A minőségi újságírás nincs ingyen, ezért építjük 2019 óta a digitális előfizetői közösségünket. Ugyanakkor hiszünk abban, hogy vannak olyan fontos témák, amelyeknek minél több emberhez el kell jutniuk. Cikkünket ezért mindenkinek hozzáférhetővé tesszük, de ha teheti, fizessen elő a hvg360-ra, hogy a jövőben is tudjunk fontos írásokat mindenkivel megosztani.
Zagyvai Sári úgy invitál minket természetjárásra aiOTYPE című fotókönyvében, hogy sem a művész, sem a kamerája nem járt az adott környezetben: fotósorozatában az interneten keringő megannyi tájképből generál a mesterséges intelligencia által nem létező helyszíneket, melyeket többek között valós természeti elemekkel, vízcseppekkel és száraz virágokkal torzít. A különböző médiumokkal való kísérletezés során a klasszikus csendélet- és tájképábrázolást kortárs perspektívába helyezi, alkotásai ezáltal egyszerre ismerősek és idegenek, szürreálisak és harmonikusak.
A mesterséges intelligencia kérdéskörét illetően ingoványos talajon érezhetjük magunkat, azonban abban már egyre biztosabbak lehetünk, hogy átalakítja a képekhez fűződő viszonyunkat, ezáltal megkérdőjelezi a fotográfiáról alkotott meggyőződéseinket. Zagyvai Sári álláspontjára, mely szerint a mesterséges intelligencia elterjedésével új lehetőségek nyíltak meg a fotográfiai képalkotás területén, már könyvének címéből is következtethetünk. „A szó eleje az artificial intelligence, AI, azaz mesterséges intelligencia kifejezés rövidítése, az otype pedig utal a fotográfia kezdeteire, mint például a talbotype, a daguerreotype, cyanotype vagy anthotype” – fejti ki.
A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban decemberben, Nagy Ágoston és Mucsi Emese részvételével bemutatott kötet témájának aktualitását jól mutatja, hogy az intézmény tematikus workshopjának idei kiadása (CAPAZINE – LET’S CODE!) is épp az AI és a fotográfia kapcsolatának vizsgálatára épül.
Zagyvai Sári
A művész jóvoltából
A fotókönyv megjelenése egy több mint tízéves munka lezárását jelenti, melyben egy koherens érdeklődési irány kibontakozása érhető tetten – a fotóművészt ráadásul munkássága kezdete óta foglalkoztatja a digitálisan manipulált fotográfia. Zagyvai Sári tanulmányait a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végezte, ahol a multimédia-művészet doktori program keretein belül 2014-ben kezdett foglalkozni a természet és a digitalizáció összefüggéseivel. A Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj háromszoros nyerteseként többek között a homok esztétikája ragadta meg figyelmét, melyen keresztül az idegenséget és a távolságot ábrázolta.
A kötetben látható alkotások számos kiállításon szerepeltek, például a B32 Galériában AITOTÍPIA címmel és a művészt képviselő Viltin Galériában Kirándulás címmel rendezett egyéni kiállításokon, az OFF Bratislava Biennálé Elsewhere című tárlatán, Münchenben a Der Greif x Münchner Kammerspiele Off to Elsewhere című kiállításán és a Lothringer 13 Halléban, valamint az Art Market Budapesten, a Gallery MAX-ban és a linzi Ars Electronica Fesztiválon. Mindemellett érdemes kiemelni, hogy az alkotó az előre elkészített fényképek értékesítésével is foglalkozó Shutterstocknál dolgozott korábban, ahol a képek elbírálása volt a feladata – nem kérdés, hogy ez a személyes tapasztalat jelentős hatást gyakorolt a művészetére.
Az album borítója
Symposion
A kötet sajátos aurával rendelkezik, melyhez hozzájárul a nagy méreten túl a rendhagyó, visszafogott címelhelyezés által jól érvényesülő fekete-ezüst, feltehetően madarakat ábrázoló borító is. A tükröződő, képernyőre emlékeztető felület reflexióra készteti a befogadót, egyben sugallja, hogy az alkotó számára esszenciális a koncepció mellett a technikai kísérletezés is. A könyv kötészeti megoldása az első és utolsó oldalpárt is hangsúlyossá teszi: a kiadvány tartalmát Beke-Tóth Szilvia két-két, a fotóművész egyedi technikáját szemléltető rajza foglalja keretbe – a sötétkamrába invitálva segíti az alkotások mögötti folyamatok megértését.
„Mesterségesintelligencia-program segítségével online talált fényképekből generáltam tájképeket – különböző természeti elemek szintéziseit. Ezek a tájképek vizuálisan az interneten elérhető tengeri, hegyi és sivatagi képeken alapulnak, és azok standardizált megjelenéséből állnak össze. Miután a mesterséges intelligencia létrehozta a képet, a digitális fájlt analóg sötétkamrában dolgozom fel. Az analóg laborban a filmet digitális képernyővel helyettesítem, így létrehozva a digitális és az analóg technológia hibridjét. […] A képeimet teljesen más tárgyak hozzáadásával alakítom át; nagyítás közben fotogramot készítek. A részletek nagyításával az analóg és digitális technikák párosítása hálót hoz létre a papíron. A nagyítás során olyan eljárásokkal kísérleteztem, melyek nem szabályozhatók és nem ellenőrizhetők, és amelyek véletlenszerűséget és spontaneitást tartalmaznak. Így a hibrid kép másik rétege visszanyúlik a fotográfia kezdeteihez” – részletezi a fotóművész.
Zagyvai Sári: Fuji gyöngyvirággal, analóg színes nagyítás, 2023
Symposion
A háromszáz példányban megjelent könyvben közel hetven fekete-fehér és színes, eredetileg analóg nagyítás látható, melyek értelmezését Nagy Ágoston művész, kreatív technológiaoktató és -kutató szövege támogatja. A Navigating non-existent landscapes (Nem létező tájképek navigálása vagy Navigálás nem létező tájképeken) című szöveg négy irányból közelít, melyek elsősorban a vizualitás, az emlékezés, az érzékszervi tudatosság és a transzcendencia köré összpontosulnak. A szöveg írója gondolatébresztő módon sorra veszi az egyes megközelítések legfőbb dilemmáit, a képek kultúrateremtő szerepétől kezdve a mesterségesen generált képek turizmusban betöltött funkciójáig. Mindeközben felhívja a figyelmet arra is, hogy „a szintetikus média etikai következményei kiterjednek az emlékek megbízhatóságával kapcsolatos aggályokra is, mely a médiatudatosság és a kritikus gondolkodás fejlesztésének szükségességét vetíti előre”.
A mondanivaló átadását a tervezés is előmozdítja, a klasszikus jellegű talpas betű választása és a szöveg rendhagyó tördelése izgalmas ellentmondást eredményez: a nyomtatott könyv olvasása közben úgy érezhetjük, mintha képernyőt nézve az AI „tudatába” táplált végtelen mennyiségű adatot dolgoznánk fel. A szöveg így nem feltétlenül olvasóbarát, ugyanakkor épp a feszültségkeltéssel és elidegenítéssel világít rá arra, hogy az olvasás egyre inkább digitális közegben zajlik – eredendően analóg gyakorlatként azonban a papíralapú olvasás összetettebb élmény nyújt.
A dinamikusan elrendezett alkotások római számmal történő jelölése szintén a könyvkultúra, illetve az archiválás hagyományait idézve időtlenséget sugall. A kivitelezés összességében rendkívüli, nem is lehetne másmilyen, hiszen a grafikai tervezés a művészeti kiadványok tervezésében nagy rutinnal rendelkező Szmolka Zoltán nevéhez köthető, kiadóként pedig a fotókönyvek terén meghatározó Symposion Publishing, vagyis Sirbik Attila fogta össze a folyamatokat. A kötet létrehozása mögött ráadásul közösségi összefogás áll, mivel a nyomdaköltség felének finanszírozását egy közösségi elővásárlási kampány tette lehetővé.
Zagyvai Sári: Harmatos domb, analóg színes nagyítás, 2024
Symposion
Zagyvai Sári fotókönyvének minden részletében egyszerre van jelen a tudatosság és a kísérletezés, akárcsak a művészetében. Az alkotások hibrid jellegéből adódóan a megjelenített nem létező terek olyan atmoszférát teremtenek, amelyben párhuzamosan tárul fel a külvilág tájainak végtelensége és belső világunk univerzuma. Ellentmondásokkal teli valóságának középpontjában végső soron az a kérdés áll: mitől válik valami emberivé, és mitől mesterségessé? Ha pedig a mesterséges intelligenciára mint eszközre tekintünk, miért ne lehetne létjogosultsága a művészet folyamatosan alakuló, nehezen definiálható terepén?
Nyitóképünkön: Zagyvai Sári: Tenger 01, zselatinos ezüst nagyítás, 2022. Forrás: Symposion
