Az Európai Bíróság illetékes főtanácsnoka a múlt héten azt javasolta, hogy a testület semmisítse meg az Európai Bizottság azon döntését, amely szerint 10,2 milliárd eurót felszabadítottak Magyarország számára. A bírósági eljárást az Európai Parlament kezdeményezte, ami komoly intézményi feszültséget jelez a Parlament és a Bizottság között. A bírósági főtanácsnoki álláspont jórészt helyt adott a parlamenti érveknek, és ezzel lényegében arról is véleményt formált, hogy a Bizottság rosszul tette a dolgát.
Ennek az ügynek van még egy pikáns részlete: Magyarország beavatkozóként beszállt a perbe az Európai Bizottság oldalán. Vagyis ebben a kérdésben Brüsszel szekerét tolta a magyar kormány, eddig kevés sikerrel.
Fontos elöljáróban leszögezni, hogy ez még nem az ítélet: a főtanácsnok az eljáró bírói tanács egy tagja, szakvéleménye fontosnak tekinthető, azonban semmiben sem köti a bíróságot, hozhatnak végül ezzel teljesen ellentétes tartalmú ítéletet is. A magyar ügyek esetében azonban a helyzet az, hogy az elmúlt több mint egy évtizedben, amikor számos jogi síkra terelt magyar politikai vita ért véget az Európai Bíróságon – és született elmarasztaló ítélet –, a főtanácsnok indítványát minden esetben tükrözte a későbbi döntés, még akkor is, ha voltak árnyalatnyi eltérések.
Általánosságban a döntések körülbelül kétharmadában egyezik meg a főtanácsnoki vélemény a bírói verdikttel. Vagyis a mostani javaslat nem azt jelenti, hogy ebben az ügyben Magyarország biztosan a vesztes oldalra kerül, de a tapasztalatok szerint ennek nagy esélye van.
https://hvg.hu/eurologus/20260212_europai-birosag-unios-jog-unios-forrasok
Az ügy arra az európai bizottsági határozatra vonatkozik, amely lehetővé tette, hogy az addig befagyasztott 21 milliárd eurós kohéziós források közel feléhez, 10,2 milliárd euróhoz hozzájuthasson a magyar kormány. Ezt a döntést 2023 decemberében hozta meg az Európai Bizottság, amelyet aztán 2024 márciusában támadott meg az Európai Parlament.
Magyarország küzdelme az uniós forrásokért 2022-ben kezdődött, nem sokkal azt követően, hogy a magyar és a lengyel kormányok elbukták azt a pert, amelyben a pénzbefagyasztás jogi alapját jelentő kondicionalitási rendeletet támadták meg szintén az Európai Bíróságon. Ez a szokásosnál is nagyobb pofon volt a magyar és az akkori lengyel kormánynak: az Európai Bíróság az ügy kiemelt jelentőségére tekintettel gyorsított eljárásban, teljes bírói tanácsban döntött, miközben a legtöbb tagállam és az EP és megjelent beavatkozóként. Mondhatjuk, hogy az európai tagállamokkal és az uniós intézményekkel szemben maradtak alul a felperesek.
A pénzekhez való általános hozzáférés feltétele az úgynevezett szupermérföldkövek teljesítése, amit többféleképpen csoportosítottak, de 2023 végére egy 27 tételt tartalmazó listát kellett volna teljesíteni. Ebből a magyar kormány – stratégiai megfontolásból és hogy a korrupciós kockázatokkal szembeni fellépést meg tudja úszni – az igazságügyi reform révén négy, illetve az auditra vonatkozóan két feltétel teljesítését jelentette Brüsszelnek. A számítás az volt, hogy ezzel a hat mérföldkővel a befagyasztott források nagy részéhez hozzá lehetett jutni. A terv bevált, arra, hogy miért, két olvasat létezik.
