Nyílt levélben közölte Navracsics Tibor leendő miniszterelnök-helyettes, hogy a kormányzati átadás-átvételt törvényben szándékozik szabályozni az új Országgyűlés. A levél szerint a törvény meg fogja követelni, hogy az ügyvezető kormány valamennyi állami feladatról és szervezetről, a feladatok elvégzésének állásáról, a szervezetek szerződéses kapcsolatairól, vagyonáról, irat- és dokumentumállományáról, valamint egyéb, működését befolyásoló körülményeiről teljes körű, részletes, tételes és megalapozott kimutatást készítsen. Bajnai Gordon ügyvezető miniszterelnök ugyancsak nyilvános levélben ígért együttműködést, hangsúlyozva, hogy maga is elengedhetetlennek tartja „az elmúlt húsz évben kialakult gyakorlatnál magasabb sztenderdekhez” igazítani a magyar politikai kultúrát. Bajnai a „legteljesebb nyilvánosságot” is kilátásba helyezte, ami – mint a kormányszóvivő később egyértelművé tette – azt jelenti, hogy minden átadás-átvételi dokumentumot fel fognak tenni az internetre. Lehetnek némi megalapozott kétségeink afelől, hogy az államigazgatás egyáltalán képes-e ma olyan részletességű dokumentációt elkészíteni, amilyet az átadás-átvételi törvény állítólag meg fog követelni. Az sem valószínű, hogy az internetre felkerülő dokumentumok – bármennyire üdvös volna is a nyilvánosság szempontjából – valóban feltárják az állam működésének állapotát. Vegyük példaként az elektronikus információszabadságról szóló 2005-ös törvényt. Ennek köszönhetően ma már majdnem minden állami szervnek van honlapja, amelyen a „közérdekű adatok” vagy az „e-információszabadság” menüpont alatt számos dokumentumot érhetünk el. Ettől azonban nem sokkal lett átláthatóbb a magyar állam működése, mert a közzétett információk áttekintéséhez csak korlátozott segítséget nyújtanak ezek az oldalak, többnyire hiányzik például a tárgykör szerinti összetett kereshetőség. Ráadásul a dokumentumok tartalmának megbízhatóságára és hitelességére sincs semmiféle garancia, érthetetlen például, miért nincsenek elektronikusan aláírva ezek a szövegek, holott közel egy évtizede megvan rá a jogi lehetőség.
Az elektronikus információszabadságról szóló törvény megszületése óta még egyetlen olyan központi nyilvántartás sem jött létre, amelyből az interneten közzétett állami dokumentumok összességéről képet kaphatnánk. Pedig ez lenne a minimális feltétele annak, hogy az internetes nyilvánosságnak komoly gyakorlati hasznai is legyenek, mondjuk, gyorsan és egyszerűen választ kapjunk arra a kérdésre, összesen hány szolgálati autója van egy adott minisztérium irányítása alá tartozó intézményi körnek, és ezeket pontosan ki és mire használja.
A helyzet azonban ennél is súlyosabb. Az állam működése nem csupán a nagyközönség számára átláthatatlan, hanem évtizedek mulasztásainak következtében a kormányzat számára sem állnak rendelkezésre azok a tisztánlátáshoz szükséges eszközök, amelyeket a Navracsics által igényelt részletességű átadás-átvételi munka megkövetelne. Aki látott már élőben elektronikus közigazgatási iratkezelési rendszert (ez általában nem más, mint egy iktatórendszer), pontosan tudja, hogy abból az adott szervezet működésére vonatkozóan csekély mennyiségű használható információt lehet kinyerni, miközben a legtöbb közigazgatási szervezetnél a feladatellátásról ez az egyetlen elérhető információforrás. Ma Magyarországon senki sem tudja pontosan, hány állami intézmény van, hányan dolgoznak a központi közigazgatásban, nincs ugyanis ilyen megbízható nyilvántartás. Hiányzik az állami feladatok lajstroma, sőt az államnak nincs saját, a jogalkotási munka minden igényét kielégíteni képes jogszabály-nyilvántartása sem.
Az átadás-átvételi törvény végrehajtása ilyen körülmények között alighanem jóval több időt igényel, mint amennyi kormányváltáskor az ügyvezető kormány rendelkezésére áll. Hosszabb távon komoly hozadéka lehet azonban a szabályozásnak, hogy elkerülhetetlen feladattá teszi az állami működés átláthatóságát érdemben megalapozó feltételek megteremtését. Ha ez megtörténik, nem kell majd a kormányváltások idején rohammunkában röntgengéppel vagy komputertomográffal vizsgálgatni a magyar állami szervezeti rendszert átadás-átvételkor, hiszen az folyamatosan ott lesz a vizsgálóasztalon. Ellenkező esetben pusztán arra szolgál, hogy bármely új kormány rábizonyíthassa elődjére, hogy csontvázakat rejtett a minisztériumi iratszekrényekbe.
RÁTAI BALÁZS
(A szerző jogász)
