„Nagy szükség van a tanárokra. Nem a parancsnokok nyernek háborút, hanem ők, a tanárok.” Ezt Vlagyimir Putyin mondja tagoltan az orosz állami televízióban, és bár a legtöbb dologban nem értünk egyet, ebben speciel igaza van. A felnőttek gondolatait persze nagyon hatákonyan formálja a tökéletesen uralt média, egyszóval idősebbek is elkezdhetik, de a legbiztosabb a gyerekek agyát áthuzalozni. Mi történik Oroszországban az oktatásban? Ott már olajozás nélkül működik a gépezet.
Kulcsszavak
Radiátor – Orbán Viktor bejelentette, hogy januári rezsistopot vezet be a kormány, vagyis átvállalja a rendkívüli hideg miatti többletfogyasztást. A miniszterelnök mindehhez egy radiátoros képet posztolt magáról, ami alaposan megmozgatta a mémgyártók fantáziáját.
Olajozás – Kapitány István, a Shell volt globális alelnöke a Tisza idei első nagy igazolása, aki a kormányzásra készülés egyik kulcsembere lesz. Bár Jockey Ewinghoz hasonlította magát, sok hasonlóság nincs közte és a Dallas sorozat olajmágnása között. Ranschburg Zoltán elemző szerint a bizonytalan szavazókra lehet a legnagyobb hatással Kapitány személye.
Bánásmód – Lázár János közlekedési miniszter szerint migránsok híján a vonatok vécéjét a cigányoknak kell takarítaniuk, mert a magyarok nem jelentkeznek erre a munkára. A Tisza elnöke, Magyar Péter közölte, Lázárnak takarodnia kell a közéletből, miután „szándékosan belemondta a kamerába, hogy az Orbán-kormány milyen feladatot szán a magyarországi cigányságnak”.
Szigetelés – Donald Trump amerikai elnök a davosi Világgazdasági Fórumon visszavonulót fújt – legalábbis átmenetileg – Grönland ügyében, bár továbbra is igényt tart a Dániához tartozó szigetre, kijelentette, nem fog katonai erőt alkalmazni a megszerzéséhez.
Bátorságpróba – Davosban mondott beszédében Mark Carney kanadai miniszterelnök sürgette, hogy a nagyhatalmak ellenében a világ közepes hatalmai, mint Kanada, építsenek új koalíciókat – azokkal is, akik esetleg más értékeket vallanak. Trumpnak annyira nem tetszett, amit Carney mondott, hogy visszavonta Kanada meghívását a béketanácsba, amelyet Gáza ügyében gründolt.
Olajozás – Kapitány István, a Shell volt globális alelnöke a Tisza idei első nagy igazolása, aki a kormányzásra készülés egyik kulcsembere lesz. Bár Jockey Ewinghoz hasonlította magát, sok hasonlóság nincs közte és a Dallas sorozat olajmágnása között. Ranschburg Zoltán elemző szerint a bizonytalan szavazókra lehet a legnagyobb hatással Kapitány személye.
Bánásmód – Lázár János közlekedési miniszter szerint migránsok híján a vonatok vécéjét a cigányoknak kell takarítaniuk, mert a magyarok nem jelentkeznek erre a munkára. A Tisza elnöke, Magyar Péter közölte, Lázárnak takarodnia kell a közéletből, miután „szándékosan belemondta a kamerába, hogy az Orbán-kormány milyen feladatot szán a magyarországi cigányságnak”.
Szigetelés – Donald Trump amerikai elnök a davosi Világgazdasági Fórumon visszavonulót fújt – legalábbis átmenetileg – Grönland ügyében, bár továbbra is igényt tart a Dániához tartozó szigetre, kijelentette, nem fog katonai erőt alkalmazni a megszerzéséhez.
Bátorságpróba – Davosban mondott beszédében Mark Carney kanadai miniszterelnök sürgette, hogy a nagyhatalmak ellenében a világ közepes hatalmai, mint Kanada, építsenek új koalíciókat – azokkal is, akik esetleg más értékeket vallanak. Trumpnak annyira nem tetszett, amit Carney mondott, hogy visszavonta Kanada meghívását a béketanácsba, amelyet Gáza ügyében gründolt.
Erről szól az immár Oscarra is jelölt dokomentumfilm, a Senki Tanár úr Putyin ellen (Mr. Nobody against Putin), amit az idén tizenkettedjére megrendezett, most hétvégén elstartolt BIDF-en többször is levetítenek. Hosszú évek óta közreműködöm a rendezvényen egy-egy film civil nagyköveteként, és mindig azért vállalom ezt a feladatot, hogy aláhúzzam ezeknek az alkotásoknak és a róluk szóló vitának a fontosságát egy olyan helyzetben, amikor bizonyos témákról a nagyobb nyilvánosságban egyáltalán nem, vagy nagyon is átideologizálva lehet beszélni.
https://hvg.hu/360/20260124_202604-kulturalis-ajanlo-film-koncert
A karabashi egyes számú iskola rendezvényszervezője és videósa, Pavel Tolokin olyan tanár, amilyenre a legtöbb diák vágyik: mintha egy lenne közülük, az irodája nyitott, jelen van, ha kell, de nem nyomul oda, ahová nem hívják. Egészen odáig nem is deklarálja, még önmagának sem, milyen alapvető emberi értékek mentén szervezi az életét, mígnem ezeket az értékeket szisztematikusan el nem kezdi lebontani a hatalom.
Az Urál mélyén lévő Karabash a világ egyik legszennyezettebb városa, ahol az átlagéletkor 38 év. „Ennek ellenére nem olyan rossz itt élni” – mondja Tolokin. De aztán jönnek sorban: propagandaórák, honvédelmi gyakorlat, kötelező himnuszünnepség, a hazafias nevelés csúcsra jár. Filmre kell venni az órák eleji nyilatkozatokat, a masírozást a folyosón, az agymosott szövegelést. Ebben már nem olyan jó élni, érzi Tolokin, aki csak egy kis fogaskereke a rendszernek. Aztán ő lesz a porszem ebben a gépezetben. Mert, ahogy mondja: „Tanár vagyok, akit arra kényszerítettek, hogy a hivatása ellen menjen. Még egy magamfajta fickónak is kell, hogy legyenek elvei.”
„Meg kell szüntetni az eltérő véleményeket, hogy ne legyen megosztottság” – mondja egy kollégája, megfelelően a központi ukáznak.
Innen indul a film, és ez mintha az a pont lenne, amivel mi is ismerkedünk, lassan 15 éve.
