Egy-egy presszókávé, elegáns zakók, széles mosolyok, makulátlan humor. Több száz koktélt kóstoltak, több tucat maradandó kreáció viseli a kézjegyüket. Salvatore Calabrese és Federico Pavan pár napot töltenek csupán Budapesten, magukba szívják a város esszenciáját. Egy hosszú utazás egyik állomása ez, lelkesedésük és kíváncsiságuk azonban nem esik áldozatául a fáradtságnak, épp ellenkezőleg. Első estéjükön bejárják Budapest legjobb koktélbárjait, majd egy kicsit belekóstolnak a helyi gasztronómiába is. Ebéd előtt vagyunk, még nem tudják, mi vár rájuk a budapesti lángos-gulyás túrán, amire Csuti Dominik, a Collective Warehouse alapítója viszi őket.
Salvatore Calabrese
The Donovan Bar
Salvatore Calabrese viszonylag ritkán fogyaszt alkoholt, de ha iszik, akkor Negronira vagy Martinira esik a választása. Egyébként nyitott mindenre kalandra és felfedezésre, ha a koktél megfelelő kezekből érkezik. Pavan mosolyog, amikor a kedvenc koktéljáról kérdezem:
a Negronit kell mondanom, különben kitiltanak Olaszországból.
De igen: a Negroni és Vodka Martini az a két ital, amihez mindig visszatér. Vacsora után pedig Sal’s Stingert szeret fogyasztani, ami egyébként a Maestro egyik igazi specialitása. A Múzsa bárban beszélgettünk vendégeskedésük előtt, amelyet másodpercek alatt megtöltöttek azzal az egyedi energiával és utánozhatatlan profizmussal, ami a sajátjuk.
London: az örök főváros
„London mindig is a koktélszíntér fővárosa volt, nagyjából 1890 óta” – mondja Calabrese. Ez az örökség mindmáig érződik: a szállodái bárok eleganciájában, a koktélkultúra mélységében, abban, ahogy generációk adják át egymásnak a tudást. „London a koktélkultúra szempontjából egyszerre hagyományőrző és innovatív. A város bárkultúrája ma is rendkívül erős, rengeteg kiváló hely működik, különösen a hotelbárok között. London eleganciája ebben a szegmensben szinte páratlan. A vendéglátásnak van egy sajátos, kifinomult kultúrája, amely a bárvilágban is megjelenik. Minél többet utazunk a világban, annál inkább látjuk, hogy London továbbra is referenciapont a mixológia számára” – folytatja.
Federico Pavani
The Donovan Bar
Pavan személyes vallomással egészíti ki Calabresét: Londonba költözésének oka pontosan az élénk bárkultúra volt. Látni és tanulni akarta azt, amit korábban csak videókban látott – Calabrese és a hozzá hasonló legendák munkáját, az aranykor bárművészetét.
Hangsúlyozzák, hogy bár maga a koktélvilág sokat változott azóta, London lényege megmaradt: az ikonok ma sem vonulnak vissza – tanítanak, fejlesztenek, és magukkal húzzák az új generációt.
