeli magának és az Egyesült Államoknak Grönlandot, Dánia autonóm területét. Sem Koppenhágában, sem Nuukban, Grönland fővárosában nem akarnak hallani az ötletről. Trump már az első mandátuma idején meg akarta venni Grönlandot, akkor ezt viccnek tekintették Európában, most viszont kénytelenek komolyan venni.
Marco Rubio külügyminiszter a vásárlást nevezi elképzelhetőnek, a katonai erővel fenyegetést lényegében Trump tárgyalási taktikájának minősítette. Stephen Miller elnöki tanácsadó azonban nem zárta ki a katonai megoldást, és úgy vélte, senki nem tudna az USA útjába állni, ha az Grönlandot akarja. Az erőszakos fellépés viszont Dánia szerint szétverné a NATO-t, hiszen annak egyik – és a legerősebb tagja – fordulna a másik ellen. Gond valóban nem lenne, hiszen katonai szakértők szerint Nuukot fél óra alatt el tudná foglalni az amerikai hadsereg, Grönlandnak pedig nincs is hadereje.
Nem Donald Trump volt az első amerikai elnök, aki Washington stratégiai érdekei miatt szemet vetett a világ legnagyobb, 2,2 millió négyzetkilométeres szigetére. Méretét a flamand Gerardus Mercator 1569-ben kialakított módszerével készült térképek még hatalmasabbnak láttatják: a kontinensnyi Ausztráliának kevesebb mint a harmada, Afrika csaknem tizenötször akkora. James Byrnes akkori amerikai külügyminiszter 1946-ban Harry Truman utasítására kínált aranyrudak formájában százmillió dollárt (mai értéken 1,3 milliárd dollárt) Grönlandért a New Yorkba látogató Gustav Rasmussen dán külügyminiszternek. Az üzlet nem jött létre, ám Washington és Koppenhága 1951-ben védelmi megállapodást kötött. Ennek nyomán a gyarmatból ugyanabban az évben Dánia részévé vált Grönlandon felépülhetett az USA legészakibb katonai légibázisa, a Thule, amely a helyszínéül szolgáló településsel együtt a sziget őslakosairól kapta a nevét.
Az amerikaiak 1941-ben jelentek meg Grönlandon, miután az előző évben a Harmadik Birodalom csapatai hat óra alatt lerohanták Dániát, s az USA meg akarta akadályozni, hogy az óriási sziget egy Észak-Amerika elleni náci invázió hídfőállása lehessen. Grönland, illetve Thule később fontos szerepet játszott a hidegháborúban, annak is az interkontinentális ballisztikus rakéták megjelenése előtti időszakában, mert az USA a légibázisról küldhette volna bevetésre az atombombát hordozó repülőgépeit, és innen tudta radarjaival megfigyelni a Szovjetuniót. 1960-tól kezdve B-52-es nehézbombázók (a fedélzetükön termonukleáris töltetekkel) rendszeres végeztek repüléseket Thule és a szovjet határ között.
Az 57 ezer ember – zömmel bennszülött inuit – lakta Grönland stratégiai jelentősége a hidegháború vége után csökkent. Az utóbbi időben erősödött újra, amint Moszkva növeli a katonai jelenlétét a térségben, az északi-sarki jég olvadásával pedig új hajózási útvonalak nyílhatnak meg. Ezek az elsődleges haszonélvező Oroszország mellett már fölkeltették Kína érdeklődését is.
Ráadásul a sziget gazdag ásványkincsekben és a csúcstechnológiában használt ritkaföldfémekben is – mindez szintén érdekelnék Pekinget, s indokolhatják Trump ajánlatát. A Trump tranzakciós külpolitikáját jól ismerők megpróbálták felbecsülni, mennyit kellene fizetni a 80 százalékban három kilométer vastag jéggel borított Grönlandért, s arra jutottak, az ár valahol 12,5 és 77 milliárd dollár között lehet. A londoni Financial Times gazdasági napilap viszont a jég alatt rejtőző nyersanyagkinccsel együtt 1100 milliárdos értéket sem tartana légből kapottnak. Ez az összeg USA éves költségvetésének valamivel több, mint hatoda.
Helikopter landol a Thule amerikai bázison 1966-ban
NF / Scanpix / AFP
https://youtu.be/u-8dZ-K62Fs?si=III0jT2DZkXrRPEY
