Negyven év telt el 1986. április 26., a csernobili atomerőmű 4-es blokkjának robbanása óta. A tragédia áldozatainak számát több ezertől több százezerre becsülik. Négy évtized elég hosszú idő ahhoz, hogy egy esemény emlékezetté, majd történelemmé, végül egyfajta mítosszá váljon.
Az, hogy a baleset helyszínén családok éltek, lassan feledésbe merül, ott maradt emlékeik – családi fényképek, levelek, képeslapok – a megsemmisülés határára értek. Csernobilra gondolva nem az áldozatok, hanem egyfajta posztapokaliptikus sci-fi-helyszín jut sokak eszébe. Ezt a kollektív emlékezetvesztést szeretné megállítani Makszim Dongyuk ukrán fotográfus, „vizuális régész”.
2016 óta kitartóan járja a zónát, vagyis a csernobili atomerőmű-baleset után kialakított, nagyjából 30 kilométer sugarú területet, ahonnan a radioaktív szennyezés miatt kitelepítették a teljes lakosságot. Fáradhatatlanul gyűjtöget: fotókat, leveleket, negatívokat, térképeket, dokumentumokat.
A Majdan fotósa
Mára húszezer darabot tartalmazó, páratlan gyűjteményének a Chornobyl Archive (Csernobil Archívum) nevet adta. A kollekció egy része május 17-ig A felejtés zónájában – Csernobil archívuma címmel a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Házban látható (sokkal kimerítőbb válogatást a művész Instagram-oldalán lehet találni).
Ebben a videóban 2021-es, három hónapos csernobili anyaggyűjtését mutatja be a fotós:
https://www.youtube.com/watch?v=lnmGhSm6Yik
Az ukrán fotós még a kijevi forradalom idején vált nemzetközi hírűvé, ugyanis részben az ő képeinek köszönhetően ismerte meg a világ a Majdan téren történt eseményeket – idézte fel a kiállítás kurátora, Kéri Gáspár. Dongyuk végigdokumentálta a 2013–2014-es ukrán forradalom és a kelet-ukrajnai háború egy évét, ami meglehetősen megviselte.
Csak ürességre és csendre vágytam, ezért úgy döntöttem, olyan projektre koncentrálok, amelyben egyáltalán nincsenek emberek. 2016 elején a csernobili zárt zónába utaztam, ahol megkezdtem az elhagyott terület vizuális feltárását
– nyilatkozta a British Journal of Photographynak.
