A polinak nevezett krízis úgy tízezer éve köszöntött be, a Brexit olyan húsz éve volt (vagy tavaly). A Covidnak kábé két éve lett vége, Obama az előző évszázadban volt amerikai elnök, a Fidesz harminc éves uralmához közelít, a január szökőévente 49, amúgy 48 napos. Ha eltekintünk felzabált időészlelésünktől (itt van erről amúgy egy tök érdekes cikk), és megpróbáljuk foglyul ejteni a jelent, akkor élő egyenesben nézhetjük a legújabb Black Mirror-részt.
Ebben a világ egyik vezető demokráciájának irányítója nagyban tesz arra, hogy idiotizmusa folytán kiket lőnek le, hurcolnak el vagy börtönöznek be jogtalanul szövetségi egyenruhások (miközben mindenféle elemzésben elfogadott köznyelvi fordulattá vált, hogy vannak illegális emberek). A Valós Black Mirror jogait Magyarország is megvette: az itthoni verzió aktuális epizódja Lázár Jánosnak köszönhetően gyönyörűen rímel nyugati elvbarátaink embereket bőrszínük alapján megkülönböztető dilijével.
Az ismert forró vizes-békás analógia helyett inkább attól kellene tartanunk, hogy kihűl a víz, és langyos lesz.
Langyos vízben minden mindegy. Ott a helyzet ugyan nem jó, de nem is elviselhetetlen. Amikor eleget áztunk, már nem vagyunk messze az egyszeri nihilista pingvintől, aki Donald Trump mellett természetes élőhelyéről (dél) Gröndlandig (észak) jut. TikTok-Youtube-Netflix-dopaminnal etetve nehéz lázadni. Ebben a korban a forradalmat reklámokkal megszakítva közvetíti az internet.
Mindemellett, még ebben a helyzetben is amerikaiak akciók százaival tiltakoznak az elnök agresszív bevándorlásellenes politikájával szemben, védve szomszédaikat és otthonaikat. Itthon Lázár János szavaira reagálva szintén sokan emelték fel a hangjukat.
Blowin' In The Wind
Nem véletlenül szeretnek elnyomó rendszerek művészeket bezárni, dalokat betiltani, cenzúrázgatni. A tiltakozás egyik legrégebbi módja a kultúrafogyasztás- és csinálás. Protest-daloktól szamizdat irodalmon, filmes kiáltványokon, utcára festett vagy fotóra rögzített képeken át képzőművészek megannyi ismert kiállásáig nem is kell kifejezetten a közéleti témákat feldolgozó alkotásokra gondolni (a politika és a kultúra kényszeres elválasztásának értelmetlenségéről egy korábbi levélben már hőbörögtem).
Emlékszik még valaki a fuckner.hu-ra? Sajnos eredeti formájában már nem működik, de az internet egyik legjobb toolja, a Wayback Machine rögzítette nagyságát. Már nem frissül, pedig egyszerűségével kitűnő krónikás, és valahol újmédiaművészeti termék is volt: linkelt kulcsszavakkal rögzített eseményeket, melyek a készítő szerint kielégítették a „fuck NER” hívószavát. Itt, még a rendszer puhább korszakából is több száz bejegyzés található, amiből jónéhány kultúr-természetű.
Az Orbán-kormányok a 2010-es kezdetektől véreztetik ki a kreatív szférának (meg a sajtónak, satöbbi) azon részeit, amelyek nem tetszenek nekik. A legtöbbször alattomosan, halkan, lassan, forrásokat elzárva, fenyegetve, ellehetetlenítve (függetlenek); máskor hangos, így abszurdba hajló tiltással (fóliázás); vagy egyszerű hatalomtechnikai módszerekkel (saját emberek pozícióba ültetése). Többek között, egyebek mellett.
Lehet válogatni
Amikor száraz választási latolgatássá válik, hogy melyik politikus hogyan használja épp fel emberek életét személyes ambícióinak kiélésre, akkor
bármilyen emberiességről, méltóságról, társadalomról, ember és ember, ember és más élőlény közötti viszonyról, élni hagyásról szóló alkotás protestté válik.
Ezzel kellően szélesre húztam a lehetséges művek számát, Harry Potter- és Hunger Games sorozattól Enyedi Ildikón át Tarr Béláig tessék, lehet válogatni.
A hírlevél elején találtok az adott időszakban látogatható kiállítást, aztán napokra bontva következik a programajánlat. Észrevételek, ajánlatok, reklamálás: n.balkanyi@hvg.hu.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
KIÁLLÍTÁS A HETEKBEN ROVATUNK
Hol? Kisterem (1092 Budapest, Ráday utca 33/B – bejárat a Kinizsi utca felől)
Mi? Foliage Head
Ki? Molnár Zsolt
Miről? A Kisterem új helyszínt nyit, az első kiállítás a grafikai gondolkodást radikálisan újrapozícionáló fiatal alkotó, Molnár Zsolt legújabb munkáit mutatja be.
Mikor? Február 11-től március 13-ig.
FEBRUÁR 7. SZOMBAT
Béla Tarr: Not Education, Liberation! Bárki számára nyílt beszélgetés Tarr Béla a világ minden tájáról érkező tanítványai között, pénteki temetése után. Valószínűleg abszolút vissza nem térő lehetőség. Turbina, délután 3 és 5 között.
Freakin' Disco: Kamaraelektronika a Manyiban. Ahogy ők mondják, az esemény „olyan, a természetben ritkán előforduló organizmus, mely a Freakin' Disco tagjainak a zenekartól független mellékprojektjeként nőtt ki a beton alól. Valójában egy improvizatív szimbiózison alapuló létforma, aminek négy önálló alkotóeleme változó időközönként egy térben alkot csoportot.” Kapu fél nyolctól, kezdés nyolckor.
