Az Európai Bíróság illetékes főtanácsnoka a múlt héten azt javasolta, hogy a testület semmisítse meg az Európai Bizottság azon döntését, amely szerint 10,2 milliárd eurót felszabadítottak Magyarország számára. A bírósági eljárást az Európai Parlament kezdeményezte, ami komoly intézményi feszültséget jelez a Parlament és a Bizottság között. A bírósági főtanácsnoki álláspont jórészt helyt adott a parlamenti érveknek, és ezzel lényegében arról is véleményt formált, hogy a Bizottság rosszul tette a dolgát.
Ennek az ügynek van még egy pikáns részlete: Magyarország beavatkozóként beszállt a perbe az Európai Bizottság oldalán. Vagyis ebben a kérdésben Brüsszel szekerét tolta a magyar kormány, eddig kevés sikerrel.
Fontos elöljáróban leszögezni, hogy ez még nem az ítélet: a főtanácsnok az eljáró bírói tanács egy tagja, szakvéleménye fontosnak tekinthető, azonban semmiben sem köti a bíróságot, hozhatnak végül ezzel teljesen ellentétes tartalmú ítéletet is. A magyar ügyek esetében azonban a helyzet az, hogy az elmúlt több mint egy évtizedben, amikor számos jogi síkra terelt magyar politikai vita ért véget az Európai Bíróságon – és született elmarasztaló ítélet –, a főtanácsnok indítványát minden esetben tükrözte a későbbi döntés, még akkor is, ha voltak árnyalatnyi eltérések.
Általánosságban a döntések körülbelül kétharmadában egyezik meg a főtanácsnoki vélemény a bírói verdikttel. Vagyis a mostani javaslat nem azt jelenti, hogy ebben az ügyben Magyarország biztosan a vesztes oldalra kerül, de a tapasztalatok szerint ennek nagy esélye van.
Tamara Ćapeta, az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka azt javasolja, hogy a testület semmisítse meg az Európai Bizottság 2023 decemberében elfogadott határozatát, amely megszüntette a Magyarországnak járó uniós források kifizetésének felfüggesztését. Ez azt jelentheti, hogy a 10,2 milliárd euróból felhasznált pénzt vissza kellene fizetni.
Az ügy arra az európai bizottsági határozatra vonatkozik, amely lehetővé tette, hogy az addig befagyasztott 21 milliárd eurós kohéziós források közel feléhez, 10,2 milliárd euróhoz hozzájuthasson a magyar kormány. Ezt a döntést 2023 decemberében hozta meg az Európai Bizottság, amelyet aztán 2024 márciusában támadott meg az Európai Parlament.
Magyarország küzdelme az uniós forrásokért 2022-ben kezdődött, nem sokkal azt követően, hogy a magyar és a lengyel kormányok elbukták azt a pert, amelyben a pénzbefagyasztás jogi alapját jelentő kondicionalitási rendeletet támadták meg szintén az Európai Bíróságon. Ez a szokásosnál is nagyobb pofon volt a magyar és az akkori lengyel kormánynak: az Európai Bíróság az ügy kiemelt jelentőségére tekintettel gyorsított eljárásban, teljes bírói tanácsban döntött, miközben a legtöbb tagállam és az EP és megjelent beavatkozóként. Mondhatjuk, hogy az európai tagállamokkal és az uniós intézményekkel szemben maradtak alul a felperesek.
A pénzekhez való általános hozzáférés feltétele az úgynevezett szupermérföldkövek teljesítése, amit többféleképpen csoportosítottak, de 2023 végére egy 27 tételt tartalmazó listát kellett volna teljesíteni. Ebből a magyar kormány – stratégiai megfontolásból és hogy a korrupciós kockázatokkal szembeni fellépést meg tudja úszni – az igazságügyi reform révén négy, illetve az auditra vonatkozóan két feltétel teljesítését jelentette Brüsszelnek. A számítás az volt, hogy ezzel a hat mérföldkővel a befagyasztott források nagy részéhez hozzá lehetett jutni. A terv bevált, arra, hogy miért, két olvasat létezik.